Jön föl a Jobbik, mint a talajvíz.

Vészhelyzet van urak, nem csoda, ha politikai elemzők, sajtómunkások, valamint minden rendű és rangú széplelkek körében fölvetődik a kérdés: szabad-e szóba állni a Jobbikkal, vitázni Vonáékkal, s ezzel szalonképessé tenni őket.

Természetesen nem.

És természetesen késő már ezt a kérdést feltenni.

Nem azért nem szabad, mintha a Jobbikra szavazók, a párttal szimpatizálók egytől egyig gazemberek lennének. Többségük nem az, sokan közülük például az átlagmagyarnál nem utálják jobban a romákat és a zsidókat.

A Jobbik „törzsközönsége” már nem az, aki valaha volt, vagy akinek egykor gondoltuk. Nem gyülevész, tanulatlan népség, sokan közülük gondolkodásra is képes emberek. Ők azok, akiket az elmúlt évtizedekben minden hatalom és politikai erő az út szélén hagyott, kérdéseikre – ha egyáltalán meghallották, és felfogták ezeket a kérdéseket - nem adott választ. Nem (mind) rasszisták, csak egy jobb életet szeretnének, ahogy mostanában mondják, magyar munkát, nyugati életszínvonalat.

Biztonságot.

Csak jeleznénk: mindenki ezt szeretné, ehhez nem muszáj jobbikosnak lenni.

A Jobbik vezetői számára nincs mentség: tanult emberek, akik jó egyetemeken kupálódtak, tudják, mennyire veszélyes az a tűz, amellyel játszanak.

Ebből kifolyólag: simán gazemberek.

A kilencvenes években a Kurír című bulvárlap Elefánt című szatirikus melléklete szerkesztőjeként bojkottot hirdettünk Torgyán József ellen. A kisgazdák örök és megbonthatatlan vezére ugyanis azt találta mondani, hogyha a követelését nem teljesíti a kormány – már nem emlékszem, mit követelt épp Torgyán doktor, utána lehetne nézni, de nem biztos, hogy megéri a fáradságot – akkor patakvér fog folyni a pesti utcán.

Szörnyűnek és rémisztőnek gondoltuk ezt a kijelentést. Mint ahogyan az is volt. Még akkor is, ha az, ami az akkori magyar közéletben és politikában történt, ártatlan zsúrfiúk matinéja volt a maiak szörnyű játékaihoz képest. (A máig emlékezetes Kónya-Pető vitáról például sokan azt gondoltuk, hogy az már maga a fasizmus. )

Nevetséges, ám mégis ijesztő volt Torgyán doktor akkori fenyegetése. A kisgazdapárt vezetője sohasem volt komolyan vehető figura, tiszta óráiban (perceiben) valószínűleg ő maga is jól szórakozott magán, ám mégis veszélyes és ijesztő volt, amit művelt, mert nem kevesen voltak, akik komolyan gondolták, amit mondott.

Hogy tényleg patakvérnek kell folyni a pesti utcán. Nem Balatonborzadályon, nem Dunarettentőn, hanem Pesten. Mert Pest (Budapest) már akkor is bűnös város volt.

Ha cigány nem is, de zsidó mindenképp.

Az akkori bojkottnak persze nem lett eredménye. Médiahekknek fogták fel a más újságoknál dolgozó kollégák, jópofa ötletnek - humoros melléklap volt az Elefánt, poénnak tetszett ez is sokak szemében.

Ma a Jobbik a rosszabbik rossz. Vitázni kell a nézeteikkel, szóba állni velük nem szabad.