Legalább végre megtudtuk, hogy az állam hogyan nem működik! Még jobb lenne persze, ha azt is tudnánk, hogy hogyan működik az állam, mindnyájunknak hasznosabb lenne, de ne legyünk türelmetlenek. Időnk, mint a pelyva - talán majd ennek kifejtésére is talál módot valamikor a mi köztársági elnökünk.

Mert aki tudja, hogy hogyan nem működik az állam, annak nyilván arról is van kialakult véleménye, hogy hogyan működik.

A mi köztárasági elnökünk szerint ugyanis az, hogy rajta kívül az összes közjogi méltóság, valamint a parlamenti pártok vezetői, volt államfők és volt miniszterelnökök részt vesznek a szombati csúcson, nos, ez a közös gesztus az ország véleményformálóitól, mind annak a jele a mi köztársasági elnökünk számára, hogy az állam hogyan nem működik.

A mi köztársasági elnökünk mindezt Ammanból üzente nekünk Budapestre. Amman, akik jártak már ott, azt mondják, szép hely. Kicsit messze van tőlünk, de a nagy államférfit éppen az különbözteti meg tőlünk, a hétköznapok szürke robotosaitól, hogy nagyobb távlatokra tekint, és magasabbra fókuszál a horizontja.

Egyébként meg éppen zajlik valami világválság, nem nagy persze, talán nem is minden ország megy tönkre. Eddig csak az izlandi állami bank dőlt be, az országot, igaz, viccből, már árulják is az Interneten.Lehet licitálni Izlandra, egy jobb magyar lottófőnyereményből meg lehet venni az egész szigetet, fjordostól, mindenestől.

Igaza van hát az államfőnek, hogy ebben a válsággal terhes időszakban a kies és messzi Jordániában építi a kapcsolatainkat. Egyszer talán még ez is jó lesz valamire - különös tekintettel arra, hogy miközben ő felelősségteljesen tárgyal, felesége, Erzsébet asszony un. női programokon vesz részt.

Közben a nagy európai országok államfői – Sarkozy, Merkel, meg a hozzájuk hasonlók – mindenféle közös kilábaláson törik a fejüket. Tanácskoznak, tárgyalnak, kiutakról, megoldásokról, megteendő intézkedésekről beszélnek.

Az ő bajuk, hogy fogalmuk sincs arról, mi fán terem a bánáti bazsarózsa.

Nem gondolom persze, hogy idehaza most hirtelen mindenki megváltozott. Hogy a farkasokból bárányok lettek, a kapzsi gonoszokból nyíltszívű tisztakezűek.

Nyilván van politikai számítás is abban, hogy a kormányfő összetrombitálta a nemzet nagyjait. Mint ahogy az sem minden érdek nélkül való, hogy a Fidesz,  igaz, némi magakelletés után, de elfogadta a miniszterelnök invitálását. Persze, hogy a fenntartásaikat hangoztatták, de hát ezt hívják politikának: hogy nem omlunk azonnal a másik karjába, nem öleljük a keblünkre, akit nem rég még szalonképtelennek tartottunk. (És annak tartjuk most is.)

 Csak hát vannak nagyobb, közös bajok, amikor már nem elegendő a másikra való mutogatás. Előbb ki kell jutni a gödörből, utána lehet visszanézni, hogy megállapítsuk: ki is ásta ezt a gödröt, és milyen célszerszámokkal dolgozott az illető? Ehhez azonban egymást segítve, a közös tudást összeadva le kell tudni a mélységet – ha nem jövünk ki soha, hanem örökre a legalján marakodunk, akkor nem lesz honnan visszanézni.

A mi köztársasági elnökünk most mindebből látványosan kimarad. Ez nem az ő ügye, üzente a maga sajátos módján, a rá egyébként más alkalmakkor is jellemző hűvös távolságtartásával. Hogy ezt Kumin főtanácsadó ajánlotta neki, vagy saját önnön kútfejéből pattant elő a vélemény, valószínűleg soha sem fogjuk meg tudni.

Amit tudunk, mert már számtalanszor elmagyarázta nekünk, az az, hogy neki a nemzet egységén kell munkálkodnia. És hogy a nemzet egységén hol, és hogyan tud a leghatékonyabban munkálkodni, azt ő tudja a legjobban.

Nem tudhatjuk. Lehet, hogy éppen Ammanban, vagy a bánáti bazsarózsák környékén keresendő a megoldás kulcsa.

A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata