Amikor ezeket a sorokat írom, éppen úgy áll, hogy a jegyzők majd személyesen vagy munkatársaik révén felkeresik az állampolgárokat, akik nyilatkozhatnak, hogy akarnak-e szavazni. Mire befejezem, már valószínű, hogy nem így lesz. Nem lehet tudni semmi biztosat, a Fidesz éceszgéberei óránként állnak elő újabb, s újabb ötletekkel - a libák meg csak döglenek és lerakódnak, mint a guanó, keményen vastagon.

Nem tudni, mi lesz ebből a regisztrációból. Nem azért nem tudni, mert az L’Unita című olasz lap arra szólítja fel az Unió illetékeseit, hogy a regisztráció antidemokratikus volta miatt függessze fel Magyarország uniós tagságát. Mint tudjuk, a délceg kétharmadot mindez nem érdekli: töretlenül tör előre, mint atomjégtörő a fürdőkádban, és még az sem állítja meg, hogy a kádba elfelejtettek vizet tölteni. (Lehet, hogy volt benne, de Selmeczi Gabriella megvédte.)

A szabadságharc folytatódik, csapataink harcban állnak, semmi sem állhat a rugalmas elszakadás útjába. Siker, siker hátán, a világ irigyel bennünket, rajtunk kívül már mindenki más gyarmat, egyedül mi tartjuk magunkat, hála a Turulban Született útmutatásainak. Győzelemre áll az ország, soha még ennyire tekintélyes nem volt a magyar, utoljára talán a lóról történő hátrafelé nyilazás idején volt ilyen ázsiánk. (Pardon: ázsiónk.)

Akkor legalább féltek tőlünk, ma meg csak röhögnek rajtunk. Ez is siker persze, mert minden jobb cirkuszban kell egy bohóc, aki a tűznyelő és a hasbeszélő mutatványa között, de még azelőtt, hogy a bűvész kilopná a kalapból a közös nyulat, szórakoztatja valamivel a közönséget. Matolcsy György, akit az internetes közösség eléggé el nem ítélhető módon, Kusza Szemként emleget, bármilyen nemzetközi testületet képes megnevettetni. Még a gatyáját sem kell letolnia, hasra sem kell esnie, az is elég, ha mond valamit. A nevetéstől szem nem marad szárazon, a telt ház és a visszatapsolás minden előadáson garantált.

Idehaza viszont egyre ritkább a vidámság, a régió szamárpadjába száműztek bennünket, mi vagyunk a legszomorúbb barakk. Pedig lenne ok a derűlátásra: egy parasztembernek kinéző parasztember odanyilatkozta a Békemenetet követően, hogy azért tüntet Orbán mellett, mert „ilyen jó kormányzó urunk nem volt Horthy óta”.

Ezzel együtt, nem szívesen lennék a jegyzők helyében, akik majd regisztrálni jönnek a lakossághoz. Ahogyan én a magyarokat ismerem, nem mindenki jól nevelt, vannak köztünk olyanok is, akiknek nem volt gyerekszobájuk, vagy, ha igen, akkor tehénre nézett. És az ilyenektől még az is kitelik, hogy akár hirtelen felindulásból, akár előre megfontolt szándékkal, nagyobb használati tárgyakat, teszem azt, irodabútorokat, vagy konyhaszekrényeket vágjanak a jegyzők fejéhez.

Itt minden megtörténhet, ám rendszerint még annál is rosszabb történik. Azon sem csodálkoznék, ha holnapra kiderülne, hogy minden választóképes korú szavazónak személyesen a Turulban Születettnél kell vizitálnia, a kormányzó úr felcsúti birtokán. Aki igazolni tudja, hogy valamelyik Fideszes potentát rokona, de legalábbis, boldog őse, annak nincs mit izgulnia. Kap egy kék színű cédulát, és mehet isten hírivel: szabad országban mindenki arra szavaz, akire szabad.