Jutalomjáték
Egy viszonylag széles körben elterjedt népi alapvetés szerint a világot három, p betűvel kezdődő dolog irányítja: a pénz, a politika és a...
Egy viszonylag széles körben elterjedt népi alapvetés szerint a világot három, p betűvel kezdődő dolog irányítja: a pénz, a politika és a nő.
Talán frivol a fenti megállapítás, de tagadhatatlan, hogy sok igazság van benne. Merthogy még meg sem melegedett a szék az új országos rendőrfőkapitány alatt, már áll körülötte a botrány. A sajtó ugyanis megszimatolta, hogy Bencze József, még a vámparancsnokság vezetőjeként, háromszor is kitüntette a barátnőjét. A hölgyről, jelenleg annyit tudunk, hogy Gy. Kittynek hívják, s a kitüntetések idején századosi rangban, a vezérőrnagy irányítása alatt főrevizorként szolgálta a vámparancsnokságot.
Nincs ebben semmi kivetni való, emberek vagyunk – akkor is, ha egyenruhát viselünk, s akkor is, ha egy kölcsönös örömet okozó páros testmozgás érdekében levetjük az egyenruhát. Én például kifejezetten megkönnyebbültem, és egy nagyon nagy kő esett le a szívemről, amikor kiderült, hogy minden szabályszerűen, a hatályos rendelkezések betartásával történt. Mert nem az volt, ami lehetett volna: hogy az új országos főkapitány barátnője egy lusta, munkáját hanyagul végző személy, olyan ember, aki csak ugatja a szakmát, s ebbéli hiányosságait az élet más területén megmutatkozó igyekezetével pótolja.
Szó sincs ilyenről, éppen ellenkezőleg! Gy. Kitty már akkor is kitűnő főrevizor volt, amikor még semmilyen intim kapcsolat nem fűzte Bencze Józsefhez, és ez a hozzáállás azt követően sem változott, hogy főnök és beosztottja a munka mellett a magánéletben is egymásra találtak.
És az sem igaz, amit most némelyek a piszkos a fantáziájukkal gondolnak. Vagyis, hogy Gy. Kittynek az intim szférában megmutatkozó ügybuzgósága és a kitüntetések között bármiféle összefüggés lenne. Gy. Kitty százados ugyanis 2005 decembere és 2006 júliusa között mindössze három alkalommal kapott jutalmat - mindez bizonyára nagy örömet okozott neki, ám ez a gyakoriság vélhetően eltörpül amellett, ahányszor ő jutalmazta a fölötteseként regnáló kedvesét.
Hogy minden a legnagyobb rendben volt, azt az is bizonyítja, hogy a másfél év alatt nemcsak Gy. Kitty kapott jutalmat, hanem rajta kívül még sokan mások is. Köztük gépkocsivezetők, nyomozók, mindenki, aki megérdemelte. Nem egyszerűen botorság, de kifejezetten beteges elme kell ahhoz, hogy feltételezzük: Bencze József azért tüntetett ki nyomozókat, és gépkocsivezetőket, mert velük is igen alapos, mondhatni bensőséges viszonyt ápolt.
Minden rendben tehát a legeslegújabb országos főrendőr háza táján, legföljebb az van, ami már egy ideje: a sajtó, ahelyett, hogy a dolgát végezné, piszkálódik, áskálódik és okvetetlenkedik. Nem kívánnék beleszólni más sajtómunkások szakmai életébe, de ahelyett, hogy a főrendőr és a főrevizor kapcsolatáról ironizálnának, találhatnának jobb témát is maguknak. Például interjú keretében megkérdezhetnék, hogy annak idején, vámparancsnokként, hány drogfutárt, fegyver-és cigarettacsempészt kapcsoltak le az irányításával? Az ilyen és ehhez hasonló kérdések ugyanis kifejezetten a megoldás irányába mutatnak, ráadásul olyan felvetések, amelyekre az újonnan kinevezett rendőrfőkapitány szabatos mondatokban, mindenkit kielégítően válaszolhatna.
És ahelyett, hogy a munkahelyi nőügyeit vizslatnák a tisztelt sajtómunkások, megtehették volna, hogy az új országos rendőrfőkapitányt inkább a jövendőbeli terveiről faggatják. Hogy véleménye szerint az irányítása alatt hány százalékkal emelkedik majd a rendőrökbe vetett bizalom, s milyen konkrét elképzelése azzal kapcsolatban, hogy a mostaninál kevesebb egyenruhás emeljen el pénzt helyszíneléskor a bankfiókokból?
Mert, bármennyire is biztosak vagyunk abban, hogy mostantól minden jobb lesz, mint ahogyan idáig volt, jót tenne a lelkünknek, ha az új országos főkapitány nem botrányos körülmények között kezdené a munkáját. Hiába tudjuk ugyanis, hogy Gy. Kitty a világegyetem legkiválóbb főrevizora volt, és nem azért kapta a kitüntetéseket a főnőkétől, mert a vezérőrnagy úrral a munka mellett a magánéletben is egymásra találtak.
Miközben, tudjuk, nekik sem lehetett könnyű. Elviselni a sanda pillantásokat, az alig félreérthető célzásokat. Bezsebelni a férfikollégák cinkos pillantásait, lenyelni a kolleginák kétértelmű megjegyzéseit. A rosszindulat és az irigység megnyilvánulásait, amelyek kivétel nélkül mind arra irányultak, vajon a századosi rangban ténykedő hölgy előzőleg mivel érdemelte ki, vagy éppen utólag mivel hálálta meg az éppen soros kitüntetést?
Bencze József, ebben szinte majdnem teljesen biztosak lehetünk, igen kiváló országos rendőrfőkapitány lesz. De azért jó lett volna valaki olyat találni, aki még nála is jobb lenne. Olyat, akin még a legelvetemültebb Szíjjártó szóvivő szaktárs sem talál fogást. Mert az jó, ha egy főrendőr ügyes – de ennél is jobb, ha nincsenek ügyei, azaz: ügyetlen.
A Klubháló – www.klubhalo.hu – számára írt cikk írott változata
