Ennyi hülyeséget ilyen rövid idő alatt még nem hallottam, mondta Kuncze Gábor a Mokka reggeli műsorában. Előtte Varga Mihály egy nappal korábbi interjújából játszottak be egy részletet, erre reagált az újabban műsorvezetőként ténykedő egykori politikus. A Miniszterelnökséget vezető államtitkár arról beszélt a bejátszásban, hogy azért kell megregulázni az Alkotmánybíróságot, mert az még a régi rend alapján alkalmazta a törvényt, a forradalom azonban megváltoztatta a viszonyokat, ezért a törvényeket nem lehet a régi módon alkalmazni.

Egy nappal korábban Lázár János frakcióvezető azt mondta, hogy csak így lehet a jó erkölcsbe ütköző végkielégítéseket visszaszerezni.

Varga és Lázár nem hülyegyerekek - ha mégis hülyeségeket beszélnek, nem önszántukból teszik. Színésznek azonban amatőrök: mindkettőjük arckifejezésén látszott, mennyire zavarja őket, hogy ilyen bődületes baromságokkal kell égetniük magukat.

Senki normális ember nem tartja tisztességesnek, ha egyesek több tízmilliós, vagy éppen százmilliós végkielégítéssel távoznak a munkahelyükről. Valóban jó erkölcsbe ütközik az ilyen.

Törvénybe, sajnos, még nem.

Ha majd törvénybe is ütközik, akkor nem kell Orbán Viktornak Varga, Lázár, vagy éppen Szijjártó hangján jó erkölcsről papolnia. Akkor „csak” a törvényt kell alkalmazni - következetesen, mindenkire egyformán érvényesen. (Még a Fidesz-közeli Baranyai Lászlóra is érvényesen, aki – tudjuk, mert emlékszünk - 2002-ben a Magyar Fejlesztési Banktól markolt fel közel 139 millió forintot végkielégítés gyanánt.)

Tessék olyan törvényt alkotni – nem visszamenőleges hatállyal, mert az sérti a jogbiztonságot – amely nem ütközik a jó erkölcsbe.

Akik a bankadó ellen emeltek kifogást, azok nem a bankokat sajnálják. Én például egyetlen bankot sem szeretek, életemben nem jártam még kedvtelésből, szabadidős tevékenységként bankban. Csak akkor mentem be bármilyen pénzintézetbe, ha ott dolgom volt, és ahogy végeztem, egyetlen perccel nem maradtam tovább a szükségesnél. A bankok ettől még léteznek, és ha úgy érzik, hogy túlzott mértékben megadóztatják őket, akkor vagy rontják a szolgáltatásaik minőségét, vagy emelik az áraikat.

Akár tetszik ez nekünk, embereknek, akár nem.

Ettől még persze meg lehet – sőt: kell is – velük tárgyalni. Rávenni őket, hogy a mostaninál erőteljesebben vegyék ki a részüket a közös terhek viseléséből. Egy dolgot nem lehet megtenni a bankokkal: erőből utasítani őket. Pökhendien, fölényesen, izomból. Mert a bankok erősebbek a pártoknál. Még egy kormányzópártnál is erősebbek: a kormány mögött ugyan ott a politika, ám a bankok még a kormányoknál is nagyobb hatalommal rendelkeznek.

A bankoknál van a pénz.

Hazug, álságos és képmutató kormány az, amely úgy tesz, mintha nem tudná, hogy a bankok majd az embereken hajtják be a bankadót.

Csak a vak nem látja, hogy nem a végkielégítések jó erkölcsbe történő ütközése érdekli a Fideszt, hanem az, hogy miként lehet lenyúlni a magán-nyugdíjpénztárak sokezer-milliárdos vagyonát. A végkielégítések ügye csupán egy jelentéktelen világítórakéta a zsákmányszerző háborúban, ennek fényénél kívánják kilőni az Alkotmánybíróságot. Amely, a Fidesz tervei szerint legalábbis, ezt követően majd nem tudja megakadályozni a magán-nyugdíjpénztárak vagyonának ellopását.

Erre megy ki a játék, és nem arra az „aprópénzre”, amit a jó erkölcsbe történő ütközések jelentenek.

Nem a jó erkölcsről kell prédikálni, hanem úgy kell kormányozni, hogy az ne ütközzék sem törvénybe, sem jó erkölcsbe.