Kedves Svájci Bangkok!

Nem kerülgetném a forró kályhát, rögvest belevágok a lecsó közepébe. Lázár János vagyok, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének államtitkára. Talán nem árulok el banktitkot, de mi itt Magyarországon kiderítettük, hogy az elmúlt években számos magyar ember pénze maguknál landolt. Megvallom, mi az ilyet nem nagyon szeretjük, már csak azért sem, mert szilárd meggyőződésünk, hogy ez a pénz nálunk jobb helyen lenne.

Nem leszünk gyarmat, magyar pénznek magyar bankban van a helye!

Tudjuk, hogy Önöknél még viszonylag kezdetleges a demokrácia, és ezért banktitok van, az újságban is olvastunk erről, de ne aggódjanak emiatt, mert mi is tudunk titkot tartani. Egy csomó információt például már a választások előtt eltitkoltunk a választóink elől, nem is szivárgott ki semmi, a zemberek pedig, akiken egyébként szűk körben nagyon jókat röhögünk, jó alaposan rábaltáztak. (Kérem, ezt kezeljék diszkréten, rosszul esne nekik, ha megtudnák.)

Mindezt azért írtam, hogy tudják: bennünk megbízhatnak, mert Önökhöz hasonlóan, mi magunk is titoktartók vagyunk, s régi elvünk, hogy egy a titok, egy a zászló.

Ezért arra kérjük Önöket, hogy záros határidőn belül adják ki nekünk azoknak a magyar ügyfeleknek a nevét, és elérhetőségét, akik Önöknél bankolnak. Úri becsületszavunkat adjuk, de ha kell, akár írásban is megígérjük, hogy az adatokat bizalmasan kezeljük. Harmadik félnek nem adjuk ki az ügyfelek adatait, ily módon Önöknek nem kell attól tartaniuk, hogy partnereik majd reklámokban szerepelnek, vagy mindenféle hülye láncleveleket kapnak.

Cserébe felajánljuk Önöknek Matolcsy György szakértelmét. Róla köztudott, hogy nálunk már nagyon sok poszton bizonyított, és az is széles körben ismert, hogy ő a miniszterelnök jobb keze. Másokéval össze nem hasonlítható, majdhogynem lexikálisnak mondható sokrétű tudása mellett kiváló angolja is szembeszökő. Bár tudjuk, hogy Önöknél az angol az elmúlt néhány száz évben soha nem volt hivatalos nyelv, és inkább a német, francia, valamint az olasz nyelveket dominálták, de higgyék el, Matolcsy úr unortodox angolja Önöknek is tetszeni fog. (Ju nó, pekidzs).

Ha mindez nem lenne elég, bár ebben speciel kételkednénk, hiszen Matolcsy úr köztudottan tündérmesét varázsolt a világgazdaság viharos tengerein egyensúlyozó fürge gyorsnaszádból, akkor még további ajánlataink is vannak az Önök számára. Bár köt bennünket a banktitok, és nem jó szívvel tesszük, de mivel nagyon fontos, hogy megismerjük azoknak a hazafiatlan állampolgárok nevét és elérhetőségét, akik Önöknél tartják a pénzüket, cserébe mi is felajánljuk, hogy kiadjuk Önöknek a pénzüket magyar bankokban tartó svájciak elérhetőségét.

Nem szeretnénk, ha félreértenék, mert nem fenyegetésként, hanem csupán a korrektség kedvéért jelezzük: amennyiben mégsem tudnánk megállapodni, tudunk mi másképp is beszélni. Megvannak az eszközeink, ráadásul Budai Gyulának – talán nem kell őt bemutatni, nálunk ő a feljelentésügyi kormánybiztos – mostanában vannak szabad kapacitásai. Arról nem is szólva, amire tényleg csak végszükség esetén vetemednénk: nálunk, amint az Önök is bizonyára tudják, kétharmados felhatalmazással bíró kormány van, amely bármit megtehet, és bármire képes. Még arra is, hogy visszamenőlegesen emelt szintű bankadót vessen ki az összes svájci bankra. Aztán mehetnek panaszkodni, meg ríni, ahova csak akarnak. Ki lesznek semmizve szépen, és mint bizonyára ismerik kedvenc dakota közmondásomat: akinek nincs semmije, az annyit is ér.

Mindezt persze nem bántó szándékkal, még kevésbé nyomásgyakorlásként és gyanánt írtam. Épp ellenkezőleg: remélem, érződik soraimból az együttműködési hajlandóság, ami egy gyümölcsöző és kölcsönös előnyökön nyugvó kapcsolat elkerülhetetlen velejárója.

Nem cicóznék tovább, mert nem kenyerem a sok beszédnek sok az alja, meg aztán, köztünk szólva, időm sincs ilyen hülyeségekre, ezért röviden csak annyit: ide a pénzt!

Most, vagy legkésőbb azonnal, oszt jó napot!

Maradok tisztelettel, Lázár János sk.