Az abortusz nem jó megoldás, normális ember nem gondolja, hogy az lenne. Rossz mindenkinek - fizikailag, lelkileg, anyának, családnak, meg nem született gyereknek. És persze a nemzetnek sem mindegy, mert fogyóban van, és emiatt annyira frusztrált, hogy némely tagjai képesek igen fura elképzelésekkel előállni.

Nem jó megoldás az abortusz, még ha tabletta formájában történik, akkor sem. Az lenne a jó, ha minél több gyerek születne. Egészségesen persze, mert mindenki azt szeretné, párttól, felekezettől függetlenül, ha soha sehol nem születne beteg gyermek. Olyan, aki élete végéig gondozásra szorul, számos nehézséget okozva ezzel magának, a családjának, és a sokat hivatkozott nemzetnek.

Még ennél is jobb lenne, ha e nagyszámú egészséges gyerek egészséges családba születhetne. Olyan családba, ahol az apa és az anya is együtt él a gyerekekkel, és persze, maga a család, társadalmi értelemben is egészséges lenne.

Egy család társadalmi értelemben akkor egészséges, ha megvan mindene, ami a tisztes emberi élethez szükséges. A szülőknek, teszem azt, megfelelő munkájuk, állásuk, jövedelmük, hogy el tudják tartani az egészséges gyerekeiket. Akiknek amúgy kizárólag egészséges igényeik vannak: lakható lakás, naponta meleg étel, divatos, de legalábbis hordható ruha.

Létbiztonság, mondhatnánk. Ezek kellenek ahhoz, hogy az egészséges családoknak egészséges gyerekeik születhessenek. Meg még néhány apróság, amelyek szintén az élet minőségéhez tartoznak. Kiszámíthatóság és félelem nélküli élet, ahol nem a megmondó emberek döntik el, hogy valaki mitől lesz jó magyar ember.
Mitől lesz jó polgár, jó apa, jó anya. Ahol nem álságos, a múltban még egészen más eszmékért lelkesedő főnéni állítja össze a nemzeti alaptantervet, mely utóbbiban még csak véletlenül sem szerepelhet olyan író, aki a szakmai közmegegyezés szerint antiszemitának számít.

Ahol a szavak azt jelentik, amire annak idején „kitalálták” őket: a szabadság nem elnyomás, valaminek a megvédése nem lopás, a forradalom nem ámokfutás.

Magánemberként persze mindenki arról beszél, amiről akar, az utca emberének ehhez még ebben a lebutított demokráciában is van joga. De azért megjegyeznénk, nem kötözködés céljából, inkább csak úgy, miheztartás végett, hogy a kereszténydemokrata néppárt tagjai az abortusz és úgy általában a szexualitás tekintetében halmozottan hátrányos helyzetűnek számítanak.

Azzal kell kezdenünk, hogy egy nulla százalékos támogatottsággal rendelkező, versenyhelyzetben magát ki nem próbáló pártról van szó. Az sem igazán válik a javukra, hogy többségük férfiember, akiknek, már csak a biológiai alapvetésekből kiindulva is, egészen más tapasztalataik vannak szülésről, születésről és magzatról, mint egy nőnek. Mindemellett nem szakemberek ők, hanem politikusok. Ha egytől egyig orvosok lennének, ráadásul nem is akármilyenek, hanem szakmájuk elismerten legjobbjai, akkor talán lehetne valamennyi alapjuk megszólalni az abortusztabletta ügyében.

De így, mostani állapotukban, nincsen semmi szükség a kereszténydemokratákra - főként egy olyan terepen, ahol értelemszerűen nem mozognak otthonosan. A szexualitásról, a családi életről, a párkapcsolatok harmóniájáról beszélek, mint olyan témákról, amelyekkel kapcsolatban egy jóllakott napközis is többet tud náluk.

Azt persze simán el tudom képzelni, sőt üdvözölném is kellő tisztelettel, hogy a kereszténydemokraták, pártjuk tagjai és szimpatizánsai számára tiltsák meg az abortusztabletta használatát. Sőt a szexuális életet is tegyék önként vállalt tiltólistára a párt hívei számára.

Felkészül: dohányzás, alkohol, számítógép.

Hajrá Magyarország, hajrá sötét középkor!