Szerdán este Miskolcon és az ország több nagyvárosában tüntettek a pedagógusok, a diákok, a szülők. Azok, akik az oktatáspolitikának becézett butítás-politika szenvedő alanyai.

Másnap reggel megnéztem a köztévé híradóját, mert kíváncsi voltam, hogyan számolnak be a tiltakozásról. Bevallom, előítéletes voltam. Arra számítottam, hogy hazudni fognak, csúsztatni, ködösíteni, mellébeszélni. Soros Györgyöt emlegetni, és a bukott baloldalt.

Tévedtem. Egyetlen szót sem szóltak az eseményről, úgy tettek, mintha meg sem történt volna.

Ha újra kezdhetném, csakis közszolgálati hírműsorokat néznék. Látástól butulásig. Bámulnám őket napestig, rögzíteném valamennyit, nehogy bármi jóról lemaradjak. Mert a közszolgálati tévében csupa jó híreket lát és hall az ember, a kellemetlen információktól, amíg lehet, megkímélnek bennünket. Erre szavaztak a magyar emberek, hogy minden jó legyen, ezért rohantunk a fülkeforradalomba.

És láss csodát, a közszolgálati hírműsorokban minden jó lett. Rossz hírek a hazai viszonyokról nincsenek. De hát miért is lennének: van hír e nélkül is, épp elég. Meg aztán, tegyük a szívünkre a kezünket, nem is nagyon hiányzik az igazság. Főleg, ha van helyette más. Szebb, jobb, felemelőbb.

A közszolgálati médiumok, akár a gondos szülő, amíg lehet, elrejtik előlünk a sötét titkokat. Hogy nem a Mikulás hozza a csomagot a csokival, és a karácsonyfa alját sem a Jézuska pakolja tele ajándékokkal.

A húsvéti nyúl még véleményes.

Tulajdonképpen hálásnak kellene lennünk, amiért megkímélnek bennünket a sok rossztól. De nem vagyunk azok, mert nem mindenki szeret hálálkodni. Vagyunk néhányan, akik elszoktunk attól, hogy a gazda kegyeit keressük.

Rossz hír a közpénzből fizetett jó-hírhozóknak: talán soha nem is szoktunk hozzá teljesen, hogy azt nézzük, ami nézhetetlen. És egy még rosszabb hír nekik: egyre többen leszünk, akik nem vagyunk hajlandók megérteni, hogy miért jó nekünk az, ami rossz.

Miért jó nekünk, ha a kormány kezében van a média, ahelyett, hogy a sajtó kontrollálná a kormányt. Már csak a határainkon túli világ és az internet száját kéne befogni valahogy.

Az lesz majd a szép új világ: szabadon szárnyal a szó, határtalan lesz  a gondolat.