Orbán Viktor a Magyar Távirati Időknek adott év végi nagyinterjúban bevallotta, hogy becsapta a magyarokat. Nem lett olcsóbb az állam, nyoma sincs az ígért egymillió új munkahelynek, nőtt a korrupció, rokonok, csókosok kapták a zsíros falatokat.

- Miniszterelnök úr, nehéz időszak áll mögöttünk és előttünk. Meg amiben most vagyunk, az sem könnyű. Ilyen körülmények között, amikor mindenki ellenünk van, a kormány, és személy szerint Ön, hogyan védi meg a magyar embereket?

- Kedves honfitársaim, magyarok. Becsaptalak benneteket. Hazudtam nektek. Tudom, hogy egy ideje tudjátok ezt, de még magatoknak sem mertétek bevallani.

- Miniszterelnök úr, már elnézést, itt valami félreértés…

- Nincs félreértés, ne szakítson félbe! Hazudtam éjjel, hazudtam nappal, hazudtam minden hullámhosszon. Könnyű, megszorítások nélküli életet ígértem a magyar embereknek. Rendet, demokráciát, jogbiztonságot. Egymillió új munkahelyet, azonnali és radikális adócsökkentést, ingyenes oktatást és egészségügyet, erős és nemzetközi tekintélynek örvendő országot. Olcsóbb államot, kevesebb korrupciót…

- De miniszterelnök úr, ezek nem az előre megbeszélt…

- Ha megengedi, folytatnám: kevesebb korrupciót, tisztességesebb közéletet ígértem. Hazugság volt minden, előre megfontolt szándékkal, készakarva becsaptam a magyar embereket.

- Miniszterelnök úr, Önök megvédték a nyugdíjasokat, megvédték a devizahiteleseket, megvédtek mindenkit. Kipaterolták a Nemzetközi Valutaalapot, szabadságharcot folytattak a bankok ellen, hadat üzentek a munkanélküliségnek és az államadósságnak. Miniszterelnök úr, nem találok rá jobb kifejezést, Önök egyszerűen értünk vannak.

- Hagyjuk kérem, ezeket a hülyeségeket! Leromboltuk a jogállamot, elzavartuk az okvetetlenkedő költségvetési tanácsot, az első számunkra kedvezőtlen döntés után megnyirbáltuk az Alkotmánybíróság hatáskörét. Elfogadtuk Európa legdiktatórikusabb médiatörvényét, amely egész Európában megütközést és ellenállást váltott ki, később, a Cohn-Bendit interjút meghamisító  riportert hírfőszerkesztővé léptettük elő. Szégyellem magam ezért, és bocsánatot kérek…

- Miniszterelnök úr, nyugtalannak látszik. Rosszul van? Kér egy pohár vizet? Térjünk vissza az előre meg beszélt témákhoz. Tudja, amelyeket a stábjával napokkal korábban egyeztettünk….

- Bedöntöttük a forintot, nem kicsit, nagyon. Súlyos veszteséget okozva ezzel a magyar embereknek.

- Miniszterelnök úr, talán beszéljünk a sikerekről. Mert vannak eredmények is…

- Nincsenek sikereink, csak kommunikáció van, más szóval propaganda. Nem tárgyaltunk, nem egyeztettünk senkivel. Sem szakszervezetekkel, sem a munkavállalókkal, sem a bankokkal – senkivel. Azt hittük, hogy mi nélkülük is okosak vagyunk. Hogy nálunk van a Bölcsek Köve, mert mi tudjuk a tutit.

- Akkor, ha lehetne, a külpolitikai eredményeinkről néhány gondolatot…

- Örülök, hogy ezt megemlíti. Szinte minden korábbi barátunkkal összevesztünk. Elszigetelődtünk a világban, senki nem áll szóba velünk, úgy kezelnek minket, mintha leprások lennénk.

- Miniszterelnök úr, ha az olcsóbb államról mondana valamit…

- Saját embereinket, rokonainkat és pártkatonákat ültettük a jól fizető, bizalmi posztokra. Először egy bohócot neveztünk ki köztársasági elnöknek, aki az én bábomként leste a parancsaimat, utána egy horgászt. Becsaptunk mindenkit, mert nemhogy olcsóbb, de kifejezetten drágább lett az állam. Elnézést kérek ezért a magyar emberektől.

- Miniszterelnök úr, Önök elkezdték feltárni a múlt bűneit…

- Szemfényvesztés, ami zajlik. Nem tártunk fel mi semmit, boszorkányüldözést folytattunk és folytatunk a mai napig. Azt hittük, hogy ezzel elterelhetjük az emberek figyelmét a napi gondjaikról. És arról, hogy az ígéreteinkből jóformán semmi sem teljesült.

- Végezetül, ha üzenne valamit a magyar embereknek a nemzet felemelkedéséről…

- Már nem bírtam tovább ezt az állandó szorítást. Hogy permanens hazugságban éljek, hogy soha ne legyen egy őszinte pillanatom. Van olyan miniszterem, nem is egy, akinek ez megy, és álmából felébredve, csukott szemmel is képes hazudni. Számomra ez nem ilyen egyszerű, engem, bevallom, fáraszt és kikészít az ilyen. Ezért gondoltam, hogy elmondok most mindent őszintén. Remélem, nem lesz akadálya, hogy műsorba adják. Bocsánat Magyarország, bocsánat magyarok!

Az interjú elkészült, amikor eljön az ideje, adásba kerül.