Jézus Krisztushoz hasonlította a tatabányai KDNP Schmitt Pált. Nem külsőségekből vonták le ezt a meglepő következtetést, hanem, mint közleményükben megfogalmazták, a tatabányai alapszervezet „szomorú párhuzamot lát a Schmitt Pál Köztársasági Elnököt ért méltatlan támadások és a nagypénteki ítélet között”.

Nem tisztünk vallási ügyekbe bonyolódni, magánügy az ilyen, mindenki abban hisz, amiben akar, vagy akiben tud. Csupán a teljesség igénye nélkül jeleznénk, hogy a korabeli feljegyzésekben több csodatevésről esik szó, de az sehol sem említődik, miszerint Jézus lopta volna a tanításait, mások gondolatával fényeskedett volna. Helyesírásáról sem sokat tudunk, ezen a téren is hiányos a vonatkozó emlékezet, de talán nem minden ok nélkül feltételezzük, hogy egy nyelvtani teszten Plagi bácsinál jobban teljesített volna. És tisztesség dolgában is jobban állt néhány nagyságrenddel a volt köztársasági elnöknél, emberi tartásról most nem is beszélve.

Nem is lenne téma ez, vicces társaság lehet a tatabányai KDNP, akiknek nyilván az is megéri, ha a fél világ rajtuk röhög. (Ha ez kell az ismertséghez, hát lelkük rajta.)

Hanem Harrach Péterről ennél azért többet feltételeztünk. Nem sokkal többet persze, mert ő lényegében egy gyakorlatilag mérhetetlenül alacsony támogatottsággal rendelkező, nulla százalékos párt frakcióvezetője. De ő legalább ránézésre komoly ember, olyan, akit egészen megszólalásig komolyan lehet venni. De csak addig, mert ha megszólal, az ember fogja magát, és elalszik.

Hétfőn azonban Harrach Péter úgy döntött, hogy megmutatja: van neki másik arca is, és ha okos nem is, de szórakoztató azért tud még lenni. Mással ugyanis nemigen lehet magyarázni, hogy Plagi bácsi lemondását követően azt mondta a parlamentben: az elnök úr erkölcsi nagyságról tett tanúbizonyságot azzal, hogy lemondott.

Ha tényleg emberi tartás, netán tisztesség állt volna a lemondás hátterében, nem szólnánk egy szót sem. De szólnunk kell, mert már maga a lemondás is egy csalás, másként fogalmazva, lopás és plágium miatt robbant ki. Ahogyan Plagi bácsi lemondott, az pedig sok mindenről tanúskodott, egyedül erkölcsi nagyságról nem.

Schmitt ugyanis vádolt és vádaskodott. Úgy viselkedett, mint egy önérzetében megbántott nagycsoportos óvodás, akibe az óvónéni akarata ellenére is beleerőltette a spenótot, ne csodálkozzon hát senki, ha bánatában a sárga földig leette magát.

Arról nem is szólva, hogy a lemondás nem Schmitt ötlete volt, sőt, kifejezetten az ő akarata ellen történt. A beszéde nagy részét ugyan valószínűleg maga írta – nem láttuk a kéziratot, ha tíznél kevesebb helyesírási hiba volt benne, akkor ebben sem lehetünk biztosak – ám az utolsó mondatot, amelyben lemondott a tisztéről, már biztosan a miniszterelnök környezetében fogalmazták.

A tatabányai KDNP szervezet nyilván nem tudott róla, Harrach Péter figyelmét pedig jótékonyan elkerülhette egy körülmény. Nevezetesen az, hogy a péntek esti Untersovszky-interjú és a hétfői lemondás közötti időben mindenki hadra fogható ember talpon volt a Fideszben. Naponta több közvélemény-kutatást végeztek, telefonon faggatták a választókat, lázasan működtek a fókuszcsoportok és a monitoringok. Osztottak és szoroztak, hogyan lehet csökkenteni a kárt. Folyamatosan mérték, miként alakul Plagi bácsi tetszési indexe. És mivel ez a magyarázkodások ellenére – vagy épp ezek miatt - folyamatosan romlott, Orbán Viktor hétfőn délben személyesen vitte el a Sándor-palotába Schmittnek a selyemzsinórt.

Szó sem volt hát Jézus Krisztusról, tisztességesebb lett volna kihagyni őt ebből a szánni valóan erkölcstelen történetből. Volt szegénynek elég baja, Plagi bácsi és a Fidesz nélkül is.