Korlátolt Felelőtlen Társaság
A figyelmes szemlélőnek talán már az gyanús lehetett, hogy a Vezénylő Tábornok egy munkavégzésre is alkalmas pufajkára hajazó öltözékben...
A figyelmes szemlélőnek talán már az gyanús lehetett, hogy a Vezénylő Tábornok egy munkavégzésre is alkalmas pufajkára hajazó öltözékben jelent meg pártja délelőtti frakcióülésén. Hogy mi készül, arról csak öten tudtak. Ők voltak beavatva az ördögi tervbe: lebontják az Országházat védő kordonokat. És, tegyük hozzá, lebontják a demokráciát.
A frakcióülésen résztvevő mezei népek csak a helyszínen értesültek arról, hogy mi a feladat: 11 órakor levonulnak a téren lévő Kossuth szoborhoz, a további utasításig pedig további utasításra várnak.
Odalent azután kihirdették a napiparancsot. Hat csapatra oszlott a társaság, mindegyik élén egy-egy parancsnok: az egyik szabadcsapatot maga Orbán, a másikat az ideiglenesen hazánkban állomásozó Szájer József vezette, míg a harmadiknak az utolsó magyar körkörös hadvezér, Für Lajos veje, Deutsch-Für Tompika állt az élére.
Szigorú szabályok szerint konspiráltak a kordonosok: mindenkinél legyen képviselői igazolvány, szólt az orbáni ukáz, ha a rendőrök közbeavatkoznának, mindenki hivatkozzon a mentelmi jogára!
Ezt követően a forradalmárok - a hiányzók kivételével - levonultak a térre. Mert bizony távol lévők is voltak szép számmal: hiába a soha nem tapasztalt magasságokba hágó egység, néhányan azért hiányoztak a táncból.
Pokorni Zoltán beteg volt, ezért nem tudott kordont bontani. Persze, Pokorni még a legsúlyosabb betegségből is bármikor képes felépülni - ha akar. És ha Orbán is azt akarja, hogy felépüljön.
Rogán Antal, aki civilben ötödik kerületi polgármester, éppen értekezett. Rogánról köztudott, hogy bármilyen értekezletet bármikor képes berekeszteni. Ha akarja. És ha Orbán is azt akarja, hogy Rogán rekesszen.
Kósa Lajos, a nagy ellenlábas, Debrecen polgármestere, aki Fidesz-közeli körökben még az Istennél – értsd: Orbánnál - is népszerűbb, nem tudott arról, hogy kordonbontás lesz. Persze, ha nagyon akarja, megtudhatta volna. Vagy ha Orbán azt akarja, hogy Kósa is azt akarja!
Áder János sem volt ott a kordonosok között. A magyar országgyűlés legsavanyúbb arckifejezésével rendelkező egykori frakcióvezető távollétének okáról nem tudni semmit. A Schmidt Máriával nem minden alap nélkül hírbe hozott Áder most úgy eltűnt, mint szürke szamár a ködben.
A munka, bár szokatlan volt a számukra, meglepően jól haladt. Ráadásul, ezúttal is kiderült, hogy Orbán igazi csapatjátékos: nem csak magának, de a többieknek is hozott védőkesztyűket és célszerszámokat. Az összeszokott csapatmunkának meg is lett az eredménye: a téren lévő rendőrök érdeklődő asszisztálása mellett a munkavégzéssel éppen csak hogy ismerkedő fiatal demokraták alig félóra alatt elbontották az Országházat övező kordonokat. Majd, mint akik jól végezték a dolgukat, visszavonultak telephelyükre. Megcselekedték, amit megkövetelt a haza.
Mindeközben tüntetők is gyülekezni kezdtek a téren, a Hír-Tv a már jól bevált rítust követve, egyenes adásban közvetítette az eseményeket. (Bár, ezúttal mintha visszafogottabbak lettek volna a fiúk. Hova tűnt a szeptemberi mámoros éjszaka varázsa, amikor elcsukló hangon szabadságharcról, és forradalomról daloltak az orgazmus-közeli állapotban lévő riporterek?) A rendőrök egy ideig saját testükkel helyettesítették a lebontott kordonokat, majd szépen, szisztematikusan visszahelyezték azokat eredeti helyükre.
