Van egy vicc, hátha valaki nem ismeri. Az egyszeri paraszt bácsi megkéri műrepülő fiát, vigye fel egyszer a levegőbe, és csináljon vele mindenféle érdekes kunsztokat. Fel is repülnek, szállnak, pörögnek, forognak a levegőben vagy negyedórán át, végül leszállnak. - Na, milyen volt? - kérdezi a fiú az apját. - Hát, azt még gondoltam előtte, hogy majd összehányom magam – mondja a bácsi. -  Meg azt is gondoltam, hogy félelmemben összehugyozom, és összeszarom magam. De hogy ez az egész mind a fejemre ömöljön! – na, azt már tényleg nem gondoltam volna!

Gondoltuk, hogy a Fidesz nyer. Gondoltuk, hogy a MSZP veszít. De hogy a Jobbik 14 százaléknál is több szavazatot kap, és mindnyájunk közös szégyenére három képviselőt küldhet Brüsszelbe - na, ezt már tényleg nem gondoltuk volna.

És az még hagyján, hogy mi, műkedvelők nem gondoltuk, de a közvélemény kutatásával hivatásszerűen foglalkozók is rendesen mellétrafáltak. Persze, most nem róluk van szó – ha nem találták el, legyen az ő bajuk.

Hanem hát aggodalomra mégiscsak van ok. Nem kicsit: nagyon. Még akkor is, ha nemcsak miattunk, magyarok miatt van ok aggodalomra. Más országok is küldenek oda nem illő embereket Brüsszelbe, de miattuk sírjon az ő anyukájuk.

Épp elég baj nekünk, hogy az a Morvai doktornő vezeti ezt a díszes, ám dicstelen társaságot, aki nemrégiben azt válaszolta egy amerikai zsidó fiatalember aggodalmaira, hogy a metélt farkincájával játszadozzon, ne vele.

Első pillantásra úgy tűnik, hogy a Jobbik a Fidesztől „lopta el” a szavazókat. A Fidesznek ugyanis a várt kétharmad helyett „csak” 56 százaléka lett, ami éppen tíz százalékkal kevesebb annál, mint amennyit vártak. A Jobbik pedig éppen tíz százalékkal kapott többet annál, mint amennyire számítani lehetett. 4-5 százalékra taksáltuk e derék szélsőséges alakulatnak a támogatottságát, ám ezt jóval – éppen a Fidesznek hiányzó – tíz százalékkal túlszárnyalták.

A helyzet azonban ennél azért bonyolultabb. A Jobbik ugyanis azokban a megyékben volt a legsikeresebb – nem egy helyen jobban szerepelt, mint a szocialisták – ahol a roma lakosság aránya a legnagyobb. Heves, Nógrád, BAZ, Szabolcs. Vagyis, azokon helyeken, ahol a helyi nem roma lakosság napi kapcsolatban él a cigány származású magyar polgárokkal.

A helyzet azonban nem csak bonyolultabb, de rosszabb is ennél. Merthogy ezek épp ezek azok a megyék, ahol korábban a szocialisták a legerősebbek voltak. Ahol még a Fidesz sem rúgott soha labdába – nemhogy a még tőle is jobbra állók, a még nálánál is demagógabbak.

De van még ennél is aggasztóbb. Azokon a helyeken, ahol nem a romák követtek el nagy port kavaró bűncselekményeket, hanem, éppen ellenkezőleg, ellenük bűnöztek a többnyire máig ismeretlen elkövetők, nos ezeken a helyeken a roma párt szinte alig, vagy egyáltalán nem kapott szavazatot.

Az egészből pedig az következik, hogy az amúgy igen sok fronton támadó Jobbik – multik, bankok, zsidók, idegenek – számos üzenete közül a romákat ért támadások hullottak a leginkább termékeny talajra.

Most persze az van, ami nálunk mindig is lenni szokott: a pártok egymásra mutogatnak. Hogy ki hívta életre, és ki nevelgette, pátyolgatta ezt a sokáig csenevésznek és életképtelennek látszó képződményt. Ki figyelte féltő gonddal, miként cseperedik a kisded, mígnem egy igen kellemetlen - de talán még mindig kordában tartható – biológiai élőlény lett belőle.

A szocialisták felelőssége annyiban áll, hogy hét év alatt nem voltak képesek olyan jogi környezetet teremteni, amely megállíthatta volna a barna kórt. (A pártok fölött álló, a Sándor palotában székelő közjogi méltóság felelősségéről már sokszor volt szó).

A széplelkű szabaddemokraták az utolsó utáni pillanatig ellenezték a gyűlöletbeszéd törvénybe iktatását, amikor meg végre támogatnák, már nincsenek abban a helyzetben, hogy bárki komolyan vegye őket. (Nem lennénk meglepve, ha valamely rejtett zugból előkerülne egy Hír-tévés felvétel, amelyen a választások éjszakáján Horn Gábor azt suttogja a tévében látható Fodor Gábor felé: nem azt mondták Gabi! Hanem azt, hogy húzz el a p…ba!)

A Fideszről e tekintetben még önmagát is alulmúlta. Ők engedték ki a szellemet a palackból, ők kreálták a polgári köröknek becézett kezelhetetlen szabadcsapatokat. Orbán Vonával ténykedett egyazon polgári körben – utóbbiról nem túlzás azt mondani, hogy a vezénylő Tábornoktól tanulta a politizálás alapjait. A tanítvány - nem kell hozzá sok idő – hamarosan túlnő majd mesterén.

És ne feledjük, hogy a daliás kezdetekben bizony a Fidesz gyűlésén is ott lengedeztek az árpád-sávos lobogók. Nincs ezekkel semmi baj, mondta akkor Orbán. És talán tényleg nem is volt, legalábbis neki nem volt baja velük.

Aztán valamiért mégis lett. Le is állította ezeket a történelmi zászlókat. Már ahol tudta. Merthogy a Jobbik gyűléseire bármennyire is fájó ez számára, nincs befolyással - hiába is szeretné, ha egy lenne a tábor, egy a zászló.

Tudjuk, konkrét intézkedési terve van a Magyar Gárda és a Jobbik visszaszorítására: odamegy hozzájuk, ad nekik két pofont, és hazazavarja őket. Ő maga mondta ezt a Filmművészeti Egyetemről kiszivárgott beszélgetésen, amikor a nyugdíjak befagyasztásáról, és a nagyberuházások leállításáról beszélt. Meg, hogy tudja ő, fogják még azt skandálni a zemberek, hogy Orbán takarodj!

Tudja, csak nem biztos, hogy jól.

Mert, a lelátó vonás, morvais, „cigánybűnözésről” handabandázó népe nem azt skandálja majd, hogy Orbán, hanem azt, hogy Orsós takarodj! És akkor már nemhogy kettő, de akárhány pofon is kevés lesz. Ezek, nem nehéz megjósolni, mindig eggyel többet adnak majd vissza.

Talán, ha csak átmenetileg is, de félre kellene tenni a nemzetvesztő, sehova nem vezető vitákat. Legalább ebben az egyben össze kellene fogni a szélsőségek ellen.

A kígyótojást eltaposni még most sem késő.

A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata