- Szervusz Viktor, van egy perced a számomra?

- Mongyad Árpicica, mi nyomja a lelkedet?

- Te már nem szeretel engemet, Viktor.

- Mi van?

- Megtagadtál engemet a nagy nyilvánosság előtt.

- Én? Tégedet? Soha.

- Árpicica most szomorú.

- Mongyad már, mi a baj, ne rinyájj, mint valami nőszemély.

- Azt montad, hogy nem szerepelek a kormány kifizetési listáján. És hogy nekünk nem is lesz semmilyen szerződésünk soha.

- Valamit mondanom kellett annak a kretén firkásznak, amikor rákérdezett.

- Meg még azt is montad, hogy nem tucc mit kezdeni azzal, ha valaki a tanácsadódnak képzeli magát, vagy annak nevezik ki az újságok. Szerinted én csak képzelem magam?

- Erőszakoskodott az a firkász, Árpicica. Mit tehettem volna?

- Le kellett volna rúgnod a fejét, Viktor. Én is ezt szokom csinálni a nekem nem tetsző utcai járókelőkkel.

- Magasan volt a feje, Árpicica, esélytelen lett volna lerúgni.

- Árpicica most boldogtalan. Viktor már nem szereti.

- Ne mondj már ilyeneket Árpicica! Még hogy én nem szeretlek! Csak annyit mondtam annak a baromarcú firkásznak, hogy kérdezze meg a népességnyilvántartót.

- Árpicica most sír. Viktor letagadta Árpicicát.

- Nem vallhattam be nekik, amit az a retardált Rogán, meg a rókaképű Lázár már elkotyogott. Hogy időnként adsz nekik tanácsokat.

- Brühühü…

- Ne sírjál, Árpicica, veszek neked egy Gucci táskát.

- Brühühü… brühühü…

- Jó, akkor kettőt veszek. Milyet akarsz, Árpicica? Ízléstelent, vagy inkább valami nagyon gusztustalant?

- Azt akarom, hogy szeressél engemet, Viktor!

- Hát persze, hogy szeretlek, csak ne bőgjél. Férfiember nem sír.

- Te titokban még mindig azt a Simicskát szereted. Árpicica ki van bukva.

- Ne beszélj hülyeségeket, Árpicica. Menjél, szellőztessed ki a fejed! Küldök neked egy fekete autót, kocsikázzatok egyet a Vajna Tímea férjével.

- Árpicica depis lett. Árpicicát megtagadták. Engem, aki…

- Árpicica, én most erre nem érek rá. Mindjárt kezdődik a Vidi meccs.

- Jól van, csak mennyél! De aztán majd ne csodálkozzál, ha egyszer nagyon meg fogol lepődni!