Hogyan fújták le Morvai Krisztinát?
Lefújta a brutális rendőrállam Morvai Krisztinát, aki nemcsak harcos jogvédő, egyetemren tanító pedagógus, hanem egy ideje a Jobbik nevű párt Európai Uniós listavezetője is. A Jobbik nem nagyon kedveli az Európai Uniót, sőt, kifejezetten kiütést kap tőle, normális ésszel nem is nagyon lehet érteni, miért kaparnak annyira a képoviselői helyért.
Hanem most az van, hogy a rendőri önkény fogta magát, és úgy döntött: március 15-e alkalmából lefújja könnygázzal ezt a kedvesen mosolygó, szép arcú, kellemes hangú törékeny nőt. És hogy a szolgáltatás teljes – full-service – legyen, meg is rugdossák, ahogy illik.
Vagy nem.
Amit már biztosan tudunk, igaz, nem hivatalos forrásból, hanem jól bejáratott információs csatornákon keresztül, az az, hogy miként is került egy kétgyermekes, amúgy gondos családanya március 15-én az esti órákban egy felbőszült embercsoport élére. Hogyan keletkezhetett a rendőrökben az a kétségkívül hamís látszat, miszerint Morvai Krisztina nem is annyira békés, jóarcú és kellemes hangú hölgy, mint amilyennek nem is látszik. Miért gondolhatták a derék egyenruhások, hogy az időnként palesztinkendőt viselő hölgy felforgatás és rendzavarás céljából jelent meg a helyszínen, ahol, ahelyett, hogy jogkövető magartartást tanúsított volna, a végsőkig felidegesítette az ott lévő egyenruhásokat.
Morvai Krisztinának mint köztudott, ikergyermekei vannak, s mint a kétgyermekes anyák többsége, ő is örült a március idusára eső szép vasárnapnak. Boldog volt, hogy a szabadságharc és a forradalom emléknapját a gyerekeivel töltheti, hogy aznap nem volt munkahelyi elfoglaltsága, hogy az egész napja a gyerekeié lehet.
Már kora reggel kiugrasztották ágyából a lurkók, feltűzték a kokárdájukat és nekivágtak anyjukkal a városnak. Jártak a Várban, elmentek a Pilvax közbe, anyuka még nyalókát is vett nekik – ez is új volt, hiszen máskor igen szigorú az édességekkel kapcsolatban. Közben elmesélte nekik, hogy ki volt Petőfi, Vasvári, Kossuth, Jókai és a többiek, hogy ezek az akkor fiatal emberek hogyan és miért lettek márciusi ifjak.
Szinte észre sem vették, úgy elment a délelőtt. Egy vendéglőben finoman megebédeltek, majd ismét nyakukba vették a várost, rohangásztak a Nemzeti Múzeum lépcsőin, végül fáradtan hazaindultak.
Az ikreknek ezúttal nem kellett kétszer mondani, hogy feküdjenek le aludni, vacsora nélkül, épp csak hogy egy rövid fogmosás után, már úgy aludtak, mint a bunda. Krisztina asszony is lefekvéshez készülődött, haját éjszakára mindenféle trükkös hajcsavarókkal igazította el, hogy másnap, a munkahelyén, ahogyan azt már tőle megszokták, kedves, aranyos, barátságos hölgyként jelenhessen meg. Épp az arcát készült telepakolni a csak nők által ismert összetételű és funkciójú varázslatos csodakrémekkel és kenceficékkel, amikor csöngettek az ajtón.
- Morvai Krisztina?- kérdezte egyikük, és a közben résnyire nyíló ajtón már nyomult is befelé. – Velünk jön.
- Nem is. De majd fog. Tüntetni visszük. Kiabálni, rikácsolni, kellemetlen, sipító hangokat kiadni magából. Rendőröket szidalmazni.
- De hát én már békésen lefekvéshez készülődtem. Épp mesélni akartam a gyerekeimnek, de mire az összes csavarót betettem a hajamba, elaludtak.
– Három percet - tette a hozzá a másik. Mindig így csinálják, tudjuk az átkosból: van egy jó, meg egy rossz rendőr. De azért arra kínosan vigyáznak, hogy még a jó rendőr is rossz legyen.
- És ha nem megyek? - tett még egy kísérletet Morvai Krisztina. – Nem akarok tüntetni, handabandázni, nem akarom megzavarni a mások ünneplését.
- Parancs – mondták egyszerre a rendőrök. - Már fél perc eltelt. Itt megvárjuk, amíg magára kap valamit. És a palesztin kendőt se felejtse el, jól megy a hajához.
Néhány perc múlva Morvai Krisztina kétgyermekes édesanya már egy szirénázó rendőrautóban ült, két nagydarab egyenruhás között.
- Tüntetni – mondta a jó rendőr. –És kérném, saját érdekében, felejtse el egy időre ezt az édesanya-filinget. Tessék rikácsolni, antipatikusnak lenni: a tévénézők ezt várják el magától.
- Tévénézők?
- Naná. Mégis, mit gondol, magunknak csináljuk ezt a felhajtást? Lenne jobb dolgunk is. Egy csomó csatorna embere vár már bennünket, meg van beszélve. Magát meg szépen lefújjuk könnygázzal.
- Fölösleges – mordult egyet a rossz rendőr. – Már ezt a Gaudi Nagyot is kiráncigáltuk otthonról. Ott utazik a mögöttünk lévő rendőrkocsiban. Egész nap az Állatkertben volt a családjával, kicsit még most is zsiráf-szaga van.
Ezen jót röhögtek a rendőrök, cinikusan, államapparátusosan. Tetszett nekik a zsiráfszag.
Na, valahogy így esett, hogy Morvai Krisztinát lefújták könnygázzal. Öröm az ürömben, hogy a tízmillió magyar állampolgár döntö többségét nem fújták le. És meg sem rugdalták őket.
Pedig, lett volna rá igény.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
