A szélsőségesek már a spájzban vannak. Jön fel a Jobbik, mint a talajvíz, van, ahol már nem is a harmadik, hanem a második erő. A rendpártiak nyomulása ma már egyetlen demokratikus politikai erőnek sem tetszik, ám, amint azt Magyarországon már megszokhattuk, ahelyett hogy összefognának, a pártok és a politikusok egymásra mutogatnak.

A témában jártas politológusok mindeközben azt számolgatják, kire kell szavazni, hogy ne legyen jelentős a Jobbik súlya a parlamentben. (Nem kell különösebben fejszámoló művésznek lenni: a Fideszre, vagy az MSZP-re.) A kis pártokra adott szavazatok úgyis elvesznek, mondják az okos elemzők, aki rájuk voksol, az csak a Jobbik esélyeit növeli. Tessék a nagyokra szavazni, akkor nem kell félni a Jobbiktól.

A választópolgár meg csak kapkodja a fejét ebben a nagy morális sivatagban, riadtan igyekszik elhajolni el a feléje küldött üzenetek elől.

Kinek a sara a Jobbik? Ki engedte ki ezt a szélsőségesen barátságtalan szellemet a palackból? Már csak a hálás utókor miatt is érdemes lenne ezt megtudni.

Balról azt mondják, Orbán a hibás, jobbról meg azt, hogy a gyenge kormányzás hívta életre ezt az antidemokratikus képződményt.

Ami azt illeti, tényleg lehetett volna jobban kormányozni. Főként, mert mindig lehet jobban kormányozni, békeidőben és háborús helyzetekben egyaránt. Kevesebb ellenszél persze jót tett volna az elmúlt évek kormányzásának, tisztességesebb ellenzék, korrektebb köztársasági elnök. Utóbbi nem véletlenül mondta újévi nyilatkozatában – abban, amelyben a Nap győzedelmesen emelkedő pályájáról is értekezett – hogy nemcsak új kormányzásra, de újfajta ellenzékiségre van szükség.

Lehetett volna jobban kormányozni – még a világgazdasági válság közepette is. Még a különös bírósági, alkotmánybírósági ítéletekkel együtt is.
Mindig lehet jobban kormányozni.

Hanem hát ettől önmagában még nem nagyon jött volna elő a Jobbik. Vagy ha igen, mert tényleg annyira rossz volt a kormányzás, hogy a zemberek már nem bírták ki a Jobbik nélkül, akkor még a kezdetekkor el lehetett volna taposni a kígyótojást.

Kinek a sara a Jobbik?

Találgatni, a másikra mutogatni, vádaskodni lehet. Ami viszont tény: Vona Gábor, a Jobbik elnöke saját bevallása szerint annak idején Orbán Viktor hívására lett a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör tagja.

Jó, Vonáról most már tudjuk, hogy hazudik és festi magát. Egy ideje Kövér sem szereti, Szíjjártó meg akkor lássa, amikor a háta közepét. (Orbán meg még akkor sem).

Mindezzel együtt a hiteles válaszért kénytelenek vagyunk egy olyan személyhez fordulni, akiről köztudott, hogy még soha sem hazudott a zembereknek. Jelen pillanatban egyetlen ilyen személyről van tudomásunk: Orbán Viktornak hívják ezt az illetőt, ő maga mondta, hogy még soha sem hazudott az embereknek. Ha ez igaz, higgyük el neki azt is, amit röviddel a Jobbik megalakulása után mondott róluk: „Becsületes, rendes, a nemzeti érdekek iránt elkötelezett, az élet mélyebb értelmét kereső fiatalokról van szó. Én nagyon kívánom nekik, hogy legyenek sikeresek az életben és itt a közéleti próbálkozásaikat is siker koronázza.”

Ha lenne a magyarországi sajtómunkásoknak szakmai szervezetük – valamiféle kamarára gondolok, szakmai és morális kihívások kezelésére - akkor joggal számon kérhetné a tagjain, hogy miért nem szembesítik a Fidesz vezérét a néhány évvel ezelőtti nyilatkozataival.

Mint ahogyan azt is meg lehetne kérdezni – konkrétan és nem úgy általában – hogy miként is volt 2006-ban, amikor az önkormányzati választások idején a Fidesz számos helyen közösen kampányolt a Jobbikkal.

Kinek a sara, hogy a Jobbik már a spájzban van? Ki tehet arról, hogy miközben gusztustalanul csámcsogva zabálja a befőttjeinket, a nappalinkra, sőt, az egész lakásunkra fáj a foga.

A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata