Jó akart lenni hozzánk. Megpróbálta, de nem engedték. Adni akart mindenkinek, önzetlenül, két kézzel. Ezt ígérte, és így is gondolta. Mert az ember eredendően jó. Magához főként, de másokhoz is. Csak annyi kell, hogy hagyják jónak lenni.

Neki nem jött össze. Tavaly nyár végén azzal ment Brüsszelbe, hogy majd idehaza szépen elengedi a hiányt. Azt gondolta, ebből oszt majd az embereknek, de nem örültek az ötletének.

Az a Barroso nevű csúnya portugál azt mondta neki, hogy nem. Ilyenek ezek a portugálok. Persze, a többi náció sem különb. Nyomják Krahácsot. Különösen a németek, meg az oroszok. De főként az amerikaiak. Ne is beszéljünk róluk. Ezért lett, hogy a fülkeforradalom után jött a szabadságharc. Kipateroltuk a Valutaalapot, ne ugasson bele a mi dolgainkba. Abcúg IMF! A Strauss-Kahn, meg a csapata is foglalkozzanak inkább a szobalányokkal, ahhoz értenek.

Adni akart, de nem engedték. Ami Kádárnak összejött, azt akarta ő is. Hogy szépen emlékezzenek rá az emberek. A kompromisszumok robotosa - ha nem is ezekkel a szavakkal, de valami ilyenre vágyott mindig.

Mindenből a legtöbbet kihozni. Mint János bácsi, akit kezdetben ugye majdnem mindenki utált. Nem ok nélkül, valljuk be. Voltak viselt dolgai, 56 után főleg, de aztán szépen megjavult. Ő lett a mi János bácsink, és mi lettünk a legvidámabb barakk. Jobb volt, mint Brezsnyev, Zsivkov, Novotny, Gomulka, vagy teszem azt, Honecker. Ceausescuról nem is beszélve.

Mint a viccben, amikor a miniszter felesége megtudja, hogy a férjének szeretője van. Kiveri a balhét, de a férj megmagyarázza: Tudod drágám, az én funkciómban ez elengedhetetlen. Mondja is az asszonynak, hogy melyik miniszternek melyik nő a babája.

Nem sokkal később egy fogadáson ott van mindenki. Minden miniszter, az összes szeretőjük. Hősünk asszonya alaposan végigméri a felhozatalt, majd halkan odaszól az urához: azért a miénk a legszebb…

Nekünk János bácsi volt a legjobb, a Viktor is mondta: ha nem a Kádár rendszerben lett volna gyerek, hanem most, akkor legföljebb agronómus lett volna belőle, vagy traktoros.

Most persze mérges ránk, mert nem lehet az, ami lenni szeretne. Jó és szerethető vezér. Olyan döntéseket kell hoznia, amelyeket nem szeret. Emberi dolog, ki az, aki igen helyett jobban szeret nemet mondani. Azt mondani, hogy nincs. Lesz, de nem most. Majd, valamikor.

Ezért gyűlöl majdnem mindenkit, mert nem engedték meg neki, hogy az legyen, aki lenni szeretne. Jóságos, osztogató, kedves vezető.

Minden diktátor azt gondolja magáról, hogy szeretetre méltó, igazságos, jó gazdája a rábízott nyájnak. Mindenkinek ad valamit, aki megérdemli. Aki nem ellenség, vagyis, nincs más véleményen. Nem is engedi, hogy bántsák az ő népét. Hogy mást gondoljanak a világról, mint amit ő jónak tart.

Minden diktátor demokratának tartja magát.

Más kérdés, hogy a demokráciának vannak határai. Azt pedig, hogy hol a határ, ő mondja meg. Ő tudja, ki a jó, ki a rossz. Ki a barát, kiben rejlik ellenség. Különös anyagból van gyúrva, ezért különös képességei vannak. Tudja, hogy mi, többiek mit akarunk. Ha netán nem azt akarnánk, amit akarnunk kellene, akkor rákoppint az orrunkra. Nem túl erősen, épp csak annyira, hogy fájjon egy kicsit.

Ha betartjuk a szabályokat, akkor nem lesz bajunk. Megvéd minket mindenkitől. Magunktól is - akár akarjuk, akár nem.