Azt merem állítani, hogy nem alkotmányos a rendszer. Ezt mondta a mi egykori köztársasági elnökünk szombaton, a történelemtanárok konferenciáján. Mi pedig azt mernénk állítani, kellő tisztelettel és távolságtartással természetesen: ha valaki, akkor Laci bácsi nagyon sokat tett azért, hogy ez így legyen.

Ha a volt köztársasági elnök netán már nem emlékezne a hivatali idejében elmondott mondataira, tetteire, akkor, nagyon vázlatosan, úgyszólván szőrmentén, segítünk neki felidézni az egykori történéseket. Már csak azért is, mert nincs abban semmi meglepő, ha itt-ott kihagy az emlékezete: a szelektív amnézia nemcsak az öregkor, de a megélhetési politizálásnak is velejárója.

Már Laci bácsi megválasztásának körülményei is igen különösre sikeredtek. Pestiesen szólva: nem volt piskóta, morálisan magára valamit adó közember a helyében nem is vállalta volna el a posztot. Laci bácsi azonban gond nélkül „beleállt a feladatba”, még a Fidesz által elővezetett, vakondozásnak álcázott választási susmus sem zavarta.

Később, amikor úgyszólván hivatalának ablakai alatt alakult meg a náci-közeli Magyar Gárda, egyetlen elmarasztaló szót sem szólt az ügyben. Hallgatott akkor is, amikor sorozatban lőtték le a romákat, és csak „időn túl”, többek unszolására volt hajlandó megnyilvánulni az ügyben. (Sok köszönet ebben sem volt).

A 2010-es esztendőt, négy hónappal a választások előtt, így köszöntette a Magyar Köztársaság pártok fölött álló köztársasági elnöke: A Nap pályája ismét győzedelmesen emelkedni kezd. Immár hosszabbodnak a nappalok. Hiába van tél, a tavasz közeledtének jegyébe fordult már minden.

Ezt üzente a magyaroknak Laci bácsi újévi beszédében, január elsején.

Majd, ha netán nem mindenki értette volna, mire gondol, még mindig a pártok felettiség jegyében, hozzátette: A változás szükségét mindenki érzi - és sok politikus is tudja, hogy mit akarnak az emberek.

Most, midőn Laci bácsi elborzadva nézi a saját teremtményét, a Fidesz által eldemokrátlanított országot, az út szélére kihajított törvényességet, a kiherélt Alkotmánybíróságot, figyelmébe ajánljuk ugyanennek az újévi beszédnek még egy gondolatát: A felelős ember ad magára, alaposan megvizsgálja az ígéretek és ígérgetők hitelességét. És persze mérlegeli azt is, milyen teljesítményt nyújtottak, hová juttatták az országot azok, akik korábban már kormányoztak, és akik nem, azoknak van-e fedezetük, képességük a jelszavak valóra váltására.

Ezt is Laci bácsi mondta, és most már hiába tárja szét tehetetlenül a karjait, hiába siránkozza tele a világot: ezt a bűzt, ami az orrunkat facsarja, neki köszönhetjük. Ő engedte be a normális vendégsereg közé azokat, akik csak hangosan képesek beszélni, orrukat a terítőbe törlik, és kézzel nyúlkálnak a süteményes tálba.

Nem egyedül Laci bácsié az érdem, hogy ilyen elit került hatalomra, de a jogállam lebontásában, az Alkotmánybíróság taccsra tételében jeleskedő kétharmados többséghez bizony az ő áldásos tevékenységére is nagy szükség volt.

Úgyhogy, ha lehetne, 2011 végéhez közeledve, amikor már mind többen látják elborzadva, hogy merre megyünk, illendőbb lenne egy kis szerénység, visszafogottság.

Kevesebb felháborodás, Laci bácsi, és több önkritika.