Kádár koponyája és szelleme
Szép, kerek jubileumhoz értünk, bár ünnepelni nincs igazán okunk. (Ha lenne is, kedv nincs hozzá mostanában). Egy évvel ezelőtt lopták el Kádár...
Szép, kerek jubileumhoz értünk, bár ünnepelni nincs igazán okunk. (Ha lenne is, kedv nincs hozzá mostanában). Egy évvel ezelőtt lopták el Kádár János koponyáját és csontjait, és ugyanannyi idő óta nincsenek meg az elkövetők.
Jelenleg még azt sem lehet tudni, hogy kik között kell keresni a tetteseket, azokat a bátor forradalmárokat, akik elvitték a néhai pártfőtitkár földi maradványait.
Pedig, ha a rendőrség, ha egy kis agya lenne, már tudná, merre kell keresni az elkövetőket. Nem azt mondom, hogy meg lehetett volna találni a csontokat, ennek körülbelül annyi az esélye, mint tűt lelni a szalmakazalban. Egy koponya ugye eldugható, garázsban, kocsiszínben, folyók és bányatavak mélyén is egészen jól el van az ilyen portéka.
De azért tájékozódási pontok talán vannak. Csontot lopni, nem vall polgári ízlésre, akinek volt gyerekszobája, nem nagyon ötlik fel benne, hogy éjszaka leple alatt ki ballagjon a temetőbe és felfeszítse a néhai kommunista pártvezér sírját. A polgári oldal tehát teljesen kizárva, az egyházak is ártatlanok, ők, mint tudjuk, nem ütik bele az orrukat a napi politikába, legföljebb népszavazások és választási kampány idején aktivizálódnak valamelyest. Kossuth Lajos Reinkarnációjának szimpatizánsai tehát hátradőlhetnek a képzeletbeli karosszékükben, őket nem gyanúsítja senki semmivel. Ez pedig az országnak minimum a fele, mostanában inkább kétharmada, tehát maradna jó egyharmad, akiket gyanúsítani lehetne az elkövetéssel. Majdnem lopást írtam, de ez valószínűleg nem fedi a valóságot, bírói szakzsargonnal szólva, csak rongálás esete forog fenn, legyünk hát mi is szakszerűek, abból nem lehet baj.
Nem tudom miért, de én a nőket is kizárnám az elkövetők közül. Bizonyítékom nincs rá, de ismerem a nőket, valami azt súgja, hogy a nők nem lopnak idegen csontokat és koponyákat, nem feszítenek fel fémből készült sírokat. Az a nő, aki ilyet tesz, az nem is igazi nő, legföljebb holmi ügyetlen utánzat, gumiból készült baba, Made in China.
És a csecsemőket, meg a nagyon kicsi gyerekeket sem szabadna megvádolni Kádár csontjainak ellopásával, ők inkább játszani szeretnek. Bár, ki tudja - ezek a mai gyerekjátékok már nem olyanok, mint hajdanán voltak. De azért mégsem tartom valószínűnek, hogy karon ülő kicsinyek kitotyogtak volna a sírkertbe, rongálni és eltulajdonítani.
Marad tehát a baloldallal szimpatizáló felnőtt lakosság, annak is a hímnemű halmaza, egyedül nekik állhat érdekükben, hogy ilyet tegyenek. Ezt persze nem én mondom, magától Thürmer Gyulától hallhattuk. Thürmer úr, aki a Munkáspárt vezetőjeként kritikus időszakokban Kádár-csont szakértővé avanzsál, azt mondta, hogy bár személyesen nem Gyurcsány Ferencet vádolja a csontok és a koponya ellopásával, de a hatalmon lévőknek jó okuk van arra, hogy ilyet tegyenek, mert ezzel újra tudják éleszteni a fasizmus rémét.
Ez is egy logika, különös kissé, de létezik.
Egyszer talán majd a csontok is előkerülnek valahonnan, ha nem most, majd évekkel később, és nem a rendőrség találja meg őket, hanem egy élelmes sajtómunkás, bedobnak egy levelet a szerkesztőség postaládájába, tudjuk, hogy megy az ilyen.
Addig is, csontok és koponya híján, be kell érnünk Kádár szellemével. Mert az nagyon visszakívánkozik a magyar közéletbe, a március 9-i népszavazás óta pedig talán már vissza is jött. Igaz, a legvidámabb barakk még hátra van, de az állami gondoskodás igénye már kézzelfogható anyagi erőként lebeg körülöttünk.
Vagyis, hogy fizesse az állam az orvosi ellátást, de úgy, hogy közben nekünk ne kelljen járulékot fizetnünk. Mert az államnak van pénze, nekünk meg, polgároknak, nincs. És fizesse az állam az egyetemi oktatást, mert ami egyszer már ingyen volt – a mi pénzünkért természetesen – azért soha a büdös életben nem vagyunk hajlandók fizetni többé. Akkor sem, ha beledöglünk!
Jó tudni persze, hogy az állam nem úgy jön a világra, hogy van neki egy gazdag külföldi rokona, akitől egy nagy halom pénzt örököl. Az állam olyan, mint mi, emberek: nincsenek gazdag külföldi rokonai, legföljebb hitelezői vannak a határokon túl, azok egy ideig adnak is szívesen, csak aztán vissza is kérik a pénzüket, kamatostul persze. A hitelezők nem hülyék, szeretik a pénzüket jó helyen tudni.
És ha azt látják, hogy az állam gond nélkül szórja a pénzt – a pénzüket, - akkor összevonják a szemöldöküket és kicsiny, de szabad szemmel is jól látható redők jelennek meg a homlokukon. Előbb csak szigorítják a hitelezés feltételeit, majd idővel kijelentik, hogy most már mi mondjuk meg, mi legyen.
Kádár koponyáját ellopták, a szellemét itt hagyták nekünk.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
