Azért jó tudni, hogy a magyar diplomaták nincsenek magukra hagyatva. Nem bolyonganak magányosan a nagyvilágban, és nem csupán a saját megérzéseikre kell támaszkodniuk, hanem az őket megillető színvonalú munícióval látják el őket idehaza. Fel vannak készítve a váratlan helyzetekre, sőt, még az olyan szituációkra is, amelyek nem is igazán váratlanok.
Így van ez rendjén. Jól is néznénk ki, ha másként lenne, vagyis a magyar diplomata rögtönzésekre kényszerülne, amikor valaki kérdez tőle valamit. Gondolkodnia kellene a válaszon, s csak utána felelni a nekiszegezett kérdésnek.

Minden apró részletre persze még a magyar diplomatákat sem lehet felkészíteni, de azért vannak olyan alapvetések, amelyek a napi érintkezés során nagy valószínűséggel szóba kerülhetnek a nemzetközi fórumokon.

Nem csigáznám tovább az érdeklődést, arról van szó, hogy a Magyar Narancs legutóbb számában megírták: hazánk diplomatái egytől egyig - Tiranától Stockholmig - egy hivatalos kommunikációs javaslatot kaptak kézhez, melyben a legfontosabb kérdésekre adandó válaszokat állította össze számukra a külügyminisztérium illetékes osztálya.

Ha tehát a jövőben bárki - nemre, korra, valamint pártállásra való tekintet nélkül - azt kérdezi egy magyar diplomatától, hogy Budapest mit tud felmutatni az uniós elnökség területén, erre a kérdésre azt kell válaszolni: az uniós elnökség nem látványpékség.

Biztosan bennem van a hiba, de száz év alatt sem találtam volna ki ilyen frappáns választ. Ahogyan magamat ismerem, lányos zavaromban még azt találtam volna mondani, amit a mi miniszterelnökünk is említett a minap: hogy milyen jó, hogy nem nálunk rendezik a május végi csúcsot, ki a fenének kell az, hogy közlekedési dugó legyen Budapesten.

De a magyar diplomata mostantól akkor sem jön zavarba, ha fondorlatos módon úgy próbálják sarokba szorítani, hogy belpolitikai kérdésekről érdeklődnek nála. Ekkor ugyanis a következő mondattal kell kihúzni a nyilvánvalóan ellenséges szándékkal érdeklődő illető méregfogát: ne mossuk össze a fehér ruhát a színessel!

Hogy ez a mindennapi életből vett, már nagyanyáink korában is ismert alapvetés honnan jött, azt sajnos nem tartalmazza a kommunikációs javaslat. Találgatásokra vagyunk kényszerítve, ha e szabatos válasz eredetét kutatjuk: talán a mostanság sajnálatosan ritkán hallható dakota közmondások egyike, de lehet, hogy egy régi felcsúti népi mondás maira igazított változatával találtuk magunkat szembe.

Egyébként pedig valóban logikus a válasz. Mert nyilván mindnyájunkkal megesett már, hogy a magyar belpolitikáról kérdeztek bennünket, mi meg csak hebegtünk és habogtunk. Alkotmányozásról beszéltünk, a költségvetési tanács kinyírásáról, elhibázott gazdaságpolitikáról, az Alkotmánybíróság taccsra vágásáról, és úgy általában a demokratikus jogok semmibe vételéről.

Ilyen szürke, földszintes gondolatok járnak a mi fejünkben. Köznapi gondolatok ezek, lássuk be, annyira általános dolgok, hogy szinte kivétel nélkül bármelyikünknek eszébe juthat ilyen, még kommunikációs javaslat sem kell hozzá.

A fehér ruha összekeverése a színessel viszont valódi hungarikum.

Csak hálával tartozunk a külügyminisztérium kommunikációval foglalkozó részlegének, amiért a magyar diplomatát eztán onnan lehet majd megismerni, hogy a neki feltett kérdésekre a többi kollégánál nagyságrendekkel ötletesebben válaszol.