A történetet mindenki ismeri: bocsánatot kért Illés Zoltán államtitkár Szél Bernadett képviselőtől, amiért az országgyűlésben azt találta neki mondani: Attól, hogy Ön szép, még nem következik az, hogy okos.

Amiben, mellesleg van valami. Illés Zoltán például se nem szép, se nem okos. Viszont bunkó, amiért ilyet mondott.

Másnap aztán bocsánatot kért. Sms-ben, mert macsóéknál ez a trendi. „Megkövetem Önt a lovagiasság szabályai szerint” írta Illés az sms-ben. Ahelyett, hogy kiállt volna a parlamentben, vagy legalább a tévében mondott volna néhány szót.

Mindenesetre elolvastuk Illés államtitkár sms-ét, tanulmányoztuk alaposan, majd lefordítottuk magyarra.

Helló, te Berni, vagy hogy a lópikulába hívnak. Mink itt ugye, most a pártra gondolok, nem szokjuk tudni a nők nevét. Megjegyezhetnénk, ha akarnánk, mert okosak vagyunk, de nem tartjuk fontosnak. Nálunk a nő nem azért van, hogy megjegyezzük a nevüket.

Hanem, azért, hogy mindég tudja, hol a helye. Ha meg nem tudja, megmutatjuk neki. Megvannak a módszereink. Balog Jóska barátom például a vak komondorra esküszik. Azon tudnak átesni a legjobban a renitens nőneműek. De van, aki a süket tacskókat díjazza. Ha bekenik szappannal a süket tacskó hátát, át sem kell esni rajta, elég rálépni, aztán akkorát taknyol az illető női hölgy, hogy a padló adja a másikat.

Említhetném a Varga Pistát. Tudod te kiscsibém, hogy melyik az! Amelyik azt mondta, hogy nem lenne annyi családon belüli erőszak, ha a nők többet szülnének. Igazat beszélt a Pista. Amíg szülnek, nem verjük őket, emberség is van a világon. Amikor már nem szülnek, akkor már oda lehet csapni nekik, de akkor is csak tenyérrel. Ököllel leginkább csak végszükség esetén, vagy ha már nagyon rászolgáltak.

Láttam a parlamentben, mennyire csodálkoztál, hogy mit mondtam. Nagy hiba volt picinyem. Nem kellett volna csodálkoznod. Nálunk ugyanis ez a normális üzemmenet. Mink odahaza is így beszélünk. Anyánkkal, feleségünkkel, leánygyermekünkkel.

Ajánlom figyelmedbe Kósa Lajost, a debreceni polgármestert. Ő aztán tudja a dörgést, annak az IMF-es csajnak, az Irinának is, hogy megmondta: az a kedves ukrán hölgy.

Ebből látszik, hogy a Lajos egy úriember. Le is kurvázhatta volna az IMF magyarországi irodavezetőjét, mégsem tette. Mert a Lajosnak volt neveltetése. Jó, a buzikat nem szereti, de amúgy tényleg jó srác.

Azt mondjuk, belátom, hogy nem vagyok a szavak embere. Én a vizeket szeretem, meg a fákat. Nem mindegyik fát, csak azt, amelyik a mi fánk. Tudod, néhány évvel ezelőtt is, hogy vertem a nyálam – bocs, de mink itt a frakcióban ezt így mondjuk – amikor ki akartak vágni néhány fát Budapesten, a Nagymező utcában. Mélygarázs lett volna ott, rendezett környezet, jól működő tömegközlekedés. De mi ezt megakadályoztuk, mert nem akartuk, kisanyám.

A Kossuth téren ott engedtük a favágást. Csöndben az éj leple alatt, sunyin vágtuk ki a fákat. Azokért a fákért nem volt kár. Ezt onnan tudom, mert mink mindig tudjuk, hogy mi a jó, és mi az, ami nem. Véssed jól az agyadba butatyúk. És ne panaszkodjál a Kövér Lacinál, mert az egyrészt a mi kutyánk kölyke, másfelől meg, ha sokat ugrálsz, akkor elmondok neked egy szőke nős viccet. Ha meg még ettől se férsz a bőrödbe, megkérem a Selmeczi Gabit, hogy mosolyogjon rád.

Jó, ezt talán mégsem, ennyire azért nem vagyok bunkó. Csak jelezni szerettem volna, hogy megtehetném.

Mondtam már, hogy jó vagy nálam, baby?