Ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el. Azt mondom, hogy ilyen nincs, vagy legföljebb egy beteg elme képzeletében fordulhat elő. De mégis van. Saját szememmel láttam. A Körúton cammogott a délutáni dugóban, Mercedes volt a lelkem. Hatalmas Nagy-Magyarország matrica díszítette, két angyallal súlyosbítva. Még a portáljuk címe is jól olvasható volt, ahogyan a villamosból lenéztem rá: jobbtaxi.hu. Meg egy mobil telefonszám, ha valaki netán őket hívná, helyváltoztatás céljából.

Tudtam, hogy van ilyen, olvastam róla néhány héttel ezelőtt az interneten, de így élőben azért más volt. Kézzelfogható és brutális.

Az ember nem mindennap lát jobbtaxit, van olyan embertársunk, akinek egy élet is kevés erre. Bár csak deréktól felfelé látszott, amennyire meg tudtam ítélni, átlagos kinézetű férfiember vezette. Nem volt kopasz, semmi kihívó nem látszott rajta.

Amikor nem taxiban ül, olyan lehet, mint bármelyikünk. Este tanul a gyerekekkel, hétvégén moziba megy az asszonnyal, sörözni a haverokkal. Nem életformája, még csak a munkája jobbtaxizás.

A néhány hete olvasott írás szerzője megszólította az egyik jobbtaxis sofőrt. Miért alapították ezt a taxis társaságot? - kérdezte a kolléga. Mert zsidótaxi már van, jött a válasz.

Egyébként meg nem akartak ők jobbtaxi lenni. Megelégedtek volna a magyartaxi elnevezéssel, de a többi taxis társaság nem örült ennek. Mi is magyarok vagyunk, mondták. Ezért lettek a magyaroknál is magyarabbakból jobbtaxisok.

Meg persze azért, mert zsidótaxi már van. Hogy hol, azt nem tudom, kerestem az interneten, sehol sem találtam nyomát. Ettől még persze lehet ilyen, nem kell mindennek fenn lennie a hálón.

Lassan araszolt a dugóban a Mercedes, volt idő megcsodálni a villamosból a tetszetős külcsínt. Hazaérve aztán rákerestem a honlapjukra. Itt már nem a zsidótaxikkal indokolták a létüket, hanem azzal, hogy aggódnak a felnövekvő nemzedékért. Hogy bűnben nőnek fel.

Nincs ezzel baj, mindenki aggódik. Az a hülye, aki mostanság nem aggódik.

Mondjuk, van miért.

Hanem ők, szemben másokkal, tesznek is érte, hogy ne kelljen aggódniuk. A legtöbb kocsijukban, írják a honlapjukon, kultúrát is szolgáltatnak az utazóknak. Zenét, gondolom, verseket, meg videókat.

Vajon milyen zenét és milyen filmeket adnak a nyilván nem teljesen gyanútlan utasnak? Hát a versek - Faludy mehet?

És persze az is kérdés, ki lehet utas a jobbtaxinál? Zsidót elvisznek-e? Cigányembert? Meleget, vagy fogyatékost? Feketét, szlovákot, románt?

Az is lehet, hogy mindenkit elvisz a Nagy-Magyarországos jobbtaxi, akinek van gusztusa beleülni, és megfizeti a tarifát. Hiszen - nem mai történet ez - Vespasianus óta tudjuk, hogy a pénznek nincs szaga.

Legföljebb a pénz tulajdonosának. De ha sok pénze van, a jobbtaxisok befogják az orrukat, szemet hunynak a büdösség felett. Válság van és ők is a piacról élnek. Üzlet az üzlet – ha valakinek, a magukfajtáknak fölösleges ezt magyarázni.

Szép kis világ közeleg.

Lesz majd baloldali bádogos, aki a jobbtaxis házában beázósra csinálja a tetőt. És lesz jobbos krupié, akinél baloldali ember soha az életben nem nyerhet.

Lassan, szabályosan megy a sávjában a jobbtaxis Merci. Dugó van, ha akarna, sem tudna szabálytalankodni. Nem tud a többiektől.

Most még nem.

Aztán idővel majd szépen elfogynak előle a másikak, és akkor övé lesz a tér. Akkor majd kiderül, hogy a sajátján kívül a más törvényét is tiszteli-e a Nagy-Magyarországos taxistársaság.

Ha igen - akkor még minden lehet.

Ha nem – akkor már minden mindegy lesz.