Erőteljes hangú - ha nem fészkelne már az agyunkban a kis cenzor, azt írnánk - fenyegető levélben reagált a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) szóvivője a közmédiákkal kapcsolatos hírekre.

Cserháti Ágnes legelőször is visszautasította azt az állítást, hogy a tévéből egy olyan nőt is kirúgtak volna, akinek épp az ölében ült a gyereke. Szemenszedett hazugság, nem ült az ölében gyerek.

Talán mellette állt, és a kezét fogta, de lehet, hogy ott sem volt. Nem kizárt, hogy nincs is gyereke a kirúgott kolleginának, sőt, ő maga sem létezik, kitaláció az egész.

Egyébként meg tényleg nem létezik: ki van rúgva.

Pontosabban csak lesz, harminc nap múlva. Mert még a kirúgott személyek kiléte sem ismeretes, az, hogy a sajtóban megjelentek nevek, nem jelent semmit: a szóvivő szerint ezek csak találgatások, kéretik a jövőben ettől eltekinteni, mert az érintettek személyiségi jogait sértik.

Hogy mi sérti a sokéves munkaviszony, megannyi díj, elismerés után kirúgottak személyiségi jogait, arról most ne nyissunk vitát. Nyilván az a legsértőbb a számukra, hogy munkahely helyett mostantól leginkább egzisztenciális gondjaik lesznek. És persze odavész minden, amit eddig felépítettek: szakmailag, emberileg.

Azt persze mindenkinek meg kell értenie, hogy forradalom van és szabadságharc, ráadásul új világ születik, és – ahogyan a régi dakoták mondják - ahol fát vágnak, ott bizony hullik a forgács.

Ezért azt sem gondoljuk, vagy ha ezt gondolnánk, leírni akkor sem mernénk, hogy a kirúgások kíméletlenül történnek. Ellenkezőleg: körültekintően és a lehető leghumánusabban megy minden. Hogy mást ne mondjunk: a kirúgók pszichológust biztosítanak a kirúgottaknak. Ha netán össze akarnának roppanni, ami a lehető legkíméletesebb kirúgás esetén is megeshet, akkor közel legyen a lelki támasz. Jogi segítség is lesz, hogy az illető kirúgott tudja, hogy állástalanként mihez van joga. Továbbá álláskeresési tanácsadást is biztosítanak – mégis könnyebb, ha szakember magyarázza el a kezdő álláskeresőnek, hogy a munkaközvetítőnél melyik sorba kell beállni.

Leginkább egy tábori pap kellene: nem kicsit, nagyon.

Azt pedig már meg sem merjük említeni, mert még netán hízelgésnek hatna, hogy a kirúgások orvosi ellenőrzés alatt zajlanak – ha valakinek felmegy a vérnyomása, netán újra kell éleszteni, jó, ha van kéznél legalább egy ideiglenesen hazánkban állomásozó rezidens.

Persze, ha olyanok lennénk, mint a még mindig független aggyal gondolkodó kollégák, akkor most azt kérdeznénk, hogy miként is gondolják ezt az egészet. Mitől van merszük ahhoz, hogy olyanok rúgják ki a sok évtizede elismert, nagy tudású és minden tekintetben tehetséges embereket, akik néhány hónappal ezelőtt csupán annyit tudtak a televíziózásról, hogy viszonylag megbízhatóan tudták kezelni a távirányítót. És a rádióhoz is nagyjából ugyanennyi közük volt: kis segítséggel be tudták programozni az autójuk rádióján a csatornákat.

Senkik küldenek el valakiket, mondta Majtényi László az ORTT volt elnöke.

Odáig rendben van, hogy ésszerűen kell gazdálkodni, és a közmédiát minél több ember számára élvezhetőbbé kell tenni. De hogy ezt a szép és nemes célt épp a nézők és hallgatók által leginkább kedvelt kollégák elküldésével kívánják elérni, az – és most jobb híján Matolcsy György szavait hívjuk segítségül -, szokatlan megoldásnak tűnik.

Személyiségi jogokat nem bolygatnánk, ezért csak érintőlegesen jegyezzük meg: miközben a Magyar Rádióból szinte mindenkit kiszórnak, aki az elmúlt években, évtizedekben alkotott valami maradandót, a Vasárnapi Újság szélsőséges műsor stábja háboríthatatlanul ténykedhet tovább.

De még ezzel együtt is hiba lenne a történtek mögött sanda politikai szándékot sejteni. Eszünkbe sem jutna ilyen, megértettük a szóvivő szolid, és a körülményekhez képest visszafogott fenyegetését.