Kitelt az ideje a pávatáncnak, megmondták Orbánnak, hogy nincs rugalmas hitel. Készenléti hitelkeret van, ami azzal jár, hogy folyamatosan rálátnak a magyar gazdaságra. Időről időre értékelik a folyamatokat, és szabadságharc helyett együttműködést várnak el a magyar kormánytól. Magyarán: nem bíznak bennünk, folyamatosan figyelni akarnak ránk, mert tudják, ha elfordítják a fejüket, magunk alá szabadságharcolunk.

Köszönjük meg Orbán Viktornak.

Meg mindenki másnak, aki bízott benne. Olyan programban hitt, amely valójában nem létezett, olyan ígéretekre adta a szavazatát, amelyekről Orbán is tudta, hogy nem fogja őket betartani.

Most már azt is tudjuk, amit egyébként a kezdetektől tudhattunk volna. Hogy Orbán, Matolcsy, és az unortodox csapat többi tagja soha nem akart megállapodni az IMF-fel. Kapkodnak és rögtönöznek, de ez csak a gazdaságra vonatkozik: ami a hatalomgyakorlást illeti, abban nagyon is következetesek és számítóak. Tudják, hogy mivel járna a megállapodás a Valutaalappal. Elsősorban azzal, hogy véget kellene vetni az ostoba szabadságharcnak, s helyette együttműködni Európával.

Ez lenne a magyar emberek érdeke a rakéták korában, és nem az, hogy hátrafelé nyilazzunk, s nyereg alatt puhított árvalányhajas múltba nézéssel riogassuk Európát.

A magyarok nyilasaitól ments meg Uram, minket.

Véget ért a pávatánc, nincs tovább, az IMF besokallt Orbán hazugságaitól. Elege lett a 200 millió forintból finanszírozott kampányból, abból, hogy Orbán az ő pénzükön vívta eszelős szabadságharcát. Szavahihető szemtanúk szerint, amikor Varga Mihály és csapata Tokióban tárgyalt a Valutaalap képviselőivel, a megbeszélés úgy kezdődött, hogy a partner elővette a frissen nyomott aznapi magyar újságok másolatait, bennük az egész oldalas, az IMF-et gyalázó hazug hirdetésekkel, és csak annyit kérdeztek: erről akarnak beszélni?

Vargáék erre nem számítottak - amikor elindultak Budapestről, ezt nem mondták nekik- Kínos lehetett és megalázó.

Nem mentegetnénk Vargát és csapatát, megérdemelték, amit Tokióban kaptak, hiszen ők is beleálltak a hazugságba. Tudták, hogy Orbántól mi sem áll távolabb, mintsem hogy megállapodjon az IMF-fel. A Kedves Vezető húzta az időt, lebegtette a lehetőséget, s közben várta, hogy elmúljon végre a gyászos 2012-es év. Mert, ha azt megússza, akkor már az amúgy szintén szánalmasnak ígérkező 2013-as esztendő is elmúlhat, nagyobb balhék nélkül. És akkor, hiába, döglik bele az ország, lehet majd osztogatni. Rezsicsökkentést, magasabb nyugdíjat, millió munkahelyet ígérni – még több mézet a madzagra. Baráti diktatúráktól felvett drága hitelből, az államadósság devizakötvénynek álcázott növeléséből.

Ha csak az IMF-nek hazudott volna Orbán és kormánya! Ha csupán őket vezette volna az orruknál fogva, és velük járta volna a gusztustalan, hungarikummá lett pávatáncot. Sokkal fontosabb, hogy a közel másfél év alatt – 2011 novemberétől – nekünk, az őket hatalomba emelő ország polgárainak is hazudtak folyamatosan. Azt hazudták, hogy meg akarnak állapodni az IMF-fel. Hogy Orbán Viktor ott ül a tárgyalóasztalnál, és várja, hogy arra tévedjen a tárgyalópartner valamelyik főembere.

A pávatáncnak vége, az IMF kiadta Orbán útját. Csak az a baj, hogy bár az ő szűrét tették ki az ajtó elé, helyette mi, többiek fázunk.

Ártatlanul, de nem érdemtelenül. Sokba került a lecke, de talán végre megtanultuk: ingyen ebéd csak a tündérmesékben létezik.