Jani házhoz ment
Vége a néhány napig tartó bizonytalanságnak, az álmatlanul áthánykolódott éjszakáknak, mostanra már bizonyossággá vált, amit idáig csak titkon mertünk remélni: Betlen Jani is elvállalta a Ma reggelt.
Valamennyire persze számítani lehetett rá, mert hát volt erre esély, meg igény is volt rá, de amíg nem lett biztos, botorság lett volna elkiabálni.
Most már azonban teljesen tuti, úgyhogy elmondhatjuk: Betlen János is a Ma reggel csapatát erősíti.
Jani házhoz ment.
Mondhatni, lábhoz, de azért ez igazságtalan lenne a kutyákkal szemben. Ha ugyanis ezt írnánk, az lehetne a látszat, hogy Jani előre ment, leendő gazdái házába, hogy amíg végérvényesen, de legalábbis örök időkre megérkeznek, otthonosabbá, csinosabbá tegye azt a számukra. Hogy amikorra ők is odaérnek, legkésőbb jövő tavasszal, ne legyen már eldugott pókháló a plafon valamelyik nehezen hozzáférhető szegletében, a szekrényből se essenek ki nem odavaló csontvázak, rend legyen mindenhol.
Mondjuk, volt néhány nap hezitálás, talán riszálásnak is nevezhetnénk, merthogy Jani állítólag kérette magát egy kicsinyég ideig. Tájékozódott, mint egy hosszú évtizedekig száműzetésben bujkáló szláv trónörökös, meg még mérlegelt is mindenek felett. Mindez a színfalak mögött persze, egyszerű, földi halandó számára láthatatlanul és megfejthetetlenül.
De azután minden úgy lett, ahogyan lenni kellett, Jani most már birtokon belül van, ott várja, hogy megérkezzenek a birtok igazi urai. Akiknek egyébként már régóta jár a hatalom, ősi jussuk ez nekik, majd nyolc évig mellőzve voltak, távol a húsos fazék meghitt melegétől. Csurrant-csöppent nekik is persze, de az igazi nagy falatok nem az ő merőkanalukon akadtak fenn, valljuk be.
Jani, ha már házhoz ment, nem hernyózott, rögvest belecsapott a lecsóba. Reggeli lapszemléhez hívott vendégeket, Fritz Tamás politológust nem utolsósorban. Volt valaki a Political Capitaltól is, kiegyensúlyozni a kiegyensúlyozhatatlant. Meg sem nagyon próbálta: a PC embere csak ritkán szólt, láthatóan kínosan érezte magát, talán nem is értette, miért kell neki ebben a szomorújátékban sokadik alabárdosként asszisztálnia - talán valami megállapodás lehetett a királyi televízió és a cége között, ezért lett odavezényelve.
Fritz Tamás naná, hogy hozta a formáját, ami persze nem nagy kunszt a részéről, volt hol pallérozódnia: a Kövér Lászlótól ideológilag kissé jobbra elhelyezkedő politológus egykoron az Ifjúkommunista című havilap szerkesztőjeként mutathatta meg oroszlánkörmeit. Nem kell ezen lenézően nevetgélni, aki élt az átkosban, tudnia kell, hogy az előző rendszer milyen kíméletlen aljassággal bánt el a legádázabb ellenségeivel. Volt akit egészen a Népszabadság pártrovatáig kergettek, mint például Bencsik Andrást, aki most a Demokrata főszerkesztője, és a Magyar Gárda csinos uniformisának megálmodója. Másokat egyenesen Moszkvába száműztek, nagyköveti poszttal és az ezzel járó anyagi előnyökkel aláásva alá az illető önbecsülését. (Szűrös Mátyásra gondolnék, soha el nem múló tisztelettel). Fritz Tamásnak az Ifjúkommunista jutott. Nem volt nagy poszt, hozzá képest Bencsik és Szűrös jobban el voltak nyomva anyagilag, de ne legyünk telhetetlenek.
Fritz Tamás szemlézte hát Betlen Jani műsorában a reggeli sajtót, naná, hogy előkerült egy Magyar Hírlap is, Széles Gábor újságja. Ez az a lap, amelyet demokratikus érzületű ember nem vesz a kezébe, vagy legföljebb ha véletlenül, de bocs, tévedtem, inkább úgysem.
Széles Gábor Orbán Viktor Mihály keresztapja, ő nevezte először a Fidesz vezérét Kossuth Lajos reinkarnációjának, ő alkalmazza sajtómunkásként Bayer Zsoltot, Orbán zsidózásról és cigányozásról elhíresült jó barátját. Ezt a lapot szemlézte az átkosban számtalanszor meghurcolt Fritz Tamás, Betlen Jani jóízű, ám a polgári ízlés számára viszonylag adekvát hangos röhögései közepette.
Jani tehát házhoz ment. Nincs ezzel semmi baj, sőt, nagyon is rendben van minden: mi adófizetők szépen eltartjuk a ház urait, az alkalmazottakat úgyszintén, ráadásul - egyelőre - még nem is kötelező néznünk, hogy mit művelnek a mi pénzünkön.
A Klubháló - www.klubhalo.hu számára írt cikk írott változata