Most mindenki azon van felháborodva, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nettó 24 millió forintot fizetett egy 49 oldalas tanulmányért.

Még feljelentés is született az ügyben, hűtlen kezeléssel gyanúsították a minisztériumot, mondván, nem elég, hogy a Fradi stadion projektjéhez kapcsolódó tanulmány oldalanként félmillió forintba került, de ráadásul az internetről lett összeollózva, és tele van mindenki által ismert alapvető tényekkel.

Itt megállnék egy paraszthajszál erejéig. Először is: nem szabadna irigynek lenni, örülni kellene a mások sikerének. Hogy lám, a látszat csal, és minden nehézség ellenére igenis, vannak olyanok, akik boldogulnak. Jobb lenne persze, ha a mostaninál többen boldogulnának, de amíg ez nem lehetséges, addig is tanuljunk meg a mások boldogságának örülni. Feljelentés helyett felállva tapsolni annak, hogy a jelzett tanulmány írói mostantól bizonyosan nem 47 ezer forintból élnek, mint Zsiga Marcell, a Fidesz miskolci embere, és ha vajat is szeretnének kenni a kenyerükre, akkor még kecskét sem kell tartaniuk, amint azt Pintér Sándor ajánlotta a nélkülözőknek.

A feljelentők azt is nehezményezik, hogy a tanulmány nem csupán sokba került az adófizetőknek, de számos nevetséges közhelyet is tartalmazott. Például azt, hogy hol helyezkedik el Magyarország, milyen az éghajlata, és hasonlók. Ezért született a feljelentés, amivel nem lehet egyetérteni.

Mert a fenti információk ugyan a legtöbb magyar ember számára teljesen nyilvánvalóak, és egy retardált napközis is fejből fújja az összes ezzel kapcsolatos adatot, ám ne zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy a tanulmány a kormány számára valóban olyan új információkat tartalmazott, amelyekért érdemes volt ennyit fizetni.

Honnan tudjuk, mi egyszerű halandók, hogy mit tud a kormány? Hátha idáig abban a hitben élt, hogy Magyarország nem Európában van, hanem valahol máshol. Afrikában például, beékelődve néhány banánköztársaság közé, vagy Ázsiában, ahonnan mostanság köztudottan a szél fúj. Igaz, arrafelé, többnyire diktatúrák és félkatonai rendszerek találhatók, ám ez bennünket ne zavarjon, a miniszterelnök is megmondta, hogy mi demokrácia vagyunk, és elkötelezettek az európai értékrend iránt.

Nem kizárt az sem, hogy a kormány számára az is egy vadonatúj információ, hogy nálunk kontinentális az éghajlat. Mi, többi magyarok, akik nem vagyunk kormány, és nem dolgozunk a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban, persze tudjuk ezt, és kiröhögnénk azt a szerencsétlent, aki pénzt próbálna tőlünk kérni egy ilyen hülye információért. De ki tudja: hátha Navracsics minisztériumának ez egy igazi nóvum. Lehet, hogy úgy válogatták össze az embereiket, az élvezett előnyt a felvételnél, aki nem tudta, hol van Magyarország, milyen az éghajlata, és melyek a legnagyobb folyói.

Aki korábban azt hitte, hogy a Volga, az Eufrátesz a két legnagyobb magyarországi folyó, annak tényleg minden kincset megér egy olyan információ, miszerint ez nem így van. Az ilyen képes értékelni, ha megtudja az igazságot, hogy Magyarország két legnagyobb folyója a Duna és a Tisza.

Úgyhogy nem kellett volna elhamarkodottan feljelenteni Navracsicsékat, és hűtlen kezeléssel vádolni őket. Lehet, hogy tele vannak jó szándékkal, és tényleg nem tudnak semmit. Ha ez így van, akkor tulajdonképpen még kevés is a 49 oldalas összeollózott dolgozatért a nettó 24 millió forint.

Végezetül, bár nem szeretem, amikor egy munkáért egyesek aláígérnek, már most jelzem, hogy amennyiben legközelebb lesz hasonló megbízás, az én cégem feleannyiért is elvállalja a feladatot. Nettó 12 millió forintért bárkinek a tudomására hozom, hogy Magyarország fővárosa Budapest, legnagyobb tava a Balaton, némi pluszért pedig azt is elárulom a megrendelőnek, hogy az itt élő emberek anyanyelve a magyar.