Ezen a napon egyébként történt egy másik csoda is: Laci bácsi megszólalt. Nem személyesen persze, ezt két –szürkemarhákkal és túzokokkal súlyosbított - nemzeti park meglátogatása között nem is lehet elvárni egy ország köztársasági elnökétől, de az államelnöki gesztus azért így is jelentősre sikeredett. Nem is az, amit mondott, hanem, hogy ezúttal nem titkolta hetekig a véleményét.
Közleményt adott ki, melyben a jogállammal össze nem egyeztethetőnek nevezte a kordon lebontását. Sőt, a máskor sokatmondóan hallgatag Laci bácsi még ennél is tovább ment: tudatta az ország népével, hogy a képviselők mintaként szolgálnak az őket a törvényhozásba küldő polgárok számára, ezért nem csupán jogilag, de erkölcsileg is felelősek a tetteikért.
Egyébként még a legrégebbi rókának nevezhető politikai elemzők is arra számítottak, hogy csak március közepén tör majd ki a balhé. A magyarországi jobboldal ugyanis hagyományosan a nagy nemzeti ünnepekre időzíti az aktuális zavargásokat. Ösztönös, mélyről jövő reflex ez náluk, hogy október 23-án nem Nagy Imre, Maléter Pál, és a többiek jutnak az eszükbe, hanem hazaárulózni kezdenek. És március 15-e alkalmából sem a márciusi ifjak – Petőfi, Jókai, Vasvári és társaik - emléke ugrik be nekik, hanem az, hogy vesszen Gyurcsány és takarodjon a kormány.
Idén azonban a vártnál hamarabb kezdődött a felfordulás, és ennek bizony igen jó oka van. Orbán Vezénylő Tábornoknál ugyanis elszakadt a cérna. Nem bírta tovább idegekkel, hogy egyre csak dobálja be az érméket az automatába, ám folyamatosan veszít. Emellett még odahaza is gondjai vannak, már a saját pártjában is egyre kevesebben hisznek benne. A helyzetet tovább tetézi, hogy a nagytőke is ellene fordult - nem benne látják már a garanciát a Fidesz által felhalmozott tartozások visszafizetésére.
Ne szépítsük a leányzó fekvését: Orbán-ellenes front kezd kibontakozni a Fideszen belül!
Az idő egyre kevesebb, a Vezénylő Tábornok körül meg fogy a levegő. Innen már nincs visszaút – menni, vagy meghalni. Mert különben az van, amit Nagy Feró, a Nemzet Csótánya énekelt keserűen, vagy harminc évvel ezelőtt: az idő nem nekünk dolgozik, csak megöregít.
(Cikkeimnek az a része, mely túlnyomónak mondható, elolvasható a Klubhálón (http://www.klubhalo.hu), a Metro újságban (http://www.metro.hu), valamint az Amerikai Magyar Népszava Szabadságban (http://www.nepszava.com)
Odalent azután kihirdették a napiparancsot. Hat csapatra oszlott a társaság, mindegyik élén egy-egy parancsnok: az egyik szabadcsapatot maga Orbán, a másikat az ideiglenesen hazánkban állomásozó Szájer József vezette, míg a harmadiknak az utolsó magyar körkörös hadvezér, Für Lajos veje, Deutsch-Für Tompika állt az élére.
Szigorú szabályok szerint konspiráltak a kordonosok: mindenkinél legyen képviselői igazolvány, szólt az orbáni ukáz, ha a rendőrök közbeavatkoznának, mindenki hivatkozzon a mentelmi jogára!
Ezt követően a forradalmárok - a hiányzók kivételével - levonultak a térre. Mert bizony távol lévők is voltak szép számmal: hiába a soha nem tapasztalt magasságokba hágó egység, néhányan azért hiányoztak a táncból.
Pokorni Zoltán beteg volt, ezért nem tudott kordont bontani. Persze, Pokorni még a legsúlyosabb betegségből is bármikor képes felépülni - ha akar. És ha Orbán is azt akarja, hogy felépüljön.
Rogán Antal, aki civilben ötödik kerületi polgármester, éppen értekezett. Rogánról köztudott, hogy bármilyen értekezletet bármikor képes berekeszteni. Ha akarja. És ha Orbán is azt akarja, hogy Rogán rekesszen.
Kósa Lajos, a nagy ellenlábas, Debrecen polgármestere, aki Fidesz-közeli körökben még az Istennél – értsd: Orbánnál - is népszerűbb, nem tudott arról, hogy kordonbontás lesz. Persze, ha nagyon akarja, megtudhatta volna. Vagy ha Orbán azt akarja, hogy Kósa is azt akarja!
