hallom a hírekből, hogy, úgyis, mint szeretett fővárosunk főpolgármestere, a Budapesti Közlekedési Vállalat vezetésének menesztését kezdeményezed.

Szép és nemes gondolat. Annak idején, amikor rövid ideig együtt dolgoztunk a boldogult emlékezetű Hírlapkiadó Vállalatnál (te a Világosságnál, amíg szamizdatozásból és repülő egyetemezésből kifolyólag ki nem rúgtak, én a Ludas Matyinál, amíg, igaz évekkel később az összes kollégámmal együtt ki nem rúgtuk magunkat) fel sem vetődhetett bennünk, hogy egyikünk, jelesül Te, egyszer majd olyan pozícióba kerülsz, hogy kezdeményezheted a BKV vezetésének elküldését.

A dicső múltat csupán azért említem, hogy a bennünket nem ismerők számára megvilágítsam a tegezés okát. Meg persze azért, hogy miután régen nem beszéltünk egymással, képbe kerüljek Nálad.

Nem is kerülgetném tovább a forró kását: szeretnék a BKV vezetője lenni. Igaz, most is van egy régóta űzött, tanult foglalkozásom, de az ember soha nem lehet elég idős ahhoz, hogy váltson.

Őszintén megmondom Neked, nem nagyon értek a BKV-hoz, a közlekedéshez is csak amatőrként konyítok, de talán ez nem olyan nagy baj.  Megfigyeltem ugyanis, hogy mások sem mindig értenek ahhoz, amit csinálnak, úgyhogy e tekintetben nem lógnék ki a sokaságból.

És azt sem szeretném véka alá rejteni, hogy engem itt nem a feladat nagysága, nem az úgynevezett kihívás, hanem a megkereshető pénzek számossága vonz. Mint a legtöbben, én is a piacról élek, ezért nem titok, hogy én is örömmel felvennék sokmilliós havi fizetést, majd ezt követően100 millió forintos végkielégítést. Végső esetben – amennyiben meg tudunk állapodni – ennél valamivel kevesebbel is beérem.

Legyetek mértéktartók, kívánjátok a lehetetlent!  Biztosan emlékszel még, így szólt ifjúkorunk egyik polgárpukkasztó szlogenje. Akkor ennek még nemigen volt jelentése, leginkább azért tetszett, mert a nálunk idősebb generációt idegesítette. Mára azonban mindez tartalommal telítődött, hiszen a BKV-nál éppen ez történik: egy markánsan veszteséges cégnél busás prémiumokat, jutalmakat és végkielégítéseket fizetnek az arra érdemesnek talált magas beosztásban lévő dolgozóknak – ez a dolog lehetetlen része. És van ugye a mértéktartás, hiszen a 100 millió forint helyett akár 200 milliót is ki lehetett volna fizetni.

Mint már jeleztem, a közlekedéshez nemigen értek, bár meg kell jegyeznem, a témában mégsem vagyok teljesen járatlan. Régi utasnak mondhatom magam, évtizedek óta használom a BKV szolgáltatásait, sőt, nem dicsekvésként mondom, de a legtöbb villamos és autóbusz járat útvonalát ismerem. A metrókról nem is beszélve - azok annyira a szívemhez nőttek, hogy egyszer egy külföldi ismerősömet metróval vittem városnézésre, s minden állomáson elmondtam neki, hogy mit látna, ha éppen nem a föld mélyén, hanem odafent lennénk.

És, akárcsak az élet más területein, a BKV-hoz is hűséges vagyok. Megmondom neked őszintén kedves Gábor, soha nem kokettáltam más tömegközlekedési társasággal, mindvégig kitartottam a BKV mellett. Jóban-rosszban, ha érted mire gondolok.

Néha persze én is elcsábultam – melyik férfiember nem néz meg egy formás feneket! Háromszor volt heti bérletem Londonban, egyszer egy 72 órás jegyem Stockholmban, és legalább kétszer vettem napi jegyet Los Angelesben. De ezek csak amolyan alkalmi félrelépések voltak, az igazi nagy szerelmet, a sírig tartó köteléket számomra mindig is a BKV jelentette.

Ezért is furcsa, hogy hosszan tartó hűséges kapcsolatunk ellenére soha semmilyen jelét nem mutatta a BKV, hogy díjazná a kitartásomat: kedvezménnyel, karácsony előtt kisebb jutalmakkal, de az sem lett volna ellenemre, ha mint régi utazót, a születésnapomon hűségjutalomban részesítettek volna.

Amennyiben, mondjuk a jövő hónaptól én lehetnék a BKV következő vezérigazgatója, úgy tekinteném, hogy a cég pótolta velem szembeni mulasztását.

Kedves Gábor, nem ígérek semmit. Főként azt nem, hogy javítok a vállalatotok működésén, vagy teszem azt, jobbá teszem az utazási feltételeket. Amennyiben én lehetnék a BKV vezérigazgatója, azt tudom vállalni, hogy minden marad a régiben. Rosszabb nem lesz, mint amilyen most – hogyan is lehetne - és arra is vigyáznék, hogy az adófizetők pénzéből állami támogatásként adott pénzek nagysága ne csökkenjen.

A személyi kérdésekre ne legyen gondod - több olyan ismerősöm van, akiket gond nélkül lehetne foglalkoztatni. Vannak közöttük szépkorúak is, akiket biztosan rá tudnék venni, hogy – megfelelő fizetség ellenében persze - nyugdíjasként ismét a vállalat rendelkezésére álljanak.

Nem tudom, hogy fentebb vázolt elképzeléseim illeszkednek-e a vállalat üzletpolitikájába. Ha igen, - de ha nem, akkor is – kérlek, írd meg nekem, hogy hol lehet jelentkezni a BKV vezérigazgatójának. (Hiába néztem át ugyanis tüzetesen az álláshirdetéseket, sehol sem találtam ilyen ajánlatot).

A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata