„Ki ölte meg Kennedyt? Nem tudja senki,

vagy, aki tudja, az hallgat.”

Neményi Béla és az Atlantisz zenekar

Napok óta terjed a neten egy humorosnak szánt szöveg, miszerint a március 20-án meghalt Welsz Tamás korábban már többször is öngyilkos akart lenni, csak nem találták otthon.

Nem is biztos, hogy ez vicc. A hivatalos közlés szerint a rendőrségi autóban halt meg, miközben kihallgatásra vitték a nyomozók, ami nagyon hihetően hangzik, majdnem annyira, mint a másik verzió, miszerint bevett valamit halála előtt. Pedig állítólag nem vett be semmit, és nem is mondott semmit a nyomozóknak.

Ma meg azt írták az újságok, hogy afrikai méreg végzett vele. Nem tudjuk, mi az az afrikai méreg, korábban nem is hallottunk ilyenről, de biztosan van ilyen, és főleg nagyon jól hangzik. Félelmetesen, és olyan titkosszolgálati szaga van, hogy beleborzong az ember, ha meghallja.

A valóság pedig az, hogy meghalt egy ember. Vélhetően gazember volt, de ettől még, nem lett volna muszáj meghalnia. És nem csak azért, mert számos más gazember él és virul, Welsz Tamásnál jóval nagypályásabbak, fifikásabbak és tehetősebbek. Élik világukat ezek a gazemberek, a hajuk szála sem görbül.

Nem részleteznénk, kikre gondolunk, már csak azért sem, mert valójában konkrétan nem gondolunk senkire.

Gondoljon mindenki arra, akire akar.

Vagy, arra, akire mer.

Azért az mégis érdekes, hogy a Simon Gábor számláival és állítólagos bissau-guineai útlevelével kapcsolatba hozott tiszteletbeli konzul halála körül ekkora nagy a hallgatás. Meghalt egy ember, akiről néhány mondattal feljebb azt írtam, hogy feltehetőleg gazember volt. Bizonyosság nincs erre, de miután mindenki gazembernek tartja, ezért tudni lehet róla, hogy az volt.

Ám most, hogy meghalt, azt is jó lenne tudni, hogy miként halt meg ez a 41 éves férfiember, természetes úton, ahogyan állítják, öngyilkos lett, miként mondják, netán mások tették el láb alól.

Utóbbi eset sem zárható ki, bár nyilván nem is bizonyítható. Ha minden igaz - mert azért nem kizárt, hogy semmi sem igaz ebből a történetből – akkor Welsz Tamás bizonyítékokat készült átadni a rendőrségnek. Nem tudni milyen bizonyítékokat, merthogy a feltételezések szerint nem csupán a szocialistákkal üzletelt, sőt, elsősorban nem is velük. Hanem mindenki mással, urambocsá’, még Fideszhez köthető emberekkel is, állítólag nekik is szerzett hamis útlevelet. Ez sem biztos persze, mint ahogyan Simon Gábor útlevele sem biztos. Sajtóhírek szólnak csak erről, az ügyészség hivatalosan nem mond semmit, Simon védői meg hiába szerették volna megnézni védencük bissau-guineai útlevelét, nem mutatták meg nekik.

Ez is feltételezés persze, mint ahogyan ebben a történetben minden állítás hipotézis. Egyedül Welsz Tamás neve látszik bizonyosnak, az, hogy hősünket, ha hinni lehet az információknak, valóban így hívták.

És az is csak feltételezhető, hogy meghalt. Mert mi van akkor, ha Welsz Tamás nem halt meg, csak eltűnt? Magától tűnt el, esetleg eltüntették. Biztos helyen őrzik, elzárva tartják, mert valakik nagyon nem akarják, hogy eljárjon a szája.

Őrület, de van benne rendszer.

A hírt, hogy Welsz Tamás meghalt, két héttel ezelőtt hozták nyilvánosságra, ám azóta sem tudjuk, hogy hol van a holttest. Titokban eltemették, vagy még mindig vizsgálgatják? Az is érthetetlen, hogy a máskor igen rámenős sajtómunkások sem próbálták megkeresni valamelyik hozzátartozóját. Pedig, biztosan neki is volt/van valakije - feleség, barátnő, gyerek, testvér, szülők. Szomszéd, üzlettárs, teniszpartner, aki tudna mondani valamit az elhunyt utolsó napjairól.

De senki nem mond semmit. Pedig, biztosan van, aki tudja, hogyan és miért halt meg Welsz Tamás.

Már amennyiben tényleg, egyáltalán.