Áder János sem volt ott a kordonosok között. A magyar országgyűlés legsavanyúbb arckifejezésével rendelkező egykori frakcióvezető távollétének okáról nem tudni semmit. A Schmidt Máriával nem minden alap nélkül hírbe hozott Áder most úgy eltűnt, mint szürke szamár a ködben.
A munka, bár szokatlan volt a számukra, meglepően jól haladt. Ráadásul, ezúttal is kiderült, hogy Orbán igazi csapatjátékos: nem csak magának, de a többieknek is hozott védőkesztyűket és célszerszámokat. Az összeszokott csapatmunkának meg is lett az eredménye: a téren lévő rendőrök érdeklődő asszisztálása mellett a munkavégzéssel éppen csak hogy ismerkedő fiatal demokraták alig félóra alatt elbontották az Országházat övező kordonokat. Majd, mint akik jól végezték a dolgukat, visszavonultak telephelyükre. Megcselekedték, amit megkövetelt a haza.
Mindeközben tüntetők is gyülekezni kezdtek a téren, a Hír-Tv a már jól bevált rítust követve, egyenes adásban közvetítette az eseményeket. (Bár, ezúttal mintha visszafogottabbak lettek volna a fiúk. Hova tűnt a szeptemberi mámoros éjszaka varázsa, amikor elcsukló hangon szabadságharcról, és forradalomról daloltak az orgazmus-közeli állapotban lévő riporterek?) A rendőrök egy ideig saját testükkel helyettesítették a lebontott kordonokat, majd szépen, szisztematikusan visszahelyezték azokat eredeti helyükre.
Ezen a napon egyébként történt egy másik csoda is: Laci bácsi megszólalt. Nem személyesen persze, ezt két –szürkemarhákkal és túzokokkal súlyosbított - nemzeti park meglátogatása között nem is lehet elvárni egy ország köztársasági elnökétől, de az államelnöki gesztus azért így is jelentősre sikeredett. Nem is az, amit mondott, hanem, hogy ezúttal nem titkolta hetekig a véleményét.
Közleményt adott ki, melyben a jogállammal össze nem egyeztethetőnek nevezte a kordon lebontását. Sőt, a máskor sokatmondóan hallgatag Laci bácsi még ennél is tovább ment: tudatta az ország népével, hogy a képviselők mintaként szolgálnak az őket a törvényhozásba küldő polgárok számára, ezért nem csupán jogilag, de erkölcsileg is felelősek a tetteikért.
Egyébként még a legrégebbi rókának nevezhető politikai elemzők is arra számítottak, hogy csak március közepén tör majd ki a balhé. A magyarországi jobboldal ugyanis hagyományosan a nagy nemzeti ünnepekre időzíti az aktuális zavargásokat. Ösztönös, mélyről jövő reflex ez náluk, hogy október 23-án nem Nagy Imre, Maléter Pál, és a többiek jutnak az eszükbe, hanem hazaárulózni kezdenek. És március 15-e alkalmából sem a márciusi ifjak – Petőfi, Jókai, Vasvári és társaik - emléke ugrik be nekik, hanem az, hogy vesszen Gyurcsány és takarodjon a kormány.
Idén azonban a vártnál hamarabb kezdődött a felfordulás, és ennek bizony igen jó oka van. Orbán Vezénylő Tábornoknál ugyanis elszakadt a cérna. Nem bírta tovább idegekkel, hogy egyre csak dobálja be az érméket az automatába, ám folyamatosan veszít. Emellett még odahaza is gondjai vannak, már a saját pártjában is egyre kevesebben hisznek benne. A helyzetet tovább tetézi, hogy a nagytőke is ellene fordult - nem benne látják már a garanciát a Fidesz által felhalmozott tartozások visszafizetésére.
Ne szépítsük a leányzó fekvését: Orbán-ellenes front kezd kibontakozni a Fideszen belül!
Az idő egyre kevesebb, a Vezénylő Tábornok körül meg fogy a levegő. Innen már nincs visszaút – menni, vagy meghalni. Mert különben az van, amit Nagy Feró, a Nemzet Csótánya énekelt keserűen, vagy harminc évvel ezelőtt: az idő nem nekünk dolgozik, csak megöregít.
(Cikkeimnek az a része, mely túlnyomónak mondható, elolvasható a Klubhálón (http://www.klubhalo.hu), a Metro újságban (http://www.metro.hu), valamint az Amerikai Magyar Népszava Szabadságban (http://www.nepszava.com)
