Mutyinak mondják a médiában azt, ami mostanában a nemzeti dohányboltok pályázata körül történik. Hogy a nemzetinek nevezett boltokat nagyon sok esetben bizonyíthatóan is csókosok kapták, fideszes fejesek családtagjai, rokonai, barátai, ismerősei és üzletfelei.

Mutyinak mondja a sajtó, hogy előre le volt vajazva minden, és a pályázat elbírálása után nem sokkal - már a győztesek nevének ismeretében - háromszorosára emelték a dohánytermékek forgalmazása után járó haszonkulcsot. Mutyinak mondják azt is, hogy az eredetileg dohányárusításra kijelölt boltokban a nagyobb bevétel érdekében sok mást is lehet majd kapni, Újságot és szeszesitalt, utóbb ezekhez csatlakozott a fagylalt és a jégkrém. (Felkészül: számítógép, meleghengersor, péksütemény, úgymint házilag előállított boltból lopott kiflicsücsök.)

Mutyinak mondják, hogy a pályázatok megismerhetőségének korlátozására két nap alatt kreált és fogadott el törvényt a kétharmad. Eszerint sem magánszemélyek, sem pedig a civil szervezetek nem tekinthetnek bele a pályázatokba, nem ismerhetik meg azok tartalmát, nem hasonlíthatják össze a nyertesek pályázatát a győztesek dolgozatával, mindösszesen pedig mind a vesztesek, pedig a győztesek adatait örök időkre (plusz 2 év) titkosítják.

Pedig nem mutyi ez, hanem annál jóval súlyosabb bűncselekmény: előre megfontolt szándékkal, nyereségvágyból elkövetett, bűnszövetkezetben megvalósított, szervezett lopás. Kis Magyar Mutyigráfia, amely messze nem azonos a mutyival. A mutyi ugyanis a normális emberek világában azt jelenti, hogy valakik becsapnak más valakiket. Kispályás és utólag leleplezett simlikről van szó, melynek az a következménye, hogy a vétkesek többnyire elnyerik méltó büntetésüket.

A Kis Magyar Mutyigráfia a mutyihoz képest más minőség. Egységes rendszert alkot, és hozzávetőlegesen annyira szervezett, mint az olajszőkítők és a lányfuttatók zárt közössége.

A Kis Magyar Mutyigráfia hatékony működtetéséhez előbb le kellett bontani a jogállamot. Megcselekedték, mert megkövetelte a haza - az emberek észre sem vették. Ehhez persze az is kellett, hogy a sajtó jó, megbízható kezekbe kerüljön. Ily módon biztosítható ugyanis, hogy az emberek kizárólag szigorúan ellenőrzött, központilag jóváhagyott információkhoz juthassanak hozzá, vagyis, ne értesüljenek arról, ami az országban történik. Aki csupán a közmédiából tájékozódik, becslések szerint a magyar emberek nyolcvan százaléka, jó esetben is csak annyi tud a Kis Magyar Mutyigráfiáról, amennyit a földbérletek esetében megtudhatott: hogy nem mindenki nyert a pályázatokon, és a vesztesek azért háborognak, mert az ellenzék - valamint, a dohányboltok esetében a Fülöp Móric nevű multi – hergeli őket.

Innentől kezdve aztán mindent meg lehet csinálni. Ezért nem mutyi az, ami a szemünk előtt történik, kiteljesedik, és termőre fordul. Kis Magyar Mutyigráfia ez a javából, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének gyermeke, amely csupán annyiban különbözik a híres-hírhedt felmenőjétől, hogy nincs asztala a polgármesteri hivatalokban. Nem készül belőle díszkiadás, amelyet osztogatni lehet az iskolásoknak, és mindenki más közéleti kiskorúnak, aki szerencsétlen és kiszolgáltatott, mert nem tud védekezni a politikai perverzió ellen.