Ilyen a boksz. Bővebben: nem ilyen
Még ennél is bővebben: ilyen is tud lenni. Mert azt is boksznak hívják, amikor két ember minden különösebb érdeklődés nélkül csépeli egymást...
Még ennél is bővebben: ilyen is tud lenni. Mert azt is boksznak hívják, amikor két ember minden különösebb érdeklődés nélkül csépeli egymást, miközben, amit látunk, egyáltalán nem szórakoztat, és még sportértéke sincs.
Szombaton este egy igen kiváló honfitársunk, Erdei Zsolt huszonkilencedik győztes mérkőzésén tizedszer védte meg a világbajnoki címét, ezúttal az amerikai Abron ellen.
Erdei, ha lehet ilyet mondani, tökéletesen bokszolt. Túlságosan is tökéletesen. Minden pillanatban a legjobb megoldást választotta, előre ment, ha menni kellett, ütött, ha ez volt soron, és ellépett, ha ellenfele hosszú csápjai ütésre lendültek.
Tökéletes meccs volt: tökéletesen unalmas. Nem mintha minden bokszmeccs érdekes lenne, tele feszült izgalommal és várakozással, de ez a mostani annyira tökéletesre sikerült, hogy az már minden várakozásunkat alulmúlta.
Pedig nem voltak nagy várakozásaink, és ennek nem Erdei Zsolt volt az oka. Erdei Zsolt valószínűleg súlycsoportjának legjobb bokszolója,. Azért írjuk, hogy valószínűleg, mert hogy ez tényleg így van-e, az valószínűleg sosem fog kiderülni. A súlycsoport nagyágyúi, akik többnyire amerikaiak, vagy Amerikában élnek és ott költik el mesés jövedelmeiket, nagy valószínűséggel soha sem fognak kiállni Erdei ellen.
Miért is bokszolnának vele? Nem lenne értelme ellene bokszolni, hiszen Erdei veszélyes lehet rájuk - senki sem vállal olyan kockázatot, amiben nincs üzlet.
Erdei nagyon gyors és nagyon technikás, van viszont egy komoly hiányossága: az, hogy nem érdekes. Nekünk, magyaroknak persze az, hiszen a mi fiúnk, neki szorítunk, de a tengerentúli és európai nézőnek egyáltalán nem emelkedik a pulzusszáma, ha Erdeit látja a ring felé közeledni.
Erről nem Erdei tehet. Klubja, az Univerzum, ennyit tud. Tisztes tudás ez is, nem lebecsülendő. Hozzáértő iparosok végzik a dolgukat az Univerzumnál, de a kiemelkedéshez mindez kevés. Erdeit fel kellett volna építeni, mint egy politikust, egy filmsztárt, egy énekest. Ez azonban nem történt meg. Erdei „csak” bokszolni tud, ettől azonban még nem válik eladható portékává. Márpedig csak annak van értéke, amit (akit) el lehet adni. Amiből (akiből) pénzt lehet csinálni – minden más csak mellébeszélés és maszatolás.
Erdei Zsolt élete ritka kivételektől eltekintve nem a bulvárlapok gyomorforgató címlapjain zajlik. Nem vezet ittasan, nem verekszik szórakozóhelyen - még egy szerencsétlen áruházi lopással sem sikerült kapcsolatba hozni. Nőügyeiről nem tudunk, a példás családi élet pedig kevés ahhoz, hogy valaki a nagy menedzserek és televíziós társaságok érdeklődését felkeltse.
Talán ha egy kis kábítószer-fogyasztáson rajtakapták volna. Vagy egyszer „átrendezné” egy bár berendezését...
Így azonban nem megy. Szombaton este Erdei, ha nem is kedvetlenül, de érzelemmentesen bokszolt. Tette, amit kellett, annál többet azonban nem. Rögtön a mérkőzést követő interjúban el is mondta az őt kérdező – és kritizáló – riporternek: nem volt motivációja, ha csak az nem, hogy nem akart nagy pofonokat kapni.
Vettük az üzenetet, és nem hibáztatjuk érte. Nem az ő hibája, hanem azoké, akik tehetségtelenség és kreativitás híján nem teszik lehetővé számára, hogy igazi kihívásokkal szembesüljön. Erdei Zsolt többször nyilatkozta már, akár Amerikában is bokszolna egy márkás ellenféllel szemben. Pedig Amerikában, tudjuk, lejt a pálya...
Erdei Zsolt, mielőtt egy-két éven belül visszavonul az öklözéstől, megnyer még pár mérkőzést, és összekapar néhány tízmillió forintot.
Ilyen a boksz.
Vagy nem ilyen.
A Metro - www.metro.hu - számára írt cikk írott változata
