"Pákozd és Sukoró,
cifra mogyoró,
száz aranycsikó,
tralla-la-la-lam..."

Cseh Tamás: Balogh Ádám

Kezdjük kicsit távolabbról. A negyvenes évek elején már minden jobb pesti kabaré nézőterén egyenruhás ügyeletes rendőrtisztek ültek, azaz, finoman fogalmazva, a demokrácia kihívásokban bővelkedett. Nagyon meg kellett gondolni, mit mond az ember a színpadon, és a fellépők, mi mást is tehettek volna, nagyon meg is gondolták.

Ekkoriban terjedt el a városban, hogy az antiszemita nézeteiről közismert Imrédy felmenői között zsidó származású ősök is voltak. Beszélni persze nem lehetett erről, ezért a Pódium kabaré esti előadásán a függöny előtt Békeffy László konferanszié, kezeit széttárva csak ennyit mondott: Nahát! (Más emlékezők szerint: Most mit szólnak hozzá?)

És a közönség, aki ugyanarra gondolt, mint a konferanszié, akárcsak Karinthy „Röhög az osztály” című remekében, dőlt a nevetéstől. Mert a nézőtéren mindenki tudta, hogy miről van szó, még az oda beültetett fizetett besúgók is. Persze, a nevetést is be lehet tiltani, de megszüntetni senkinek sem fog sikerülni.

Most mi kérdezzük, kezeinket a képzeletbeli függöny előtt széttárva: Mit szólnak hozzá? (Vagy másként: Nahát!)

Hogy mihez? Merthogy számos dologhoz szólhatnánk mostanában valamit, egy sor üggyel kapcsolatban mondhatnánk, hogy nahát.

Jelen esetben a sukorói tervezett kaszinó beruházásra gondolunk soha el nem múló tisztelettel. Annak is egy, sokáig homályban lapuló szegletére: arra, hogy a napokban kiderült, nemcsak Gyurcsány és Bajnai miniszterelnökök, de Orbán – akkor még ellenzékben lévő – pártvezér úr is tárgyalt az izraeli befektetőkkel.

Erről sokáig nem lehetett tudni, sőt, egy ideig maga a Fidesz sem tudott róla. Legalábbis volt egy nap, amikor a párt sajtóosztályán azt nyilatkozták, hogy nekik nincs tudomásuk arról, hogy Orbán pártelnök úr tárgyalt volna Lauder befektető úrral.

Aztán egy nappal később lett tudomásuk. Ami persze semmit sem bizonyít, legföljebb azt, hogy a tudás nem valamiféle statikus valami, ellenkezőleg: dinamikusan változó jelenség. Dialektika és fejlődés jellemzi: amit ma nem tudunk, azt holnap már esetleg tudni fogjuk. (Fordítva is előfordul).

Persze, távol álljon tőlem, hogy összemossam Gyurcsány és Bajnai uraknak a haza elveszejtése céljából folytatott gyanús üzelmeit Orbán fő-fülkeforradalmár úrnak a nemzeti együttműködés rendszerén alapuló, az ország felemelkedése és fényre derülése végett folytatott megbeszéléseivel. Már csak azért sem, mert Gyurcsányról és Bajnairól nem tudni, hogy hol tárgyaltak Lauder és Blum befektetőkkel, míg Orbánról azóta már mindenki, így a Fidesz sajtóosztálya is tudja, hogy Martonyi János villájában találkoztak.

Amiben csak látszólag mellékes információ az, hogy Martonyinak van villája. Lám, nemcsak az oligarcháknak – Gyurcsány és Bajnai -  lehet villája e honban, de népünk legjobbjaitól sem idegen a lakhatásnak ez a formája. Még Schmitt Pál (dakota nevén: Zembere Kembere) köztársasági elnöknek is van villája, nem is egy, meg Pintér és Fellegi uraknak is, és szavahihető szemtanúk szerint Orbán Viktor sem egy kis sötét kulipintyóban húzza meg magát a családjával. Még jó, hogy az áprilisi fülkeforradalom - oxigénmaszk nélkül - elűzte az oligarchákat, különben ki tudja, hány villatulajdonos ülné körül az asztalt egy kormányülésen.

Hogy mi hangzott el Martonyi villájában, az - szemben Gyurcsány és Bajnai urak tárgyalásaival - teljesen egyértelmű. Ezért nincs szükség arra, hogy Orbánt is kihallgassa az ügyészség az ügyben, az ő esete ugyanis teljesen világos: azt mondta az izraeli befektetőnek, hogy Magyarország nem banánköztársaság, itt mindenkinek be kell tartania a törvényeket.

Nyilván így volt, másként nem is lehetett, maga a Fidesz sajtóosztálya közölte ezt a sajtóval. Orbán Viktort nem kérdezte senki sajtómunkás az ügyben, s bár nyilván lettek volna érdeklődők, ám a nemzet örökös miniszterelnöke nem kíván a szükségesnél gyakrabban szerepelni a sajtóban. Ha a pártelnök-miniszterelnök túl lenne reprezentálva a médiában, akár olyan látszat is keletkezhetne, mintha személyi kultusz kezdene kialakulni, és néhány firkász tán még attól sem riadna vissza, hogy Orbánt Kádárhoz hasonlítsa

Ami egyébként teljes képtelenség: a sakkért rajongó Kádár a krumplilevest kultiválta, míg a futballhoz vonzódó Orbán a NENYI-hez hozzávágott kaszinótojást nem szereti.