Nem értem a felháborodást. Valaki vicces kedvében volt, nem kell, az ilyet mellre szívni. Inkább örülni kellene, hogy a zembereket válság idején sem hagyta cserben a humorérzékük.

Néhány disznóláb még nem a világ. Mondjuk, ha a Bazilika elé odaszarik egy ismeretlen, netán levizeli a törvénytelenül álló turult a tizenkettedik kerületben, akkor érthető lenne, ha elemi erővel törne ki a düh. Ha szétszednék a fél várost, meg ilyesmi. 

De néhány ezer áldozat, azok is már több mint hatvan évre halottak – miért kell minden pitiáner hülyeség miatt ekkora palávert csapni?

Arról lehet szó, hogy valaki vicces kedvében lehetett. Kicsit sajátos humorra vall, de hát tudvalevő, hogy az ezer humorista országa vagyunk.

- Ja, az más - vonta meg a vállát a hentes. Ehhez neki nincs köze. Mert ha esküvőre kell a disznóláb, akkor ugye tudott volna tanácsot adni.

Ilyen egyszerű ez a huszonegyedik század elején, Magyarországon. A tettes ismeretlen, az is marad, vagy ha mégsem, akkor majd jó ügyvédei lesznek. Azok majd szépen kimossák a bajból, oszt jó napot!

Hova lenne a világ!

Nincs is rá oka. Jó egy héttel ezelőtt az uniós köztársasági elnökök találkozóján szóba hozta valaki a szélsőjobb európai előretörését, ám, ez, mint Sólyom úr lenyilatkozta a hazai sajtóban, odakint senkit sem izgatott. Ha pedig odakint nem izgalmas, akkor mi, idehaza, miért idegesítenénk magunkat fölöslegesen!

És a történelmi egyházak sem mondanak semmit. Érthető ez is: nem az ő dolguk a disznólábakkal való foglalatosság. Van nekik elég dolguk enélkül is. Törődni kell a hívek lelkével, meg időnként, választások közeledtével, útmutatásokat kell megfogalmazni. Az vesse rájuk az első keresztet (sic!), aki másképp tenne a helyükben. Irányt kell mutatni a tévelygő híveknek, nem is akármilyet: új irányt. Hogy tudják, milyen az a jelölt, akinek a neve mellé végül behúzzák a keresztet. Disznólábakról pedig nem írnak a szent szövegekben, az egyháznak ezzel nincs semmi dolga. 

Szóval, jobban tennénk, ha felháborodás helyett a magunk dolgával foglalkoznánk. Megmondta ezt Szíjjártó Péter is. (Akiről egyébként néhány órával ezelőtt lesújtó hír érkezett: futballozás közben súlyos balesetet szenvedett. Ezúton kívánunk neki jobbulást – a szó jobbik értelmében természetesen.)

Egy nappal a futballbalesete előtt azt mondta Szíjjártó Péter, hogy nem összefogásért kell rimánkodni, hanem jobban kellett volna kormányozni. Amiben persze van valamennyi igazság: tényleg lehetett volna jobban kormányozni. Sőt: kellett is volna! Meg egy kicsit hagyni a kormányon levőket – hátha sikerül nekik.

Ettől azután szépen elszégyellik magukat. Összeszedik az egész országban szétszórt disznólábakat, és hazamennek.

Ilyen egyszerű az egész. De azért nem ajánlanám Deutsch (jelenleg épp Für nélküli) Tamásnak, hogy Brüsszelben netán lepofozza Morvai doktornőt. Csúnya fejhangon képes visítani a listavezető asszony, kell a fenének, hogy még a mostaninál is rosszabb hírünket keltse Európában.

A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata