Nyoma veszett Farkas Flóriánnak, mintha a föld nyelte volna el. Mondhatnánk, rendben van ez így, szünetel a parlament, nincs most dologidő, érthető, ha a Fideszes honatya a jól megérdemelt pihenőjét tölti.

Csakhogy Farkas Flórián nem csupán a Fidesz országgyűlési képviselője. Cigányember ő, a Lungo Drom és az Országos Cigány Önkormányzat vezetője. Márpedig cigányügyben most van itt a munka dandárja. Pontosabban nem csak most, mert már jó ideje helyzet van. És lesz is még egy ideig, különösen akkor, ha Farkas Flórián nem kerül elő belátható időn belül.

Bár félő, ha előkerül, attól csak még rosszabb lesz az, ami már most sem jó. Farkas Flórián országgyűlési képviselő ugyanis romaügyekben feltűnően visszafogott. Finoman fogalmaztunk, amikor ezt írtuk, mondhattuk volna azt is, hogy semmit sem tesz az övéiért, elárulta a cigányokat, eladta a lelkét néhány jó magyar Fideszes forintért.

Ezekben a hetekben, hónapokban, amikor kétes eredetű, amúgy betiltott hordák vonulnak Devecserre, Ceglédre, fenyegetik a romákat, és minden jó ízlésű emberben rosszízű emlékeket ébresztenek, Farkas Flórián hallgat. Nem szólal meg sehol, nem tiltakozik a nyilvánosság előtt, nem megy a helyszínre, hogy személyes jelenlétével igyekezzen oldani a feszültséget.

Farkas Flórián már jó ideje nem tudja eldönteni, hogy mi is ő valójában: rendes cigányember, vagy Fideszes képviselő. Elvileg a kettő között lenne átjárás, de jelenleg nincs.

Farkas Flóriánnak, mint magyar cigányembernek, bizonyára van magánvéleménye arról, ami mostanában az országban történik, de oka lehet rá, hogy nem mondja. Pedig, ha valaki, ő tudja, hogy micsoda szemfényvesztés, ami cigánypolitika címszó alatt zajlik ma Magyarországon. Hogy a felzárkóztatásnak nyoma sincs, a romák tanulási és munkába állási esélyei soha nem voltak olyan rosszak, mint mostanában. Jelenük kilátástalan, jövőjük reménytelen.

A biztonságukról nem is beszélve.

Talán, ha a parlamenti szünet végeztével Farkas Flórián parlamenti képviselő váltana néhány szót egyik-másik kollégájával. Vona Gáborral például, vagy a beszédes nevű Zagyva György Gyulával. (Novák Elődről most nem is szólva - ő az a kolléga, aki a legmélyebb álmából felverve is képes kiselőadást rögtönözni a cigánybűnözésről).

Pedig a baj nagyobb, mint látszik. Nem kívánjuk senkinek, főleg magunknak, Magyarország tisztes polgárainak nem, de előbb-utóbb háború lesz. Vér fog folyni, mert egyre nő a kiszolgáltatottság, napi gyakorlattá vált a megaláztatás, jövőképpé a reménytelenség. Elfogy a türelem. Háború lesz, amiből senki nem kerül ki győztesen, még azok sem, akik most cinkos hallgatásaikkal erre játszanak.

Farkas Flórián a cigányok érdekei helyett most a kenyéradó gazdái szolgálatát választotta. Próbál megfelelni az elvárásaiknak, pedig tudhatná, hogy hiába is próbál hasonulni hozzájuk. Farkas Flórián a Fideszesek között mindig cigány marad, képviselőtársai, amikor azt hiszik, hogy nem látja, a frakcióülések végeztével diszkréten megtapogatják a zsebeiket, megvannak-e még az értékeik. És ne csodálkozzon, amiért ezzel párhuzamosan a romák is kitagadják maguk közül. Az ő szemükben áruló lett. És, ami még ennél is rosszabb: gádzsó, a politikusi kor végső határáig.