Szavazásra buzdítja a hívő zembereket a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a közelgő Európa Parlamenti választások alkalmából. Nincs ebben semmi rossz, sőt, éppen ellenkezőleg: nálunk az egyházak köztudottan távol tartják magukat a politikától, eszük ágában sincs, hogy beleártsák magukat ilyen földi gyarlóságokba, van nekik dolguk e nélkül is elég.

Most sem azért mondják, a híveknek, hogy szavazzanak, mintha valamelyik politikai oldalhoz közelebb állnának, mint a másikhoz. Távol álljon tőlük az ilyen állásfoglalás, ha tehetnék, még a látszatát is elkerülnék, hogy a Fidesszel szimpatizálnak.

Nem maguk miatt kérik hát a zembereket, hogy menjenek el szavazni, hanem azért, mert felelősséget éreznek a hazáért és Európáért. A haza és Európa sorsa ugyanis a tét június 7-én, nem mindegy, hogy elmegyünk-e szavazni, s ha igen, melyik képviselő neve mellé húzzuk be a zikszet.

Mert nem lenne jó, ha az ördög győzne, és felülkerekedne a gonosz – megnézheti akkor magát a haza és Európa!

Hál’ istennek mostanság erre kevés az esély, de tudjuk, az ördög soha sem alszik. Érthető hát, ha a pártoktól semleges püspökök tutira mennek, és az általuk megfogalmazott közleményt május 31-én felolvassák a templomokban. Nyilván a legteljesebb politikai semlegesség jegyében zajlanak majd ezek a felolvasások - nem mondja majd egyik pap sem, hogy erre, vagy arra a pártra szavazzatok. És azt sem mondják majd, hogy kire nem szabad szavazni, mert nem jó ember, kénköves láng csap ki a szájából.

Ehelyett csak visszafogottan, mondhatni nagy általánosságokban fogalmazzák meg a hívők számára az eligazítást. A teljesség igénye nélkül néhány püspöki támpont, hogy mely jelölteket kell támogatni:

"…Akik  készek előmozdítani az emberi élet tiszteletét és védelmét a fogantatástól a természetes halálig; akik készek támogatni a családot, amely a férfi és a nő közötti házasságra épül és a társadalom alapsejtje; akik készek a munka és a dolgozó ember méltóságának és szociális jogainak védelmére és erősítésére; akik támogatják a gazdaságnak erkölcsi értékekre épülő megszervezését; akik előmozdítják az igazságosság ügyét a társadalomban és a nemzetek között".

Ez így persze túl általános, nem várható el minden hívőtől, hogy képes legyen hosszú és jelzős szerkezetekben is bővelkedő összetett mondatok értelmét felfogni. Kicsivel több konkrétum kellene, persze a törvényesség határain belül, különben még az a szégyen is megeshet, hogy ott áll a tanácstalan hívő a szavazófülkében és merő véletlenségből olyan jelölt mellé húzza be a zikszet, akit a püspöki konferencia a háta közepére sem kíván.

Hogy segítsünk eloszlatni ezeket a sokakban bizonyára felmerülő kételyeket, a magunk szerény eszközeivel megpróbáljuk a püspöki szövegeket értelmezni. Rögtön elsőként a hívők figyelmébe ajánlanánk azt a kitételt, hogy az élet a fogantatástól a természetes halálig tart. Vagyis, a világ minden kincséért se támogassanak olyan jelöltet, aki hajlandó kimondani az abortusz szót. És ne feledkezzünk meg arról sem, miként definiálja a püspöki kar a családot, vagyis a társadalomnak azt az alapsejtjét, amely egy férfi és egy nő közötti házasságra épül.

Ne tessék tehát a meleg (homokos, buzerátor, stb.) jelölteket preferálni. Ha valamelyik jelölt nemi identitásával kapcsolatban a legkisebb kétely is felvetődik, bármelyik püspök szívesen áll a hívők rendelkezésére - eligazítás céljából természetesen. Mindemellett óvakodjanak a szakállas bácsikra történő voksolástól, mert róluk joggal feltételezhető, hogy felnövekvő fiúgyermekünk számára veszélyt jelentenek az első szexuális élmény tekintetében.

És persze el ne feledjük a munka és a dolgozó ember méltóságának képviseletét: vagyis még véletlenül se szavazzanak arra a jelöltre, akiről nem feltételezik, hogy egymillió új munkahelyet teremt majd a zembereknek.

„Az MKPK (Magyar Katolikus Püspöki Konferencia - a szerk.) olyan jelöltek támogatását ajánlja, akik a leginkább rászorulók iránti szolidaritás érvényesülését segítik; akik nem önző csoportérdekeket, hanem az egész emberiség javát szem előtt tartva fáradoznak a természet védelmén és a teremtett világ megóvásán, akik a magyarság érdekeit képviselik".

Ezzel nincs nagy gond, bármelyik mezei hívő el tudja dönteni egy jelöltről, hogy az illető hogyan viszonyul a szolidaritás érvényesüléséhez, és a csoportérdekhez. Ám a paptársak érthető módon biztosra akarnak menni, ezért a végére még odaírták: olyan jelöltekre kell szavazni, akik a magyarság érdekeit képviselik.

Merthogy - ezek szerint - nem minden jelölt fogja majd az Unióban a magyarság érdekeit képviselni. Lesznek nyilván olyanok is közöttük, akik majd mások érdekekeit képviselik. Akik azért mennek Brüsszelbe, hogy lepaktáljanak a karvalytőkés Valutaalappal (abcúg IMF!), elkótyavetyéljék a magyar földet, és kiverjék a Makó-környéki sámánok kezéből az ottani felszín alatt rejtőző gázlelőhelyet.

Végül, de nem utolsósorban azokat a jelölteket kell támogatni, akik "őszintén támogatják a katolikus egyházat, a keresztény értékeket és a békét".

Ha engem kérdez a püspöki konferencia, erről a passzusról lebeszéltem volna őket. Naná, hogy csakis olyan jelöltek viszik előre az ország (és Európa) ügyét, akik őszintén támogatják a katolikus egyházat és a keresztény értékeket. Ki látott már olyan reformátust, evangélikust, izraelitát, vagy buddhistát, aki a katolikus egyházat támogatta volna? Ráadásul őszintén!

Úgyhogy ezt a passzust jobb lett volna elhagyni. Főként azért, mert a szövegből egyértelműen kiderül, hogy az egyszerű támogatás nem elég: őszintén kell támogatni a katolikus egyházat, a keresztény értékeket és a békét.

Hogy egy konkrét esetet említsünk a dilemmára: melyik jelöltet támogassa őszintén az a – civilben pártelnök - hívő, aki tízegynéhány évvel ezelőtt még csuhásoknak csúfolta a parlamentben a kereszténydemokrata képviselő kollégákat, ma pedig pápábbnak akar látszani a pápánál?

A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata