Mindenki nyugodjon le: semmi nem az, aminek látszik.

Csak álmodjuk ezt az egészet, Magyarország nem ilyen. Nehéz, egészségtelen ételeket ettünk lefekvés előtt, vagy túl sok Orwell-t olvastunk. Kafka sem javallott, mert az embernek mindenféle kényszerképzete keletkezik.

Hajlamos azt hinni például, hogy Magyarországon van.

Csak álmodjuk ezt az egészet. Nálunk, Magyarországon ilyen nem lehetne. Európa közepén, a XXI. században. Normális üzemmenetben semmiképpen. Mert mi, magyarok, alapvetően normálisak vagyunk. Nem kell nekünk megmondani, hogy mi a jó, és mi a rossz, tudjuk mi azt magunktól.

Horthy, Rákosi, most meg Orbán akarja tudni helyettünk, hogy mikor vagyunk jók.

Jó magyarok, jó polgárok, apák, anyák, gyerekek.

Mikor vagyunk jó fiatalok, idősek. Kismamák, nagymamák.

Mindig azt gondoltuk, hogy nincs már lejjebb, aztán mindig kiderült, hogy mégis van.

Most itt ez az óriásplakát, állítólag 333-at rendelt belőle a kormány.

Valaki kitalálta, egy másik ember, vagy lehet, hogy ugyanaz, jóváhagyta a szöveget.

Ha Magyarországra jössz, ne vedd el a magyarok munkáját!

Nem azért jön, hogy elvegye a magyarok munkáját, hanem mert a hazájában már nincs helye. Bántanák, megaláznák, megölnék. És nem is idejön, csak valami földrajzi meghatározottság folytán, rajtunk keresztül vezet az út Európába.

Mert ez itt még nem Európa, csak az előszobája. Valamikor az volt, még inkább, az lehetett volna, de most még a Balkánnál is sötétebb.

Ha velünk ezt ma meg lehetett csinálni, akkor holnaptól már mindent. Hamarosan a sötétség, a középkor: boszorkányok pedig vannak. Rámutatnak valakire, már mehet is a máglyára.

Értem én a Fiúkat, hogy valahogy meg akarják állítani a Jobbikot. Visszaszuszakolnák a palackba, ahonnan egyébként ők maguk hívták elő. 2002-ben, amikor azt mondta a Kedves Vezető, hogy majd mozdulni tudjunk, amikor mozdulni kell.

És 2006-ban megmozdultak. Láttuk hogyan: leharcolták a fél várost, autókat gyújtottak fel, kirakatokat törtek be, Túró Rudit vételeztek a köztévé büféjéből.

Ezek voltak azok a fiúk, akikről a kedves vezető 2002-ben még azt mondta, hogy drukkol nekik, mert jót akarnak és tehetségesek.

Most úgy látja, nincs más harci eszköz a kezében, mint a gyűlölet. Mert a Jobbikot is a gyűlölet szökkentette szárba, hát ezen a pályán próbálja legyőzni őket.

Jobbról előzi a szélsőjobbot.

Rossz a stratégia Vezénylő Tábornok! A magyar embert ez a terep nem érdekli. A magyar embert a zsebén keresztül lehet megszólítani. Ha ilyen plakátot lát, azt gondolja: közöm hozzá?

Inkább jöjjön a Jobbik, mert ők még nem voltak, és nem derült ki róluk, hogy ugyanúgy lopnak, mint a többiek.

Nem ugyanúgy lopnak, hanem többet és jobban.

Ezt kellene bemutatni, hogy kicsiben, ahol már hozzáfértek a húsosfazékhoz, hány magyar forintot tettek el a saját zsebükbe. Hogy kiket foglalkozatnak az általuk egyébként gyűlölt Európai Unióban szakértőként.

Ez lenne a valódi nemzeti konzultáció: ki tud többet a Jobbikról?

Így viszont, csupán maradnak ezek a szánalmas és gyomorfogató óriásplakátok. És maradunk mi, magyarok, egy lesajnált, Európában egyre kevésbé kedvelt nemzet.

Jó lenne hinni, hogy tényleg csak egy rossz álom az egész.

Túl kevés Orwellt és Kafkát olvastunk, túl sokat látunk magunk körül.