Gálffi István nem érti a kérdést. Pedig sokkal nehezebb kérdéseket is hallottunk már, mint amilyet most Gálffi István mellének szögezett az egyik televízió riportere.

Nagydarab, szemüveges öltönyös férfi Gálffi István, tisztességes magyar vállalkozó. Ez abból is látszik, hogy éppen azt meséli el a kamerák előtt, hogy három évvel ezelőtt, 2007-ben miként vesztegetett meg szocialista önkormányzati képviselőt, Wieszt Jánost.

Gálffi István nem a levegőbe beszél, tényleg tisztességesen lefizette a szocialista képviselőt, amit mond, videó tanúsítja. A felvételt egyébként már a múlt héten bemutatta az Index nevű portál, látni és hallani rajta, amint Gálffi úr átadja a kétmillió forintot Wieszt Jánosnak.

Gálffi István most, 2010-ben, olvassa a nyilatkozatát. Szépen és tagoltan olvas Gálffi István, csak néha döccen a szövegben, összességében azonban látszik, lelkiismeretesen felkészült a feladatra. Talán még beszédtechnika órákat is vett valakitől, ha az embert a tévébe hívják, adjon magára.

Sajnos, egyes riporterek, még a magyar sajtónak ebben a mai, lebutított korszakában sem mindig képesek kellően elővigyázatosak lenni. Időnként előfordul, hogy olyat kérdeznek a riportalanytól, ami nem volt előre egyeztetve. Ami azért nem jó, mert meglepik ezzel a gyakorlatlan riportalanyt, aki fogja magát, és zavarba jön.

Gálffi úrtól például eléggé el nem ítélhető módon azt kérdezték, hogy a három éve készült felvételt miért csak most hozta nyilvánosságra. Azt válaszolta erre Gálffi úr, hogy azért, mert akkor a rendőrség eltussolta volna a dolgot.

Ezt a kérdést tehát még értette Gálffi úr, a következőt viszont már nem: - Miből gondolja, hogy a rendőrség megváltozott a három évvel ezelőttihez képest?

Kétszer is megkérdezték tőle, egyszer sem értette.

Félreértések elkerülése végett: nem gondolnám, hogy Wieszt János, mint állítja, ártatlan lenne az ügyben. Ám az ügynek, mondjuk így, nem a jogi oldala érdekes. Ha Wieszt János bűnös, ítélje el a bíróság, ha ártatlan, mentse fel.

Nem tudhatjuk, mi lesz az ítélet.

Azt viszont sejthetjük, hogy mostantól rendszeresen előkerülnek ügyek. Mert ügyek mindig vannak, csak megfelelően kell adagolni őket. Valahol bizonyára létezik egy titkos központ – az egyszerűség kedvéért nevezzük Központi Ügycentrumnak – ahol számos ügyet tárolnak, s ha szükség van valamelyikre, akkor azt előhúzzák, és megfelelő módon tálalják a közvéleménynek.

Ezt a mostani ügyet például három évvel ezelőtt is nyilvánosságra lehetett volna hozni, de akkor nyilván nem lett volna ennyire érdekes.

Lassan mondom, hogy mindenki megértse: nem Wieszt Jánost védem – védje meg magát, ha tudja. Lesz módja védekezni, mert a mostani ügy kapcsán Kupper András Fideszes képviselő feljelentést tett ellene.

Nem kötelező ismerni Kupper András nevét, de azért a közeli múltból lehet emlékezni rá. Hősünk ugyanaz a Kupper András, akinek a nagybátyja – szintén Kupper András – annak idején a Centrum Parkoló cég többségi tulajdonosaként igen előnyös szerződéseket kötött több kerületi önkormányzattal. (Félreértések elkerülése végett: a szerződések nem az önkormányzatok számára voltak előnyösek…)

Egyébként meg teljesen tiszta ügyek lehettek ezek, mert senki sem vette fel videóra a tárgyalásokat, ezért így utólag csak annyit lehetett megtudni, hogy Kupper Andráséknak (nagybácsi) sikerült olyan jól tárgyalniuk, hogy a lakosság – az emberek – által parkolási díjként befizetett összegek nagy része nem az önkormányzatokhoz, hanem a Fidesz-közeli Kupper András (nagybácsi) cégéhez került.

Amikor a Fidesz fővárosi frakcióvezetőjét, a mostani ügyben szereplő Kupper Andrást (unokaöcs) annak idején erről kérdezték, azt válaszolta: nem tudta, hogy a nagybátyjának ilyen érdekeltségei vannak. Merthogy ők családi találkozások alkalmával nem szoktak üzleti ügyekről beszélni. Ami egyébként igen helyénvaló, mint ahogyan az is rendben van, hogy Kupper András (unokaöcs) még azon melegében megígérte a sajtónak, hogy amint lesz ideje, felhívja Kupper Andrást (nagybácsi), és megkérdezi, mi az ábra.

Hogy milyen telefonon hívja fel, azt nem részletezte, pedig ennek is van jelentősége. Kupper András (unokaöcs) telefonját ugyanis a nagybátyja által tulajdonolt cég fizette, ráadásul olyan fondorlatos módon, hogy erről Kupper András (unokaöcs) semmit sem tudott. Talán azt gondolta, hogy ő maga fizeti a számlát, esetleg még arra is emlékezett, miként szokott elbandukolni a Postára, hogy ott némi sorbanállás után befizesse a csekket.

Vagy azt is gondolhatta, s ez legalább ennyire életszerű, hogy Magyarországon a telefon ingyen van.

Ami tehát a feljelentő, Kupper András (unokaöcs) nem teljesen makulátlan előéletét illeti, lehetnek kételyeink az ügyben.

Ami egyáltalán nem baj. Sőt: kifejezetten rendben van.

Addig jó, amíg lehetnek kételyeink.

A Klubháló - www.klunhalo.hu - számára írt cikk írott változata