Két férfi, egy eset
Csak gratulálni lehet a köztársasági elnök úrnak, amiért már megint rendesen belecsapott a lecsóba, és, nem először ténykedése során, jó...
Csak gratulálni lehet a köztársasági elnök úrnak, amiért már megint rendesen belecsapott a lecsóba, és, nem először ténykedése során, jó alaposan megvalósította a nemzet egységét. Mi, akik kénytelenségből már egy ideje figyelemmel kísérjük Sólyom úr áldásos működését, régóta tapasztaljuk, hogy számára mi sem fontosabb, mint a nemzet egységének megteremtése. Ha kell, ezért ő még síkra szállni is hajlandó, ezzel fekszik, ezzel kel, csöppet sem csodálkoznánk, ha kiderülne, hogy már az óvodában is ez volt a jele: a nemzet egysége.
Sólyom úr a napokban úgy döntött, hogy nem tünteti ki Horn Gyulát 75. születésnapja alkalmából. Ami azt illeti, valóban nincs benne a munkaköri leírásában, hogy neki nem tetsző embereket kellene kitüntetnie. Sólyom úr azért tartotta aggályosnak Horn Gyula kitüntetését, mert szerinte az egykori miniszterelnök életútja veszélyt jelent a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjére. Jó, hogy valaki végre segített megvilágosodni Sólyom úrnak, én speciel már régóta sejtettem, hogy a magyar alkotmányosságra Horn Gyula jelenti a legnagyobb veszélyt. Ott leselkedik minden sarkon, ha egy Horn Gyulát sikerül hatástalanítani, száz másik áll a helyére, nincs is más életcélja ennek az embernek, mint hogy veszélyt jelentsen a köztársaság jogrendjére.
Értem én a köztársasági elnök urat, bár kötelességemnek tartom figyelmeztetni: Laci bácsi, szembe tetszik menni a trenddel, a nemzetközi normákkal és az emberi tisztességgel! Ez nem a nagy Kék Ösvény, ahol az ember fogja a turistabotját, és csak azt lesi napestig, merre található a fa mohás oldala? Értem én a szándékot, hogyne érteném! Nem tetszik hajhászni az olcsó népszerűséget, pedig könnyű lenne beállni a sorba és azt tenni, amivel sokan egyetértenek.
Horn Gyulát lehet szeretni és nem szeretni. De azon mindenképpen el kellene gondolkodni - már ha a polgári értékrendnek csúfolt kicsinyes szűklátókörűség keretei az ilyet megengedik -, vajon miért van az, hogy Horn urat az egész világon mindenhol tisztelik? A születésnapjára igazi politikai nagyágyúk érkeztek Budapestre – olyan emberek, akiknek a társaságáról Sólyom úr kegyeltje, egy bizonyos Orbán nevű bajkeverő, legföljebb ha erotikus álmaiban képzelődhetett.
Persze, mondhatjuk erre, hogy Horn Gyula megtévesztette a világot. Demokratának mutatta magát, a haladás hívének, miközben a lelke mélyén azon munkálkodott, hogy minél nagyobb veszélyt jelentsen a magyar alkotmányosságra. Még szerencse, hogy ez utóbbit más veszély nemigen fenyegeti! Még az sem, amikor a már említett Orbán nevű bajkeverő 72 órát adott a kormánynak, hogy takarodjon. Vagy, amikor a fideszes képviselők, életükben talán először, valódi szerszámokat fogtak a kezükbe és némi törvénysértéstől sem visszariadva, lebontották a Kossuth téren emelt kordonokat. Azokat a kordonokat, amelyeket éppen az ő áldásos, uszításnak is nevezhető tevékenységük következtében kellett emelni.
Vagy amikor az Ön kedvenc pártelnöke azt találta mondani, hogy a népnek joga van elkergetni a kormányt. Nem egy dél-amerikai banánköztársaságban hangzott el ez a kijelentés, bár ott is eléggé rossz lett volna az akusztikája. Egy Európa közepén található demokráciában mondott ilyet egy magáról megfeledkezett bajkeverő. Sólyom úr mindezt, nagy önmérsékeltről tanúbizonyságot téve, szó nélkül hagyta. Nem szólt a Vizsla-ügynél sem, s bár nyilván nagy volt a kísértés, a szerver feltörésénél is néma maradt. Mondhatnánk persze, nem történt semmi különös, egy rivális párt számítógépes rendszerébe történő behatolás demokráciában mindennapos történet, civil kurázsi, amelyből tizenkettő egy tucat.
És nyilván abban is a keresztény-konzervatív világnézeten alapuló polgári értékrend öltött testet, amikor egy újfajta közéleti mentalitást tetszett meghonosítani az országban. Azzal, hogy tavaly márciusban nem tetszett kezet fogni Fekete Jánossal. Aki ismeri Fekete János pályáját, azt tudja, sehol nincs Sólyom úr magasságaihoz. Az a tény, hogy a világ számtalan országában ismerik és elismerik Fekete Jánost, nem kell, hogy Sólyom urat befolyásolja. A nemzet egysége ennél sokkal fontosabb, és ha ezt egy kézfogás veszélybe sodorja, akkor bizony egy felelős államférfi tudja, hogy mi a dolga!
Sólyom úr most bizonnyal elégedett magával, megcselekedte, amit megkövetelt tőle a haza - mostantól az utolsó veszély is elhárult a magyarság felemelkedése útjából. Nyilván egyedül hozta meg a felelős döntést, mondta is már több alkalommal, hogy fontos kérdésekben ő nem kéri ki a pártok véleményét.
A törvénytisztelő magyar állampolgárok számára most az a legfontosabb, hogy Sólyom úr minden tekintetben rendben legyen. Mert ezekben az embert próbáló, nehéz időkben, amikor hazánkban felütötte fejét az ideggyengeség, a köztársasági elnök úr fizikai és mentális állapota mindennél fontosabb. Nem lenne jó, ha a szükségesnél magasabb lenne a vérnyomása, vagy idegi problémái adódnának, és elbizonytalanodna, amiért esetleg nem jól döntött, amikor nem tüntette ki Horn Gyulát.
Elnök úr! Pénteken este, alig néhány méternyire az Ön által elnöki rezidenciának használt Sándor Palotától, mintegy háromszáz meghívott vendég ünnepelte a Magyar Köztársaság egykori miniszterelnökét, a 75 éves Horn Gyulát. Lehet, hogy kicsit hangosabbak voltak a szokásosnál, de ez ilyen alkalmakkor valamelyest érthető. Ráadásul, valami Gorbacsov nevű is köztük volt, és hát tudjuk, milyenek az oroszok - nagy ország, végtelen tajgákkal, hatalmas érzelmekkel. De azért remélem, még elviselhető volt a zajszint, és Önnek nem kellett átkopogni a szomszédba, hogy csendesebben vigadjanak.
Bízom benne Elnök úr, hogy aznap éjjel is jól aludt, s azzal a tudattal hajtotta álomra a fejét, hogy mint már annyiszor, megint tett valamit a nemzet egységéért.
Az Amerikai Népszava szabadság - www.nepszava.com - számára írott cikk írott változata
