Honnan ez a gyűlölet?
Interjút közölt a 168 óra című újság az ismert szociológusnővel, médiakutatóval. A hölgy egy kérdésre válaszolta felidézett egy nemrégiben...
Interjút közölt a 168 óra című újság az ismert szociológusnővel, médiakutatóval. A hölgy egy kérdésre válaszolta felidézett egy nemrégiben történt esetet. Autóval ment valahová, amikor tüntetők egy csoportja állta el az útját. Egy jól öltözött hölgy, dühtől remegő hangon sziszegte neki a gépkocsi nyitott ablakán keresztül: jövőre már nem te fogsz ebben az autóban ülni!
Az interjú aztán más irányban folytatódott, engem azonban, azóta sem hagy nyugodni az, amit olvastam.
Honnan ez a gyűlölet egyesekben? Velük született, vagy útközben kapták magukra?
Mit érthetett a jól szituált hölgy az alatt, hogy jövőre már nem te ülsz ebben az autóban? Honnan ez az egyen-tegezés, amely mára már rémisztő méreteket öltött az országban?
Régen, ha valaki indok nélkül letegezte az embert, gyorsan jött a válasz: Honnan ismerjük egymást? Talán együtt őriztünk libát?
Ma már ki sem kéri magának az ember, ha valaki, akit soha nem látott, és aki őt sosem látta ezelőtt, letegezi.
Régebben a magyar ember a nyelvünket nem ismerő külföldieket tegezte. Hat-száz fo-rint! Nem ér-ted? HATSZÁZ! - ordította a boltban az eladó a nyelvünket nem ismerő külföldinek.
A má-so-dik ut-ca balra! Hogyan mon-gyam, hogy meg-ér-csed? Má-so-dik utca! Nem érted? Balra!
Ma már honfitársainkat is tegezzük, főleg, ha nem értünk egyet a nézeteikkel. Takarodj! – zúgja a tucatnyi tüntető a miniszterelnöknek, miközben az egyre dráguló tojással próbálják eltalálni.
Ahogyan az a gyűlölet-könyvekben meg van írva: dagadó nyaki erekkel, torzult arccal, vérben forgó szemekkel.
Persze, hogy tegeznek, hisz aki másként gondolkodik a világról, az nekik idegen. Mondják is, hogy hova menjen az ilyen - újabban már nem is az anyja micsodáját emlegetik úticélként, hanem egy közel-keleti országot. Mintha a magyarok egy részének az lenne a hazája, és nem ez.
Vajon mit érthetett a decens kis hölgyemény azon, hogy jövőre már nem te ülsz ebben az autóban? Tud valamit? Valaki megsúgta neki, hogy mi lesz itt jövőre? Hogy nem csak a kormányt, de még annak az ellenzékét is elkergetik?
Hogy jönnek az újak? A tisztakezű tévedhetetlenek, akiknek még soha nem volt alkalmuk hibázni? Akik majd két parlagfű irtás között megmondják, hogy kinek lehet autója? És akinek nem jár autó, attól elveszik?
Ki veszi el, és kitől? A magunkfajta a magukfajtától? (Idézet Morvai Krisztina egyetemi oktató újságban megjelent leveléből).
Honnan ez a korábban soha nem tapasztalt gyűlölet?
Talán tudat alatt nem is az autóban ülő médiakutatót utálják.
Saját magukkal van bajuk. Az elrontott életükkel, az elszalasztott lehetőségeikkel, a rosszul álmodott álmaikkal.
Mindazzal, amit jó lenne másra fogni, de nem lehet.
Jó lenne, a körülményeket hibáztatni, amelyek nem hagyták őket kibontakozni.
Pedig nem elegáns a saját restségünk és tehetségtelenségük miatti kudarcok okát másokban keresni. Mindig másban találni meg a hibát.
Nem tisztességes valakit csak azért letegezni, mert nem érti a nyelvünket.
És azt sem, akinek értjük a nyelvét, de amit mond, azt nem akarjuk megérteni.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
