Csak kérdezzetek barátaim, nyugodtan, ne fogjátok vissza magatokat. Mint minden, természetesen a futball is hozzám tartozik. Hogy mikor lesz megint aranycsapatunk? Ez volt a kérdés? Erre mindig csak azt tudom válaszolni, amikor a zemberek ezt kérdezik tőlem, hogy a polgári kormány majd felvirágoztatja a magyar labdarúgást. Mi tudjuk a megoldást, és ezt nem fogjuk eltitkolni a zemeberek elől. A magyar embereknek ugyanis joguk van arra, hogy büszkék legyenek a magyar labdarúgásra. És ebben a jogukban, valljuk be, mostanában korlátozva vannak.

De a zemberek nem felejtenek, és tudják, hogy a polgári kormányzás idején többen futballoztak Magyarországon, mint ma. Hogy mást ne mondjak, még az én dolgozószobámban is fociztunk időnként a Deutsch Tompival. Felcsavartuk a szőnyeget, ha olyanja volt, a Kövér Laci is beszállt, meg a búsképű lovag, az Áder Jani. Dekáztunk, meg egykapuztunk.

Szóval, az a kérdés, hallom, mert mondják az emberek országszerte, hogy miért nem jó a magyar futball? A fiatalok még csak-csak, vagy legalábbis valamelyest. Az U 20-asok például nagyon szépen muzsikáltak. De mire megvénülnek, mint teszem azt, én, addigra mintha eléfelejtenének futballozni. Mondtam is a múltkor a Koemannak, aki szövetségi kapitány, vagy mifene itt minálunk, hogy több idehaza játszó játékos kellene a válogatottba. Illetve nem is mondtam, hanem üzentem. Mert személyesen nem beszéltünk, ő a Kistelekivel szokott beszélni, én pedig a Mészöllyel és a Mezeyvel.

Nem én tehetek róla barátaim, hogy ennyire megosztott az ország. Én nem tudom, mitől lett ilyen, de ha ez van, elfogadom. Rólam mindenki tudja, ki vagyok, nyitott könyv előttetek az életem, én még sohasem hazudtam a zembreknek. Ha akarnám, se tagadhatnám, hogy ezeréves Dózsa drukker vagyok. Meg persze Fehérvári, mert az közel van Felcsúthoz.

 Köszönöm a kérdést. Ha jól értem, maga most arra kíváncsi, hogy akkor miért virítottam debreceni sállal legutóbb? És hogy három éve hogyan keveredtem az Üllői úti lelátóra? Az én hivatalomban sokoldalúnak kell lenni, azért. Nem jó ez nekem, engem is fáraszt a sokoldalúság, de hivatalból ugye minden hozzám tartozik. Én illetékességből kell, hogy mindenhez értsek.

A nézőtéri rendbontásokról jött a következő kérdés? Mondjátok bátran, nincs nekem takargatni valóm. Igen, jól tudja a kérdező, az is az én dolgom, a megfékezés. Adok két pofont a garázdáknak, aztán hazavarom őket. Ja, bocs, azok nem a garázdák, a Magyar Gárda. Mindegy, mert ők is hozzám tartoznak. Jogszabályi háttér kell a garázdákhoz, meg kemény és határozott fellépés. Semmi rendőri túlkapás persze, Drazsé módra.

Ha kormányra kerülök, megkérdezem a klubokat, mit akarnak. Amit ők akarnak, az lesz. Ha rendet akarnak, rend lesz. Ez ilyen egyszerű. Meg a zembereket is megkérdezzük. Mindenkit megkérdezünk mindenről, és mindenkinek mindent megígérünk. És amit mi megígérünk, az meg van ígérve. Ismertek engem, nem mondanám, ha nem így lenne.

Van még kérdés? Ja, a munkahelyek. Azok is hozzám tartoznak, mind az egymillió, amit megteremtünk. Hogy mikor, azt kérditek? Még meg sem nyertük a választást, és ti itt engem ilyenekkel sürgettek? Hát honnan tudjam én azt? Nem rögtön lesz egymillió munkahely, azt már most megmondhatom.

Jó lenne, ha lenne. Mégis, mit gondoltok, mi vagyok én? Varázsló?

Nem úgy van az, hogy megnyerjük a választást, aztán másnapra ott áll a Fidesz székház előtt az egymillió új munkahely. Nem is lehetne, mert ellopták a szocialisták. Tudom, mert láttam. Tele volt a zsebük új munkahelyekkel. Pucoltak, mint állat, vitték mind az összes új munkahelyet külföldre. Odaadták a multiknak. Ennyire gonoszok.

Tessék, lehet még kérdezni! Hogy én azt mondtam, tíz év alatt lesz egymillió új munkahely? Mikor mondtam ilyet? Ne izéljetek már velem! Égetni akartok? Még hogy tőlem konkrét számot hallottatok! Na, ne! De ha tényleg ezt mondtam, akkor azt biztosan így is gondoltam. Olyan még nem volt, hogy mást gondoltam volna, mint amit gondolni akartam.

Kérdés? Látom, jelentkezik valaki. Nem értem, ha lehetne hangosabban. Vagy érthetőbben, hogy megértsem. Öreg csóka vagyok én már a politikában, nem mai motoros, hogy így mondjam. Hogy a Navracsics nem azt mondta, hogy egymillió új munkahelyet teremtünk, hanem azt, hogy ennyire lenne szükség? A Tibornak nagyon igaza van. Egyébként a Tibor is hozzám tartozik. Meg a gumikalapácsos Molnár Oszkár is nálam van. Szólítsátok egyébként Oszi bácsinak, annyit kapott mostanában, higgyétek el, ráfér egy kis kedveskedés.

Na, még egy utolsó. De tényleg az utolsó legyen, az én időm sem káptalan. Tessék, ott hátul. Igen, maga! Hogy felkötjük-e a kommunistákat? Félreértettétek azt a múltkori dolgot. A Kövér Laci félre lett magyarázva. Ő is hozzám tartozik, illetékességből. Szóval, ő nem kötelet mondott, hanem madzagot. Messze nem ugyanaz, nekem elhihetitek. Azt mondta, hogy több mézet a madzagra.

Ha ott vagyok, biz’ isten, nem hagyom, hogy a kommunisták, akik már többször kifosztották az országot, ilyen rútul kiforgassák a szavait.