Kövér László házelnök még nem kapta meg a Knesszet elnökének a levelét, amelyben arról értesítik, hogy jelenléte nem kívánatos a közelgő Wallenberg-konferencián. A levél egyébként is okafogyott, mivel Kövér László már korábban jelezte, hogy a házelnök más elfoglaltsága miatt nem ő, hanem Áder János köztársasági elnök képviseli hazánkat az Izraelben rendezendő konferencián.

Ennyit közölt a magát MTI-hírcentrumként meghatározó agitációs és propagandaosztály. Ugyanúgy, ahogyan a régi szép, pártállami időkben – annak idején a munkásosztály vezető erejére nézve kedvezőtlen híreket csupán akkor közölték, amikor már elkészült a cáfolat, vagy a - többnyire csattanós - válasz.

Az MTI-nél úgy tesznek, mintha ennek a mostani hírnek az lett volna a lényege, hogy Kövér még nem kapta meg a Knesszet elnökének a levelét, és nem ő, hanem Áder utazik Izraelbe. Aki ezt sugallja, azt egy tisztességes újságíró-iskolában megbuktatják a vizsgán, sőt, gyanítható, hogy el sem jut odáig, hogy alkalmatlanságát bebizonyíthassa a grémium előtt.

Ez a hír ugyanis nem egy postai alkalmazottak számára íródott szervezeti szabályzat, nem arról szól, vajon megérkezett-e már a levél, iktatták-e, ahogyan kell, látta-e az, akinek látnia kell. Ennek a levélnek az a lényege, hogy Kövér László, a Nyirő-ügy, valamint az éledő és terjedő Horthy-kultusz miatt nem kívánatos személy Izraelben. Jelenléte sérti az ott élők méltóságát, a nácik által meggyilkolt őseik emlékét, és nem egyeztethető össze a Közel-Kelet egyetlen demokratikus államának szellemiségével.

Más levelek is érkeztek a napokban Magyarországra. Elie Wiesel szintén Kövér Lászlónak írt, ő egy kis csomagot is mellékelt a levélhez, azt a magas magyar kitüntetést küldte vissza, amelyet a Nobel-békedíjas író a magyar államtól kapott, még 2004-ben. A nemzetközi hírű békeharcos ugyanis még látszólag sem akar azokhoz tartozni, akik antiszemita írók újratemetését szorgalmazzák Erdélyben, és akik a nemzetinek nevezett alaptanterv részeként három antiszemita író munkásságát is oktatnák a jövő nemzedékének.

Ez a levél, szemben az előzővel, már megérkezett, válasz is íródott, ahogyan kell. Ebben Kövér László biztosította Elie Wieselt, hogy ne izgassa magát a magyarországi állapotok miatt, Nyirő József nem háborús bűnös, nem antiszemita.

Az amerikai kongresszus ötven képviselője egyenesen Orbán Viktornak küldött levelet, amelyben mély aggodalmukat osztották meg a miniszterelnökkel, a Magyarországon erősödő rasszista hangok miatt, s amelyek ellen a kormány nem lép fel kellő határozottsággal. Ez a levél is megérkezett, nem akadt el a diplomáciai futárszolgálatok bonyolult rendszerében. Orbán Viktor majd válaszol rá, nyilván megnyugtatja az amerikai képviselőket, hogy ne tessék aggódni odaát, nálunk nincs antiszemitizmus.

Pedig lenne rá igény.

Európa és a világ levelező tagozata lettünk. Leveleket kapunk, leveleket küldünk mindenfelé, lassanként mindenki másnál nagyobb rutinunk lesz a magyarázhatatlan magyarázásában, piacvezetővé válunk a szakszerűnek tűnő maszatolásban. Nem kizárt, hogy ez lesz a magyar gazdaság következő kitörési pontja, a fogturizmus és az ősmagyar agysebészet után jöhet a sámánok által elővezetett varázslat: elhitetni a világgal, hogy ne higgyenek a szemüknek, majd a magyar kormány, úgy is, mint a falkaforradalom élcsapata, megmondja, hogy mi az, amit látnak.

A magyar valóság egy valódi tündérmese.

És az se tévesszen meg senkit, hogy alig fél éve a főpolgármester egy náci-közeli társaság kezére játszotta át a főváros egyik színházát, most pedig az a perverz ötlete támadt, hogy a XIII. kerületben – az önkormányzat és a helyi lakosok tiltakozása ellenére – az antiszemita nézeteiről elhíresült, a zsidókat fekélyként leíró katolikus püspöknek, Prohászka Ottokárnak állítanak szobrot.

Ami most Magyarországon történik, arra nincs normális magyarázat.

Nem is kell, hogy legyen. Az irracionalitást gyógyítani kell, nem magyarázni.