Ismeretlen Liberális Szimpatizáns levele
Igen Mélyen Tisztelt Liberális Pártunk!
Nagy valószínűséggel utoljára szavazunk rátok. Most sem jókedvünkben tesszük, nem azért, mintha megérdemelnétek. Ellenkezőleg. Mi, akik mindig is szimpatizánsai voltunk (vagyunk?) – nem a pártnak, hanem - az eszmének, sokkal jobbat érdemelünk nálatok. Tudjuk, hogy ezt ti is tudjátok.
És azt is tudjuk, hogy ti tudjátok, hogy mi tudjuk.
Kis ország vagyunk, nálunk mindenki mindenkiről mindent tud.
Szeretnénk itthon lenni a saját hazánkban.
Igen Mélyen Tisztelt Liberális Párt! Nagyon nem vagyunk büszkék rátok. Sem a teljesítményetekre, sem arra, ahogyan viselkedtek. Tudjátok, mire gondolunk.
Annak idején nem hittük volna, hogy ez lesz. Hogy ti sem lesztek különbek a többieknél. Akikről egyébként igen lesújtó a véleményünk. A politikai elit leszerepelt. Annak idején, a rendszerváltozás hajnalán, amikor még a maga Párt sem létezett, amikor még szamizdatokat olvastunk és írtunk, amikor még idegenek előtt halkan beszéltünk - nem hittük volna, hogy ez megtörténhet.
De ez senkit sem ment fel közületek, semmilyen felelősség alól.
Mert ti már régóta nem csak magatokért vagytok felelősek. Hanem értünk is, akik hittünk – és még ma is hiszünk - egy eszmerendszerben. Nem vakon, értelmetlenül, gondolattalanul, hanem az eszünkkel.
Hisszük, hogy lehet tisztábban, átláthatóbban, becsületesen. Svindlik, csalások, hazugságok, lenyúlások nélkül.
Ha egyáltalán.
Most még egyszer, valószínűleg utoljára, megpróbáljuk. Nem miattatok: magunk miatt. Mert nem akarjuk, hogy egy élhetetlen országban kelljen élnünk. Hogy a Harmadik Magyar Köztársaságban egy antidemokratikus idegen test legyen a harmadik erő.
Mi magunk vagyunk már csak a fontosak. Meg a gyerekeink. Hátha mégis itt maradnak. Nekik vagyunk kötelesek elszámolni, egyedül ők kérhetik számon tőlünk, hogy milyen országot hagyunk rájuk.
Mi, akik az első fordulókban mindig rátok szavaztunk – amikor és ahol lehetett a másodikban is – most még utoljára veszünk egy mély levegőt. Jobb meggyőződésünk ellenére, a kisebbik rosszat választjuk.
Talán még van remény. Ne értsétek félre: nem ti vagytok a remény – csak magunkban bízunk, elejétől fogva.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára talált cikk írott változata
