Különvélemény az előállított újságírók ügyéről
Azt hiszem, most szerzek magamnak néhány új ellenséget. Talán néhány szimpatizánst is, de utóbbiban azért nem lennék olyan biztos.Arról szeretnék...
Azt hiszem, most szerzek magamnak néhány új ellenséget. Talán néhány szimpatizánst is, de utóbbiban azért nem lennék olyan biztos.
Arról szeretnék írni, hogy szerintem mindenkit hagyni kellene dolgozni.
Nem akadályozni, nem gátolni, nem keresztbe feküdni - sem szó szerint, sem átvitt értelemben. Sehogy.
Örülni, hogy van, aki csinál valamit. Megvarrja a nadrágot, megfőzi a körömpörköltet, elkészíti a riportot, biztosítja a rendet.
Aki már dolgozott életében, az tudja, hogy nem mindig könnyű. Hozzáértés kell hozzá, és gyakran fárasztó. Figyelni kell, és koncentrálni.
A munka, aki próbálta már, tudja, gyakran stresszel jár. Az ember ideges, feszült: sikerül-e rendesen bevenni a balkanyart? Illik-e ez a jelzős szerkezet az írás hangulatához? Szép lesz-e a vendég frizurája, vagy úgy néz majd ki benne, mint egy bányarém? Felfogja-e a diák azt a hosszú matematikai bizonyítást, vagy még egyszer el kell majd magyaráznom? Felépül-e az általam kezelt beteg? Sikeres lesz-e az új filmem, megveszik-e az új CD-m, hány ember jön el a kiállításomra?
Arról szeretnék írni, hogy mindenkit hagyni kellene dolgozni. Legyen az illető martinász, vagy tanár. Cipész, vagy miniszterelnök. Könyvelő, vagy állatidomár.
Rendőr, vagy újságíró.
Az újságírónak az a dolga, hogy tájékoztasson. Ebből él, ez a hivatása. Erre tette fel az életét. Hogy mások, akiknek más a dolguk, tőle tudják meg, hogy most és itt mi van. Hogy sírjanak a cikkein, ha úgy akarja. Nevessenek, ha az a cél.
Nyugodjanak meg, vagy legyenek idegesek tőle.
A rendőrt meg azért fizetjük, hogy őrizze a rendet. Azt a megbízást kapta tőlünk, hogy védje a nyugalmunkat, vigyázzon a vagyonunkra. Ha nem ezt teszi, rosszul végzi a dolgát. A rossz rendőr – nem rendőr.
Jó, ha tudjuk: a rendőr, amikor engedély nélkül összejött tömeget oszlat, dolgozik. Nem szórakozásból oszlat, senki sem látott még olyan rendőrt, aki szabadidejében oszlatni szokott. Aki, ha szabadságra megy, és elutazik, tömegoszlatáson töri a fejét. Erősebb vízágyún agyal, hasznosabb alakzaton gondolkodik.
Nincs olyan rendőr, aki ha meglát egy tömeget, az jut az eszébe róla, hogyan is lehetne szétkergetni.
Ha a rendőr dolgozik, békén kell hagyni. Én sem szeretem, ha írás közben ott téblábolnak a közelemben. Kukucskálnak a vállam fölött, nézik, hogyan készül a cikk, böködik a könyökömet. Megkérdezik, hogy mikor leszek kész? Vidám lesz a vége, vagy szomorú? Lesz-e tanulság, amit bárki levonhat magának? (Ha én azt tudnám…)
Így lehet ez a rendőrrel is: ha intézkedik, nyugalomra van szüksége. Ha megzavarják, könnyebben hibázik.
A kolléga, ha valóban kolléga, és nem egyszerűen sajtómunkás, tudja ezt magától is. Hagyja a rendőrt dolgozni.
Szóval, csak annyit szerettem volna mondani, nagyon szubjektíven: ha a rendőr azt kéri a sajtómunkástól, hogy hagyja el a terepet, akkor tessék néhány méterrel arrébb menni.
.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
