Hogyan vezessük félre olvasóinkat? (Bevezető a Kis Magyar Csúsztatástanba)
Tételezzük fel, hogy bulvárlap vagyunk. Borsnak hívnak bennünket, de ennek nincs jelentősége, hívhatnák másképp is az újságot.Miután bulvárlap...
Tételezzük fel, hogy bulvárlap vagyunk. Borsnak hívnak bennünket, de ennek nincs jelentősége, hívhatnák másképp is az újságot.
Miután bulvárlap vagyunk, profilunkhoz híven főként hírességek ügyes-bajos dolgaival foglalkozunk – különös tekintettel arra, hogy ki kivel, hol, hányszor és mennyiért? Politizálni nemigen szoktunk, amúgy is megosztott az ország, mi pedig, akárcsak a mi köztársasági elnökünk, a nemzet egységén munkálkodunk.
Nem megosztani, hanem eladni akarunk.
Magunkat akarjuk eladni, vagyis a lapot. Lehetőleg mindenkinek,aki vevő ránk. Fiataloknak és öregeknek, kutyásoknak és macskakedvelőknek, alkeszeknek és absztinenseknek.
Persze, valahol mi is emberek vagyunk: vannak szépségideáljaink, kedvenc futballcsapatunk, és még politikai elkölezettséggel is rendelkezünk. Utóbbit persze nem szoktuk kimutatni – mint már volt szerencsénk említeni, nem megosztani, hanem eladni akarunk.
Most jön a feladat.
Tételezzük fel, persze nem valóságosan, hanem csak úgy, játszásiból, hogy számunkra Orbán úr egy paraszthajszállal szimpatikusabb, mint az a másik, akinek a nevét csak megszokásból nem írjuk csupa kisbetűvel. Ebben a helyzetben egyszercsak megszimatoljuk, amit egyébként már mindenki tud, miszerint Orbán úr, a Fidesz elnöke Amerikába készül. Nem holnap indul az egykori miniszterelnök, hanem jó egy hónap múlva, augusztus végén, de egy ilyen utazást nem árt alaposan előkészíteni. Nemcsak neki és a stábjának, de nekünk is, akik függetlenül és elfogulatlanul szeretünk írni a politikusokról.
Miután Orbán szimpatikusabb nekünk, mint az a másik, ezért a Fidesz elnökének amerikai útját igyekszünk úgy feltüntetni, mintha odakint ő nagyon nagy becsben lenne tartva. Megpróbáljuk azt a látszatot kelteni, mintha tárt karokkal fogadnák mindenhol, és ahova beteszi a lábát, ott hangosan tapsolva, felállva köszöntenék. Mintha tényező lenne bárhol is abban a közegben, ahol felelős emberek szoktak eszmét cserélni a világ dolgairól.
Szeretnénk ezt elhitetni az olvasóval, bár tudjuk, hogy nem lesz könnyű. Orbán ugyanis Amerikában egyáltalán nem népszerű. És nem azért, mert odakint nem túlságosan lelkesednek az alacsony, köpcös pasasokért. Sok más, mondhatni nyomós oka van ennek, mi magunk is számos ilyet fel tudnánk sorolni. Például, azt, hogy 2001-ben, amikor Orbán éppen miniszterelnök volt, és a derék terroristák két repülőgépet nekivezettek az ikertornyoknak - sok halott, rengeteg sebesült, mérhetetlen anyagi és erkölcsi kár - a magyar országgyűlésben ideiglenesen állomásozó MIÉP vezetője, bizonyos Csurka István, ezt írta a lapjában,a Magyar Fórumban: az amerikaiak azt kapták, amit megérdemeltek.
Az amerikaiak, akik Orbán pártelnöktársa szerint megérdemelték, amit kaptak, kérték Orbánt hogy minisztterelnökként határolódjon el ettől a kijelentéstől – hiába.
Nem sokkal ezután Orbán kedvenc közszolgálati rádiójának az elnöke, bizonyos Kondor Katalin mekegésnek nevezte az amerikai nagykövetasszony megszólalását. Jobb helyeken ennél kevesebbért is páros lábbal menesztik, aki ilyet elkövet, Orbán Magyarországában még egy nyilvános ejnye-bejnyét sem ért meg a dolog.
És az sem volt nagyon szimpatikus az amerikaiaknak, amikor – saját kormányát is meglepve – Orbán az utolsó pillanatban a svéd vadászrepülőkre cserélte az amerikai gépeket.
