Idáig a kétéves karon ülő volt a csúcs, ő tartotta a rekordot. 2006 viharos őszén, amikor a Kossuth téren az egymást váltó szónokok naponta többször is megdöntötték kormányt, egy Fidesz nagygyűlés felvételén láttam a kicsi lurkót. Kétéves lehetett, a szükségesnél némiképp nagyobb, ám még viszonylag követhető kokárda volt rajta, kis nemzetiszínű trikolórt lobogtatott és mérges képpel közölte a nagyvilággal: Dujcán takajoggy!

Akkor azt hittem, ezt már nem lehet überelni, ennél már nincs tovább, magára valamit is adó párt-marketinges itt vonul vissza, mondván, a csúcson kell abbahagyni - innen már csak lefelé vezet az út.

Volt még ehhez hasonló nagyságrend, amikor egy évvel később egy óvodás azzal az indokkal kérte felvételét a Magyar Gárdába, mert, úgymond, Gyucsány elvette a jövőjét. Akkor úgy képzeltem, hogy a kisfiúnak az óvodában jövő volt a jele, ezt azonban – a kis homokozó vödrével és a műanyag lapáttal együtt - Gyurcsány elvette tőle, ő pedig ettől kezdve kénytelen volt egy macis bilibe kakilni.

Most azonban úgy tűnik, megdöntik a megdönthetetlent: Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz Orbán-közeli alelnöke babakocsis tüntetést szervez vasárnapra, a Kossuth térre. Szép gondolat, traktorok már voltak meg lacipecsenyés rendszerváltás is előadódott néhányszor – Satuval, Debillel, és a többi megvezetett, szerencsétlen papírmasé forradalmárral. Ám babakocsival a térre vonulni ez valódi nóvum, ha lenne pénze a Fidesznek, még szabadalmi díj is járna érte.

Pelczné Gáll Ildikó néhány éve került az érdeklődés homlokterébe. Korábban senki sem ismerte ezt az egyetemen tanító, vállalkozásai révén civilben nagyon jómódú szépasszonyt. Ám ekkor a Vezénylő Tábornok maga mellé emelte, talán, hogy nő is legyen a vezetésben - józan paraszti ésszel más nem lehetett az indok.

Meg talán, hogy legyen valaki, aki felnéz a Vezérre. A szó szoros értelmében persze, merthogy Dajcs (ejcsd: Deutsch) Tompikától ilyen anatómiai bűvészmutatvány nemigen várható el, lévén vagy két fejjel magasabb a főnökénél. Pelczné azonban már kezelhető méret, ráadásul issza a főnök szavait. Elég csak ránézni, a rajongás nem kifejezés - ha Orbánné Anikó asszony helyében lennék, biztosan bujkálna bennem némi jogos féltékenység.

A Fidesz-közeli szépasszony néhány hete azzal hívta fel magára a köz nem lankadó figyelmét, hogy szinte orgazmus-közeli állapotban jelentette be a nagyközönségnek: ugrott a 4-es metró beruházása, Brüsszelben elhasalt a magyar projekt, egy árva eurót, annyit sem adnak Budapestnek.

Mindegy, nem vagyunk egyformák, ráadásul hamarosan kiderült, hogy Pelczné kijelentéséből semmi sem igaz. Vannak persze gondok a 4-es metróval, miért éppen azzal ne lennének, amikor minden mással is bajok vannak. Egy önmagával megbékélni nem tudó, széthúzó és egymásnak feszülő táborokból álló országban hogyan is mehetne bármi normálisan? 

Csakhogy kiderült, Brüsszel nem dobta a 4-es metró projektjét, ám az erről szóló cáfolatot mind a Magyar Nemzet, mind Pelczné elfelejtette megemlíteni. A megrögzött Magyar Nemzet olvasók, akik csak ebből az újságból, valamint az Orbán-közeli Pelczné szavaiból tájékozódnak, bizonyára nagyon meglepődnek, ha egyszer, végre-valahára, elkészül a 4-es metró. Nem hisznek majd a szemüknek, azt fogják gondolni, a kommancsok már megint hazudnak a zembereknek.

Volt már hasonló a magyar sajtóban: a hetvenes évek közepén a Ludas Matyi frissen kinevezett főszerkesztője, Árkus József engedélyezte (és a pártközpont is szemet hunyt az ügy felett), hogy a lapban megjelenő rajzokon a nőknek lehessen mellbimbójuk. Erről ma azt gondoljuk, hogy egy általános emberi és biológiai alapvetés, ám akkoriban az ilyen csöppet sem volt természetes: a női mellen található bimbó nálunk akkoriban a rothadó kapitalizmus hanyatló leheletének, a fülledt erotika utolsó menedékének számított. Árkus azzal érvelt, hogy felnő majd egy fiú-generáció, amelyik ha életében először találkozik valódi, hús-vér női kebellel, megijed a bimbók láttán, s azt gondolja, valamilyen fertőző fekély, vagy betegség lehet a számára ismeretlen kitüremkedés.

Most vasárnap tehát babakocsik vonulnak a Kossuth térre. Más vasárnapokon is szoktak gyerekes szülők arra sétálni – ellenzéki és szocialista szimpatizánsok, valamint olyanok is szép számmal, akiket nem érdekel a politika. Ez a mostani, a Pelczné hívó szavára történő vonulás azonban más lesz. Itt nem léha, szórakozni és kikapcsolódni vágyó emberek vonulnak, hanem felelősen gondolkodó, a jövőért aggódó elkötelezett babakocsi-tulajdonosok.