Lendvai Ildikónak ellenfelei nem tudják megbocsátani, hogy olyan okos, mint egy férfi. Ezzel persze még nem mondtam semmit, a férfiak ugyanis nem okosabbak, mint a nők, csupán egy felütés volt, hogy a különféle nőegyletekbe tömörült szentfazekak tudjanak min felszisszenni.
Ildikó általában gyorsan beszél, amit még elnéznének neki a parlamentben, ám azt már kevésbé, hogy még ennél is gyorsabban gondolkodik. Majdnem minden helyzetre van egy jó mondása, balszerencséje, hogy gyakran vannak olyan helyzetek, amelyekre kell egy jó mondás. Pártja és kormánya gondosodik róla, hogy agykapacitása ne heverjen parlagon – tesznek érte, hogy Ildikó rendszeresen helyzetbe kerüljön
Emlékezetem szerint csupán egyszer sétált bele egy alaposan előkészített csapdába – igaz, politikai ellenfelei azóta is ebből élnek. Las-san mon-dom, hogy Or-bán Vik-tor is meg-ér-tse, mondta egy televíziós vitában a huszonegyedik század elejének egyik legtöbbet idézett mondatát: Nem lesz gáz-ár-e-me-lés!
Nincs ember, aki a helyében elkerülte volna ezt a csapdát, de tőle - lásd még első mondat – joggal lett volna elvárható, hogy ne lépjen bele. Mint aki halkan belelépett, úgy tévedt bele a polgári orvvadászok által állított kelepcébe.
Nem lesz gázáremelés, mondta és igaza volt. Merthogy tényleg nem volt – főként nem akkor, és nem akkora, mint ahogyan azt Áder és Orbán urak sulykolták a közvéleménybe.
Talán, ha néhány rövid mondattal megtoldja az állítást, és kifejti, hogy nincs az a kormány, amely megígérheti, hogy soha semminek nem fogja emelni az árát. (Ha 2010-ben Orbánék pártja nyer, ki tudja, egy év múlva mennyibe kerül majd a kombinált bérlet? Vagy például, mennyi lesz majd a vizitdíj…)
Vannak politikusok, akiknek egyedül a harc áll jól, míg mások imázsához inkább a békés építés passzol. Lendvai Ildikó mindkét terepen otthon érzi magát. A csatában is viszonylag jól elvan, de akkor sem esik kétségbe, ha nem támadják, s hagyják normálisan dolgozni. (Tudunk politikustársról, aki pánikba esik, ha bárhogy szimatol, nem érez puskaporszagot…)
Legújabban Fábry Sándor ízléstelenségei okán lehetett hallani róla. Megy a Kombinó, rajta a szamár csődörrel, mondta az egyik csütörtöki tévéműsorában az altesti humor felkent papja.
Lendvai Ildikó nem vette fel az eléje dobott kesztyűt. (Talán nem akart bőrbetegséget kapni.) Egyetlenegyszer sem hallhattuk nyilatkozni a témában. Nem kérdezték? Vagy eleve kikötötte, csak úgy ad interjút, hogy ezzel a szellemtelenséggel még egy félmondat erejéig sem hajlandó foglalkozni?
Az, hogy nem szólalt meg az ügyben, bölcsességre vall. (Hogy a különböző nőegyletek némák maradtak, szégyen.) Nő létére olyan okos, mint egy férfi, mondanám, ha nem tartanék a szentfazekak haragjától. Merthogy ezt biztosan kikérnék maguknak.
Tényleg: miért is bántó dolog azt állítani egy nőről, hogy okos?