Hallottam a hírekben, hogy Önök meg kívánják akadályozni, hogy szeptember 5-én tojással dobáljuk meg a melegeket. Mégpedig olyan antidemokratikus és embertelen módon, hogy nemcsak az Andrássy utat, de a vele párhuzamos utcákat is lezárják, hogy a melegek vonulása a tojásdobálók hatótávolságán kívül essen.

Közlöm Önökkel, hogy az Új Összmagyar Tojásdobálók Kulturális Hagyományőrző Egyesülete nevében – amely természetesen nem azonos a Összmagyar Tojásdobálók Kulturális Hagyományőrző Egyesülettel - ezennel tiltakozom.

Nemcsak a melegeknek, de nekünk, szervezett tojásdobálóknak is vannak személyiségi jogaink.

És mi, a saját hazánkban, élni is fogunk ezekkel a jogainkkal. Talán Önök nem tudják, - mert hiába hiszik, hogy mindenkiről mindent tudnak -, de mi az év számos napján keményen készülünk: gyakoroljuk a tojások szakszerű elhajítását, hogy azok valóban ott puffanjanak, ahová eredetileg szántuk őket. Nincs nevetségesebb, mint egy célját tévesztett tojás, ha értik mire gondolok.

Mi, tisztelt Rendőrség, törvénytisztelő polgárok vagyunk: ha tojást dobálunk, azt soha nem öncélúan, még kevésbé hirtelen felindulásból tesszük. Lenézzük az amatőröket, mélyen megvetjük azokat, akik minden előképzettség nélkül eldobnak egy tojást, és aztán csodálkoznak, hogy ahogyan esik, úgy puffan.

Tudják Önök, hogy mennyi gyakorlás van egy jól sikerült rendzavarás mögött? Hány órát töltünk a családunktól távol, gyakran embertelen és zord körülmények között, nemegyszer sportkörnek, vagy vállalati üdülőnek álcázott kiképzőközpontokban?

Tájékoztatom Önöket, hogy nem értünk egyet az Önök jogtalan és önkényes eljárásával. Nekünk, szervezett tojásdobálóknak személyiségi jogaink vannak, és aki ezek gyakorlásában megakadályoz bennünket, az velünk találja szembe magát.

Arról nem is szólva, hogy orvosilag bizonyított, hogy a visszafojtott indulatok káros feszültségeket gerjesztenek, amelyek – bárki beláthatja - beláthatatlan következményekkel járnak. Számtalan példát tudnék erre felhozni. Egy ismerősöm, aki régi tojásdobáló családból származik – egyik ősének tojása egy orosz cár tisztiszolgájának a homlokán landolt - tavaly ilyenkor nem dobálhatott tojást. Azóta dadog, és veri a családját, de még a gyerekére is átterjedt a stressz okozta baj: Lacika hatból bukott az iskolában.

De említhetném egy másik ismerősöm példáját is, aki - szemben az előző versenyzővel - elsőgenerációs tojásdobáló. Annyira hátrányos körülmények közé született, hogy a szülei korábban azt sem tudták, hogy a tojásdobálást eszik-e, avagy isszák. Nos, egy alkalommal ő a kendermagosokat akarta megdobálni, de neki is megtiltották. Tudják, mi történt vele? Soha nem találnák ki: furcsa eszméket kezdett vallani, fekete nadrágban és ingben jár, és majdnem térdig érő bakancsot húz hozzá, fehér cipőfűzővel. A gatyája ráment erre a hülye maskarára, teljesen elszegényedett, ha egyesületünk nem nyúl a hóna alá, mára már teljesen legatyásodott volna.

T. Rendőrség! Önök nem fognak túljárni a mi eszünkön. Tudom, kiszámították, hogy egy átlagos tojásdobáló hány méterre tud elhajítani egy közepes nagyságú, amúgy magyar terméknek minősülő nyerstojást. Ballisztika, szabadesés, gravitáció, stb. Csakhogy tévednek a rendőr urak, merthogy nem ismerik a magyaros fifikát!  Több mint száz egykori dobóatlétát szerződtettünk szeptember 5-ére, akiknek gyerekjáték lesz akár három utcát is átdobni.

Persze, ezzel kapcsolatban költségeink is keletkeztek - nyilván Önök is értesültek arról, hogy annak idején Krisztus koporsóját sem ingyen őrizték. Ezek a dobóatléták, hiába nem aktívak már, megkérik az árát rendesen. (Húszméterenként és tojásonként 500 forint plusz Áfa).

Erre nekünk jelenleg nincs elegendő keretünk, a válság bennünket is elért - a kormány nemcsak a MÁV-tól vesz el pénzt, de a mi büdzsénket is megkurtította. Hogy ne érje Önöket meglepetés, jelezni szeretném: bírósághoz fordulunk. Dobálni ugyanis állampolgári jog, és mint jogászaink kiderítették, az ezzel kapcsolatos kiadásokat az állami költségvetésből kell fedezni. Próbáltunk az EU-nál is pályázni, ám per momentán nekik nincs ilyen jellegű projektjük. Egyesületünk az ellehetetlenülés határán imbolyog, mondhatni, az utolsó forintjainkat éljük fel egy igaz ügy érdekében.

Szeretném, ha komolyan vennék a követeléseinket, és újból átgondolnák a minket személyiségi jogaink gyakorlásában akadályozó döntésüket. Elszántak vagyunk és eltökéltek, ha kell, a végsőkig elmegyünk.

Amennyiben ez sem elég, akkor még ennél is tovább.

Mindezt ne vegyék fenyegetésnek, csupán azért írtam, hogyha netán valami olyasmi történne, aminek nem kellene megtörténnie, én szóltam előre.

Mindenki hozzon magával még egy tojást!