Eltűnt Magyarország külügyminisztere, napok óta nem hallani róla. Utoljára egy héttel ezelőtt hallatta a hangját, amikor a maga udvarias és finom modorában Lázár Jánost tette helyre. Az egykori vásárhelyi polgármester, aki jelenleg a Miniszterelnökséget irányító államtitkárként Orbán Viktor balkeze – a jobb kéz titulus örök életre szólóan Matolcsyé – ugyanis azt találta mondani, hogy az amerikaiak nyomást gyakorolnak a kormányra, hogy a magyar igazságszolgáltatás miként foglalkozzon Gyurcsány és Bajnai ügyeivel.

Ezt a kijelentést cáfolta Martonyi János, diplomatikusan, de egyértelműen, majd eltűnt, mint szürke szamár a ködben.

Pedig lenne miről beszélnie. Merthogy, majd egy hete folyamatosan, helyzet van. Az azeri baltás gyilkos szabadon engedésével ugyanis kiszabadult a dzsinn a palackból, és ahelyett, hogy a gazda kívánságait lesné, mindenféle károk keletkeztek a működéséből. Zászlóégetés Jerevánban, tiltakozás Európa több fővárosában, stb. – a teljesség igénye nélkül csupán érzékeltetni kívánjuk, mennyire visszatetsző, hogy a magyar külügy első (?) embere nem szólal meg az ügyben.

Az okot legföljebb, ha sejteni lehet. Az nem tűnik túlságosan életszerűnek, hogy ne lenne az ügyben mondanivalója: a baltás gyilkos nemzeti hőssé avatásáról, és ezzel párhuzamosan Magyarország maradék hitelességének elveszítéséről és nevetségessé tételéről mindenkinek van véleménye.

Lehet az is, megtiltották neki, hogy bármit mondjon. Helyette a külkapcsolatokkal nemrégiben megbízott, gyakorlatilag Martonyi feje fölé rendelt államtitkár, Szijjártó teszi közkinccsé hivatalos magyar véleményként a maga magvasságait.
Lehet az is, hogy Martonyi szégyenében hallgat.

Mert, így a közvélekedés, Martonyi János egy kicsit más, mint a többiek. Közülük való, de megszólalásaiban, szakmai felkészültségében, megjelenésében más világot sugall, mint a kormány többi tagja. Européer, mondják róla sokan, akinek bizonyára sok fejtörést és álmatlan éjszakát okoz, hogy a kormány generálta nemzetközi „támadásokat” kezelje, és/vagy visszaverje.

Vannak még a kormány közelében az átlagosnál vállalhatóbb arcok. Mondják, hogy Varga Mihály (bennfenteseknek Vargamisi) egészen más minőséget képvisel, mint Matolcsy, és Pokorni Zoltán is nagyságrendekkel hozzáértőbb az oktatás terén, mint Hoffmann Rózsa. Kár, hogy ezek az emberek félre vannak állítva, és nem fejthetik ki igazi tudásukat, a nemzet okulására és épülésére.

Martonyi valóban jó megjelenésű, európainak tűnő fazon - Orbánhoz, Kövérhez, de még Áderhez viszonyítva is, különösképp. Ám egyetlen percig ne gondolja senki, hogy nem az ő kutyájuk kölyke, hogy ne lenne felelőssége abban, ami az elmúlt két évben Magyarországon történt.

Ha csak a szűkebb pátriájára, a külügyre gondolunk: jó képet vág ahhoz, hogy a miniszterelnök, a nagykövetek egyik legfontosabb feladatává tette, hogy azok a fogadó ország újságjaiban védjék a mundér idehaza kikezdett becsületét. Mintha nem az lenne egy nagykövet feladata, hogy ápolja és bővítse az országok kapcsolatát, valamint képviselje az ott élő és az odalátogató magyar állampolgárok érdekeit.

Nincs szánalmasabb annál, mint egy külhoni újságba olvasói levelet író nagykövet.

De Martonyi nem csupán a saját területén – mondjuk így – küzd kihívásokkal. Kormánytagként végigasszisztálta mindazt az ámokfutást, ami az ország átépítésének címszava alatt történt. A teljesség igénye nélkül: az alkotmánybíróság hatáskörének megkurtítását, méltóságának megcsúfolását, a bírói függetlenség felszámolására, a Magyar Nemzeti Bank elfoglalására tett állami kísérleteket, emberek tömegeinek jogfosztását, a magán-nyugdíjpénztárakban felhalmozott megtakarítások ellopását.

Hosszasan sorolhatnánk, és estig sem érnénk a végére annak, amihez ez a többiekhez képest valóban européer, szakmailag felkészült, és megszólalásaiban kellemes látszatot keltő kormánytag tétlenül, azaz, együttműködően asszisztált.

Mondania kellene valamit Martonyi Jánosnak.

És nem csupán az azeri gyilkos kiadatása miatt.

A saját becsülete kívánná ezt.

Mondania kellene valamit.

Vagy, egyszerűen csak lemondani.

P.s. Miután befejeztem ezt a cikket és közzétettem a Nolblogon, kiderült, hogy Martonyi János szerdán reggel mégiscsak megszólalt. Öt nap elteltével hallhattuk először, akkor sem mondott sok újat. Ha csak azt nem, hogy Svájcot kérjük fel, békítsen vissza bennünket az örményekkel. (Akik egyébként nem ránk, magyarokra haragszanak, hanem a kormányunkra.)

Martonyi Azerbajdzsánt hibáztatja, amiért így átvágtak bennünket. Valóban nem szép dolog becsapni egy tárgyalópartnert, de ez nem ment fel senkit idehaza, amiért még egy hivatalos levél szövegének értelmezésével is gondjaink vannak. Az azeriek ugyanis nem azt ígérték, hogy Safarovot (újabban Szafarovnak írják) továbbra is börtönben tartják, hanem csupán azt írták le, hogy náluk általában mi a szokás ilyen esetekben.

Martonyinak, úgyis, mint jogvégzett embernek, értenie kellett volna a levélben foglaltakat. Az adófizetők pénzén foglalkoztatott apparátusról nem is szólva.