Néhány sorral lejjebb egy régebbi cikkem olvasható. Majd öt évvel ezelőtt írtam, 2007. szeptemberében. Akkoriban kezdett szerveződni a Magyar Gárda, és akkor volt, hogy egyre több ember kezdett megint félni.

A mostani helyzet látszólag hasonló, de azért vannak különbségek.

Nem kicsik, nagyok.

Akkor egy szélsőséges párt állt az események mögött, míg ma a kormányon lévők azok, akik visszahozzák a mindennapjainkba a levitézlett gondolatokat. Kerekiben szobrot avattak Horthy Miklós tiszteletére, Debrecenben emléktáblát kapott, Gyömrőn hamarosan parkot neveznek el róla. (Eredetileg a főtér kapta volna Horthy nevét, de végül győzedelmeskedett a józannak még így sem mondható ész, és egy parkban egyeztek meg az érdekeltek).

Mindeközben a Nemzeti Alaptantervbe a Magyartanárok Egyesülete által is nemzeti radikálisnak és antiszemitának tartott írók kerülnek be. Nem elrettentésül, hanem példaként. Nyírő József, Szabó Dezső, Wass Albert művei és szellemisége – a jövő nemzedékének okulására és épülésére.

Szépen, sorjában hozzászoktatnak bennünket ahhoz, amit korábban elképzelni sem tudtunk.

Ma még legalább háborgunk valamelyest. Mert ízlésünk ellen való, ami történik. Arra játszanak, hogy egyszer majd belefáradunk az állandó háborgásba.

A legszomorúbb az a nap lesz, amikor már fel sem tűnik senkinek, ha feltűnik a ház falán a jel.

Van-e veszély? Kell-e félni?

(2007. szeptember)

- Van veszély, és nem kell félni.

- Szerintem sem kell félni. Sokan vagyunk, és nem lehet, hogy ami volt, az még egyszer megtörténjen.

- Nem elég sokan lenni – soknak is kell látszani.

- A történelem kerekét nem lehet visszaforgatni. Ma már más a világ. És az emberek tanultak a történelemből.

- Nem tanultak, vagy ha igen, nem eleget. Az emberek könnyen felejtenek. Hajlamosak azt hinni, hogy mindössze annyi történt, hogy a történelem rosszat álmodott. Pedig nem: ami történt, az egyenes következménye volt a hallgatásnak.

- Nem szabad eltúlozni a veszélyt. Ilyen lett a világ, de ebben nincs semmi tragikus. Nyugaton és Amerikában is vannak szalonképtelen eszmék, leharcolt, szánalmas szervezetek. Az emberek többsége nem szereti őket, ezért nem is juthatnak hatalomra.

- Hitleréket sem szerették. Hányan is voltak az elején? Kevesen. Azután egyszerre csak sokan lettek.

- Sokan lettek és elegen. Egy lett a zászló és sok lett a tábor…

- Az akkor volt, ma meg ma van.

- Nincs akkor, és nincs ma. Helyzetek vannak. Emberek, eszmék, indulatok. A fasizmus nem létszám kérdése. Nem úgy van, hogy bizonyos fasiszta-létszám alatt még nincs veszély, egy adott létszám fölött meg már van.

- Nem szabad eltúlozni a szerepüket. Kevesen vannak és törvényes keretek között működnek. Kétszer is meggondolják, hogy valami törvénytelent elkövessenek. Tudják, amíg betartják a törvényeket, addig nem lehet mit tenni ellenük. De nem is kell. Hadd játsszák a kisded játékaikat, mi meg, ha akarunk, röhöghetünk rajtuk.

- Tehát, te azt mondod, hogy meg kell várni, amíg egyszer nem tartják be a törvényeket?

- Azt. Nekünk, demokratáknak, nincs más lehetőségünk. Amíg törvényesen működnek, addig nem tehetünk semmit. Ha csak egyszer is megsértik a szabályokat, a törvény szigora lecsap rájuk.

- Ha nem lépsz fel időben ellenük, egyszerre csak azon veszed észre magad, hogy ők hozzák a törvényeket. Ők lesznek a törvény, és te leszel törvénytelen.

- Demokráciában nem lehet diktatúra.

- Diktatúrában nem lehet demokrácia. Hiába mutatod nekik menlevélként, hogy te demokrata vagy, gúnyos mosollyal összetépik a papírodat. Láttunk már ilyet.

- Ilyen nem lesz. Nem olyan időket élünk.

- Akkor is azt hitték, hogy nem olyan időket élnek. De legyen neked igazad: én is azt mondom, hogy nem lesz. Nem lesz, ha nem engedjük. De nem magától nem lesz! Csak akkor nem lesz, ha nem engedjük, hogy legyen!

- Akkor most szerinted, van náci veszély Magyarországon?

- Hogyne lenne.

- Kell félni tőlük?

- Nem kell. Pontosabban: nem szabad. Csak akkor félelmetesek, ha félünk tőlük.