Ki a hülye: én vagy te?
Mindenki ismeri gyermekkorunk kedvenc versikéjét: Én vagyok én, / te vagy te,/ ki a hülye, /én, vagy te?A kérdésre nincs jó válasz, aki feltette...
Mindenki ismeri gyermekkorunk kedvenc versikéjét:
Én vagyok én, / te vagy te,/ ki a hülye, /én, vagy te?
A kérdésre nincs jó válasz, aki feltette a veretes kérdést, már eleve nyerésben volt, hiszen bármit is válaszoltam, egyértelmű volt, hogy én vagyok a hülye.
De ki vagyok én?
Többen is kérdezték: miért nem írok arról, hogy 200 millióba került a kormányszóvivői portál?
Rögtön az elején szeretném közölni, hogy én is soknak tartom a 200 millió forintot egy weblapért. Nem azért, amiért az egyik ismerősöm. Aki szerint az ő unokaöccse tízezer forintért jobbat csinál. És nem is azért, mert valaki mondta, hogy az ő cége százezer forintért ötször különbet állít elő.
Nálunk mindenki mindig tud valami jobbat, olcsóbbat. Én is tudok focizni, meg C. Ronaldo is tud. És ugyanúgy lépek a gyaloggal, mint Polgár Judit.
Ezzel nem a portált védem, nincs rajta mit védeni - úgy drága, ahogy van. Nyilván, van egy sor olyan megoldás, ami indokolja, hogy sokba kerüljön – a kérdés az, vajon létezik-e olyan megoldás, amely azt is indokolja, hogy ennyire sokba kerüljön?
Ráadásul, állítólag még nehézkesen is kezelhető, és egy csomó dolog nem működik rajta.
Majd ha teljesen kész lesz, akkor biztosan jó lesz.
De most még nincs teljesen kész, és most még biztosan nem jó.
Persze, nem ez a lényeg. Annak idején Deutsch Akkor Még Für Nélküli Tamás sportminisztersége idején 4 és félmilliárd forintot fizetettek ki az adófizetők forintjaiból a sportpályákra szánt beléptető rendszerekért. Az is sok pénz volt, sőt, ha jól számolom, a négy és félmilliárd talán még több is, mint a 200 millió.
Ráadásul ez utóbbi, mármint a kormányszóvivői portál esetében, még van rá valamennyi esély, hogy egyszer majd jól fog működni.
A beléptető rendszerek esetében ilyen esély már nem nagyon van.
Ezzel együtt azt gondolom, hogy háborús helyzet fennforgása idején nem kell 200 milliót kormányszóvivői portálra költeni. Azt nem mondom, hogy semennyit sem kell ilyenre költeni, de ennél jóval kevesebbet.
Az ellenzék lenyúlást emleget, és nyilván van is benne valami – igaz, valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, mennyi. De lenyúlás volt a már említett beléptető rendszer, az Országjáró, vagy az Ezüsthajó produkciói.
Lenyúlás itt, lenyúlás ott. Én vagyok én, te vagy te - ki nyúlt le itt, én vagy te?
Mindketten - és ezt mindketten tudjuk.
Csakhogy míg én forradalmi indíttatásból, a nemzet iránti elkötelezettségből, az emberek érdekében költöm az adófizetők pénzét, addig te önző harácsolásból, hatalomvágyból teszed ugyanezt.
Világos, mint a vakablak.
Az egész akkor kezdődött, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a jobboldali, konzervatív pártok soraiban is vannak egykori MSZMP tagok. Nemcsak mezeiek, de párttitkárok is, kilószám. Persze gyorsan kiderült, hogy - szemben a baloldaliakkal, akik annak idején karriervágyból, vagy ami még ennél is rosszabb, meggyőződésből léptek be, - ezen az oldalon csupa szent ember foglal helyet. Megtévesztették, megzsarolták, megvezették őket.
Ez is elmúlt, de még nem lett vége a szörnyűségeknek.
Kiderült, hogy a magukat nem tudni milyen alapon polgári oldalnak nevezők között is voltak besúgók - olyanok, akik másokról jelentettek. Barátról, kollégáról, testvérről, szülőről, szeretőről. Persze, a ma jobboldalinak számító egykori besúgók mind szerencsétlen, a rendszer kénye-kedvének kiszolgáltatott áldozatok voltak, szemben a magukat ma is baloldalinak mondó egykori besúgókkal, akik, mint tudjuk, önként és dalolva.
Ez is elmúlt, mégsem lett este. Legföljebb sötét, de az nagyon. Ám még most sem volt vége, jöttek a melegek. A mi melegünk, mondták a jobboldalon, rendes, becsületes, a saját neméhez vonzódó polgár, akivel csúnya játékot űzött a sors. S akit ezért nem megvetni, hanem ellenkezőleg, szeretni és védelmezni kell. És vannak a ti homokosaitok, a csúnya, szakállas bácsik, akik miatt - már most látszik -, egyszer majd kihal az emberiség.
És az egyik oldalon itt vannak a jó beruházások, amelyeket a mi embereink találtak ki, és hajtanak végre, hogy e sokat szenvedett hon végre felvirágozzék. Miközben a ti beruházásaitok úgy nemzetellenesek, ahogy vannak. Ez a mostanában sokat emlegetett Mercedes gyár is milyen sokba lesz nekünk magyaroknak. Dolgoztatni fogja a magyar embert a gaz kapitalista, kizsákmányolja, majd utána kiviszi a hasznot az országból. Szóltunk még idejében!
És most itt vannak a lenyúlások. A mi lenyúlásunk rendben van, mert a gonosz leváltásához pénzre van szükség. Hogy egy jobb világ jöjjön, ahol tetőfokára hág majd az igazságosság. A ti lenyúlásotokról viszont kilométernyi távolságról látszik, hogy önző pártpolitikai érdekeket, vagyis a hatalmatok megőrzését szolgálja.
Szóval, röviden csak azt szerettem volna megkérdezni: biztos, hogy jó ötlet volt 200 millióért kormányszóvivői portállal lovat adni azok alá, akik már amúgy is talpig puskaporszagban várnak a Nagy Bevetésre?
A Klubháló – www.klubhalo.hu – számára írt cikk írott változata
