Ifj. Hegedűs a más farkával zsidózott
Internet-ország polgárai hetek óta két videót küldözgetnek egymásnak. Mindkét felvétel Hegedűs Lóránt lelkész úr nevéhez fűződik, és...
Internet-ország polgárai hetek óta két videót küldözgetnek egymásnak. Mindkét felvétel Hegedűs Lóránt lelkész úr nevéhez fűződik, és már most előre bocsátanám, hogy a lelkész úr, ha tényleg istent szolgálná, és nem mindenféle gyűlöletes indulatok földi helytartójaként ténykedne, szerény véleményem szerint egyik alkotására sem lehetne nagyon büszke.
Mindkét videó részlet a dicsőséges október 23-án játszódik, a Szabadság téri református templom előtt összegyűlt néhány száz szerencsétlen honfitársunk statisztálásával.
Ifj. Hegedűs néhány évvel korábban, nyilván a keresztényi szeretet és megbékélés jegyében, már megcsillogtatta antiszemita nézeteit. Akkor galíciai jöttmentekről beszélt, s bár a társadalom túlnyomó (és tisztességesebb) része felháborodott ezen, a bíróság felmentette az uszítás vádja alól.
Az, hogy a polgári bíróság felmentette az antiszemita ifj. Hegedűst, sajnálattal állapítom meg, magánügy. A Magyarországon élő magyarok kollektív magánügye. Se többet, sem pedig kevesebbet nem jelent, minthogy a harmadik köztársaság még mindig nem találta meg a megfelelő eszközöket a gyűlöletbeszéd visszaszorítására.
Ez tehát magánügy, ám hogy ifj. Hegedűs felettesei, akik Isten szolgálóinak mondják magukat, megint némák maradtak, már nem az. Magára valamire adó egyház már régen páros lábbal rúgta volna ki soraiból a zsidózó szolgálóját, sőt, tisztességes klérus be sem engedte volna maguk közé.
Ifj. Hegedűs nyilván bátorításnak és beleegyezésnek vette az akkori felettesi hallgatást, és most ismét zsidózott. Idegen tollakkal persze, vagy, ahogyan Pesten mondják: más farkával verte a csalánt.
Először egy Petőfi verset szavalt ezen az októberi napon. Különös módon nem a költő számtalan fennmaradt remek költeménye közül választott, hanem egyet, az irodalmilag – fogalmazzunk finoman, - nem túl sikerültek közül. (Nagy költőnek is lehetnek kis versei...) A közepes iskolai dolgozatok színvonalán álló Petőfi idézettel ifj. Hegedűs Peresz államelnöknek üzent. Mint ismeretes, Peresz, az izraeli gazdaság szárnyalásától megrészegülve egy szerencsétlen, ám nem komolyan veendő mondatra vetemedett. Felvásároljuk Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot, mondta egy szakmai tanácskozáson az izraeli elnök.
Neki üzent most a lelkész úr Petőfivel, a költő „Mit nem beszél az a német!” című versét használva az aljasság újabb lépcsőfokaként: „Foglalod a kurvanyádat, de nem ám a mi hazánkat”, hallhattuk Petőfi magyar hangját, ifj. Hegedűs lelkész úr tolmácsolásában.
Ifj. Hegedűs, úgyis, mint Isten szolgája, ezt követően egy Erdélyi József nevű színészpalántát segített a világot jelentő deszkákra. A sok tekintetben bizonyára kiváló fiatalember Szabó Dezsőnek a zsidó pszichéről írott értekezését osztotta meg a megjelentekkel. A baloldali ideológiákat a zsidók találták ki, olvasta Szabó Dezső véleményét az ifjú színészjelölt. A megjelent szerencsétlenek, akik közül a legtöbben még soha nem hallottak Szabó Dezsőről, persze lelkesen tapsoltak, majd, hogy a műélvezet teljes legyen, egy ismeretlen műkedvelő Gyurcsány takarodj! című slágerlistás örökzöldjét kezdték skandálni.
A református egyház – mint korábban számtalan hasonló esetben – megint hallgatott. Nyilván okuk van rá, hogy ne szóljanak - ha nem lenne rá okuk, biztosan mondtak volna már valamit. Azon már nem is csodálkozunk, hogy a mi köztársasági elnökünk sem szólal meg az ügyben. Nincs rajta mit csodálkozni, hiszen mindenki tudja, hogy Sólyom úr nem hallgatag, hanem következetes. Ha nem szólalt meg akkor, amikor a hivatalban lévő magyar miniszterelnököt egy kisebb, tömegnek hazudott csoport mocskos zsidónak nevezte Budapest belvárosában, akkor érthető, ha ifj. Hegedűs morális ámokfutásai alkalmával is rendre csöndben tud maradni. Ha meg bírta állni, hogy ne szóljon, amikor az Európai Parlamentben, pártállástól függetlenül szinte minden küldött elítélte a magyar kormányfő lezsidózását, s csupán a fideszes képviselők, Szájer József és Schmitt Pál urak néztek zavartan maguk elé, akkor világos, hogy most sem mond semmit.
És talán az sem véletlen, hogy a magyar törvénykezés a rendszerváltozás óta nem tud mit kezdeni a gyűlöletbeszéd szabályozásával. Mert ott van ugye nekünk a szólás és a vélemény szabadsága, ami, minden demokrata tudja, nagyon fontos dolog. Az igazi demokrata, aki nem csak annak látszik, de valóban az, persze azt is tudhatná, hogy emberi méltóság is van a világon, amit szintén nem szabadna az agyagba döngölni – az egyén, vagy éppen a kisebb közösségek személyiségi jogai semmivel sem alacsonyabb rendű demokratikus alapjogok, mint egyesek szólásszabadságnak álcázott morális gátlástalanságai.
Ifj. Hegedűs, és bárki más, legyen pap, bárzongorista, zöldséges, vagy teszem azt, gázóra-leolvasó kisiparos, tehát szabadon zsidózhat. Büntetlenül, következmények nélkül, főnökei tudtával és utólagos jóváhagyásával. Az, hogy jobb helyeken az ilyen embert nem engedik be a rendes társaságokba, közönséges, hétköznapi alapvetés
Ám mifelénk más a mérce: ifj. Hegedűsnek temploma lehet a budapesti Szabadság téren.
Ezen a helyen, ahol a zsidózást nem csupán eltűrik, de van is rá igény, most Wass Albert, Horthy Miklós, Szabó Dezső és Kossuth Lajos szobrokat avattak. Túl azon, hogy a református gyülekezetekben nem nagyon szokás az ilyesmi, másért is háborog a tisztességes emberek gyomra. Vajon a lelkész úr és főnökei kikérték-e Kossuth Lajos leszármazottainak beleegyezését azzal kapcsolatban, hogy a nemzetnek csak dicsőséget szerző ősüket egy lelkészmaskarába bújtatott szellemi kupec ilyen szánalmas társaságban szerepeltesse?
Az amerikai magyar Népszava Szabadság - www.nepszava.com - számáras írt cikk írott változata