Amióta nem miniszterelnök, Orbán megítélése ha lehet, még tovább romlott. Az elmúlt években egyre nyilvánvalóbb populizmusa szalonképtelenné tette az amerikaiak szemében - egyedül az idősebb Bush-hal, aki egy időben az EgyesültÁllamok elnöke volt, ápol valamelyest elfogadhatónak mondható kapcsolatot.
Direktbe hazudnunk persze nem szabad, mert bár bulvárlap vagyunk, mi is ismerjük a dakota mondást: a hazug újságot hamarabb utolérik, mint a sánta szerverfeltörőt.
A feladat tehát nagy és majdhogynem reménytelen.
Elkezdjük megoldani a kötelező házifeladatot: először is, írjuk bele a leadbe a következő mondatot: Orbán Viktor ismét találkozhat Bush elnökkel 7 év után. Igaz, ezúttal nem a Fehér Házban, hanem az amerikai elnöki család rezidenciáján. Ami biztos: az elnök apja biztosan fogadja őt.
Tudjuk persze, hogy ez csúsztatás, de joggal bízhatunk benne, hogy az egyéb híradásainkon elbutult olvasótáborunk ezt simán beveszi. Orbán ugyanis nem találkozhat Bush elnökkel 7 év után –a mostani elnök, George Bush ugyanis egyáltalán nem hajlandó őt fogadni. Nem hazudtunk, hiszen Orbán tényleg elmegy az amerikai elnöki családi rezidenciára - ahol azonban nem a mostani amerikai elnök, hanem annak apja, id. George Bush fogadja majd. A két Bush - ezt az apróságot nem kötjük olvasóink orrára -, nincs jóban egymással: apa és fia között kifejezetten hűvös a viszony.
Miután a lead, úgyis, mint érzelmi felütés megvan, folytatjuk a cikket: A Fidesz elnöke augusztus végén teszi tiszteletét a Bush-család Maine állambeli birtokán. Nagy szó ez, hiszen így Orbán olyan vezetők nyomdokába léphet, mint Putyin volt orosz elnök, vagy Sarkozy francia államfő, akik mindketten tavaly vendégeskedtek a pazar, viktóriánus stílusban épült házban. A birtok több, mint száz éve áll a Bush család tulajdonában, közvetlenül a tengerparton fekszik, és persze szigorúan őrzik .
Úgy teszünk, mintha a Bush család Maine állambeli birtoka minden Bushok birtoka lenne, beleértve az USA jelenlegi elnökét is. A valóság ezzel szemben az, hogy az említett bírtok idősebb Bush birtoka, akinek a viszonya a fiával, aki az USA elnöke…lásd, mint fenn. A következő mondattal azt sugalljuk a mi olvasótáborunknak, hogy Orbán Putyin és Sarkozy elnökök nyomába léphet, hiszen ők is találkoztak az amerikai elnökkel. Még megírjuk azt is, hogy a villa közvetlenül a tengerparton fekszik, és nagyon szigorúan őrzik.
Ezzel a mi cikkeinken szocializálódott olvasóban azt a képzetet keltjük, mintha ez a ranch egy nagyon-nagyon fontos ember nagyon-nagyon fontos villája lenne. Persze, az id. George Bush még ma, visszavonultságában is tényező, de mi tudjuk, amit a mi olvasóink nem, hogy a nem fontos, de tehetős tényezők villája is gyakran a tengerparton van, és azokat is igen szigorúan őrzik.
Ennyi ópiumtól az olvasó már teljesen elkábult, befejezhetjük a meggyúrását: Azt egyelőre nem tudni, hogy a ranchon kezet ráz-e Orbán az akkor még hivatalban lévő fiatalabb Bushal, azonban a tervek szerint apja (a volt elnök) biztosan fogadja. Fideszes körökből úgy értesültünk: a látogatás alkalmat adhat arra, hogy Orbán egyszerre két – egykori és jelenlegi – amerikai elnökkel (apa és fia) is találkozhasson.
Mi is tudjuk, csak nem mondjuk: Orbán nem fog a ranchon kezet rázni az USA jelenlegi elnökével. Ifjabb Bushnak ugyanis esze ágában sincs találkozni Orbánnal – ikertornyok, Kondor és vadászgépek beszerzése – ráadásul az sem valószínű, hogy az apjával rossz viszonyban lévő elnök éppen Orbán látogatása idején megy el a ranchra.
Még néhány kisebb csúsztatás a képaláírásban – utána elégedetten hátradőlhetünk jól megérdemelt babérjainkon: a magunk által önként felvállalt feladatot sikeresen megoldottuk.
E kis, a politikába tett kiruccanás után visszatérhetünk ahhoz, ami a lényegünk: a Győzikék, Annácskák és Tüncik világába.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írott cikk írott változata
