Van egy vicc, még az előző átkosból: a magas beosztásban lévő elvtárs felesége rájön, hogy a férjének szeretője van. Persze, kitör a balhé, törnek a tányérok, csapódnak az ajtók, de a férj megmagyarázza: - Nézd drágám, tudnod kell, hogy az én funkciómban ez így szokás, majdhogynem kötelező. Nálunk a kormányban mindenkinek van szeretője.

Az asszony morog még valamelyest, majd megnyugszik.

Néhány nap múlva egy fogadáson a férje körbemutat az előkelőségek társaságában megjelent hölgyeken: - Látod, az ott a pénzügyminiszter szeretője, az ott az egyik államtitkáré, az pedig ott, az enyém.

A feleség egy darabig mustrálgatja a nőket, majd némi szipogások közepette a férje fülébe súgja: azért a miénk a legszebb.

Valami ilyesmi van most is, amikor kiderült, hogy Lázár János fiának, János Boldizsárnak vásároltak egy 120 négyzetméteres budai lakást.

Gondolhatnánk, nem nagy ügy, János Boldizsárnak is joga van ahhoz, hogy elszakadjon a szüleitől, és önálló otthonra leljen. A gond csak annyi, hogy az említett János Boldizsár nevű fiú még csak tízéves, így azután sejthető, hogy nem az iskolai takarékbélyegből spórolta össze a rávalót. És az sem tűnik túl valószínűnek, hogy az összegyűjtött újságpapírt vitte el a MÉH-be.

Apuka vette neki a lakást, ha valakinek még nem lenne világos. Persze, nem egyedül kaparta össze a rávalót, mert még az ő fizetéséből sem futná ekkora lakásra Budán. Családi összefogásból jött össze a mintegy 70 millió forint a kéglire, valamint hitelekből.

Jó, ha az embernek ilyen összetartó, egymást segítő családja van. Mi, többi magyarok ezt sajnos nem mondhatjuk el magunkról. A mi családjaink ugyanis ahelyett, hogy 120 négyzetméteres lakást vennének a gyerekeknek, vagy az unokáknak, inkább minden hó sokadikán a sárga csekkeket rakják sorba, próbálják kisakkozni, hogy melyiket fontosabb és sürgősebb befizetni.

Nem vagyunk egyformák, kinek egy luxuslakás Budán, kinek a sárga csekk az élete.

Szerencse, hogy Lázár Jánosnak nem olyan szőrösszívű családja van, mint a magyarok többségének. És Szijjártó Péter családja is igen segítőkésznek bizonyult, merthogy ők is hozzásegítették az ifjú külügyminisztert egy 167 millió forintos kulipintyó megvásárlásához. Ami talán a Szijjártó szülők szemére vethető, az annyi, hogy szemben a tízéves Lázár János Boldizsárral, Szijjártó Péternek 36 éves koráig kellett várnia a családi összefogásra.

Ja, hogy miként jön ide a bevezetőben említett vicc? Hát úgy, hogy Lázár János fiának a lakása valójában a mi lakásunk is. Miénk, magyaroké. Minden téglájában, nyílászárójában, világítótestében benne vannak a mi adóforintjaink, megtakarításaink.

Szijjártó Péter szép szösszenetével szólva: egy élet verejtékes munkája.

Nyugdíjpénztári megtakarítások, bedöntött devizaárfolyam, trafik- és földmutyi oktatástól, egészségügytől elvett pénz formájában.

Aki teheti, menjen el, és nézze meg a lakásunkat a saját szemével. Minél többen megyünk, annál jobban fogjuk érezni magunkat. Győződjünk meg arról, hogy Lázár János Boldizsár (10) 120 négyzetméteres lakása hozzáértő mesterek által, jó anyagokból készült. Örüljünk annak, hogy milyen szép, egészséges környezetben van.

Ne irigyeljük Lázár János Boldizsártól a lakást – megdolgoztunk érte.

Ha már eleget láttunk, akkor hasonlítsuk össze Lázár János Boldizsár (10) lakását a környék többi lakásával.

Ugye, hogy a miénk a legszebb?